Most, hogy Bajnai Gordon magára rántotta Orbán Viktor szobrát, tulajdonképpen hátra is dőlhet mindenki. Kérem, helyezkedjenek kényelembe, lábakat a zsámolyra, boros- illetve konyakospoharat a dohányzóasztalra, és élvezzék a mulatságot! A 2014-es választás ugyanis eldőlt, mint a hungarocell-installáció. A kampány befejeződött, mielőtt elkezdődhetett volna. Mostantól a bohócoké a terep. Humoros hónapok várnak ránk.
Szobordöntés
Nem ismétlem el a Szolidaritás Mozgalom vasárnapi születésnapi felvonulásának, illetve az Együtt-PM választási viccpárt kormányellenes tüntetésének részleteit. A rendezvény szürrealitását a legtöbb tudósítás visszaadja. Nem szeretnék az esemény felidézésével bajlódni, hiszen a meghökkentő buli döbbenetes jelenetei úgyis visszatérnek majd azokon a téli éjszakákon, amikor az ablaktáblák közül beemelt hideg töltött káposzta elfogyasztásának gyomorkínzó görcsei között hánykolódva átkozzuk az éjféli pákosztoskodás minden falatját. És még csak azon sem szeretnék borzongani, miféle rémes útra tévedt a hazai politika, amely Horthy Miklós szobrának leöntése után, most, íme, Orbán szimbolikus elpusztítását is felvállalta.
Persze érdekes gondolatkísérlet volna azon merengeni, hogy vajon miféle látványossággal tehetné még nyomatékosabbá az ellenzék a maga primitívségét. Mert az, hogy Orbán formájú szalmabábot akasszanak a lámpavasra, vagy Orbán-szerű kiszebabát dobjanak a lángokba, igazán sekélyes lenne ezek után. Mondjuk, érdekesebb volna egy vértől tocsogó kutyaviadal, amelyben a vesztésre ítélt eb hátára felmázolnák, hogy Orbán Viktor. Vagy jópofa lenne egy rakparti performance, amelyben a cipőiket hátrahagyó Fideszeseket a Dunába lövik derék millás keretlegények. Esetleg máglyát kellene rakni az Orbán-barát könyvekből. Ilyesmi úgyis régen történt errefelé, s a rendezvény ráadásul egyfajta szociális melegedőként is szolgálhatna az üldözött hajléktalanok számára. Ezzel az ellenzék nem pusztán azt mutatná meg, hogy kivel szemben, hanem azt is, hogy kiknek az érdekében emel szót. Ne mondja nekem senki, hogy egy ilyen árukapcsolás kevésbé kreatív elképzelés, mint a szobordöntés!
Torgyán doktor leckéje
De hát mit nekem Hekuba, s mit Hekubának én? Nem az én kampányötleteimre kíváncsi az ellenzék, úgyhogy inkább a lényegre térek. Arra ugyanis, hogy a vasárnapi rendezvénnyel végképp szertefoszlott a baloldali választási győzelem minden esélye. A borderline tüntetés csak Torgyán József emlékezetes féregirtó beszédéhez mérhető.
S következménye is hasonló lesz.
Az akkoriban rendkívül népszerű Kisgazdapárt a beszéd hatására zuhanórepülésbe kezdett. Torgyán doktor ugyanis azon a márciusi napon nem csupán a vele szemben állók körében verte ki a biztosítékot, de a mérsékelt középrétegek körében is. Egy férgeket irtani vágyó politikusra nem szavaz a centrum.
És ezt a leckét akkor nagyon jól megtanulta a magyar politikai elit. Azóta a tanulságoknak megfelelően használja a torgyáni tudást. Néppártok, centrumpártok nem beszélnek ijesztő dolgokat. Efféle agresszivitást a szélsőséges pártoké maradt, azoké is csak akkor, ha abban bíznak, hogy meglévő idiótáik mellett esetleg meg tudnak szólítani még néhány ütődöttet. Aki azonban győzni akar, aki milliók szavazatára számít, az megpróbál mérsékelt maradni.
Nos, az Együtt vezetőinek ez most nem sikerült. Sőt, láthatóan egyre nehezebben megy. A mérsékelt hang eltűnőben van, s helyét a felheccelt lumpenproletároknak szóló vidám „Akasszuk fel!” vette át.
A bosszúállók
Még azt is megkockáztatom, hogy ez nem pusztán valami véletlen félrecsúszás, elrontott kampánystratégia, hibás helyzetértékelés eredménye, hanem súlyos belső késztetés következménye. Erős a gyanúm, hogy az Orbán-mészárlás igénye nem a választóknak szóló üres propaganda, hanem belső drive, egy végtelenül frusztrált, a hatalomból teljesen kiszoruló, bukásának napjait élő politikai közösség tehetetlen elkeseredése.
Lakik az utcánkban egy efféle szerzet. Légpuskával lődöz a kóborló kutyákra, elgázolja a macskát, ha teheti, felpofozza az asszonyt, ha okot talál rá. Így áll bosszút az élőkön a maga életének nyomorúságáért.
A kudarcok sora, a népszerűség csökkenése, Orbán megingathatatlansága egyre mélyebbre tolja a Fidesz ellenfeleit. Egyre nyomorultabb, egyre kínosabb, egyre fogcsikorgatóbb lesz szerepvállalásuk, s így egyre lehetetlenebb lesz nyerniük. A radikalizálódás pedig újabb és újabb őrületeknek csinál majd helyet. Gyurcsány közelmúltban tartott, de múlhatatlanul bárgyú ripacskodása Nagy Imre háza előtt, Dániel Péter kaszinótojása, és festékes vödre, és most Dopeman, Kónya meg Bajnai kritikán aluli szobordöntése a közéleti pornográfia útjának különös stációi.
Immár csak az nem világos, hogy mindezek mellett vajon milyen kifogása lehet a bíróságnak a Kétfarkú Kutya Párt bejegyzése ellen…
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
