A blog rendszeres olvasói talán már hiányolták a Sajtkészítők bejegyzéseit, ám a közelmúltban sem időm, sem kedvem nem volt posztolgatni. A minap azonban szívmelengető agresszióval lepett meg bennünket a magyarnaracs.hu. Közzétett egy szubjektív listát a magyar hülyékről. A hetilap a „szoft kretének” közé sorolta a gasztrofasisztákat, a flúgos, de ártalmatlan ufóhívőket, a chemtrail-bolondokat, akik szerint a repülők kondenzcsíkjával mérgezik az embereket. Kártékonyabb, „középsúlyú” kategóriába kerültek a Mancsnál a békemenetesek, a turbómagyarok, illetve a némiképp veszélyesebbnek gondolt kétezerhatozók és a putyinisták.  A magyarnarancs.hu szerint a legkreténebbek az oltásellenesek, akik először a gyerekükkel tolnak ki, majd az egész közösségükkel, a feljelentők és végül, a kártékonyság netovábbjaként, a legkártékonyabbak: a holokauszttagadók.

Alapkategóriák
Árulkodó, önleleplező lista. Egy beszűkült, szigorúan gondolatmentes, de meghatóan szorongásteli felsorolása mindannak, amire furcsán néz a liberális értelmiségi, amitől óvni, védeni szeretné közösségét, vagy amit törvénnyel tiltana, ha tehetné. Még szerencse, hogy nem teheti. Két okból. Egyfelől azért, mert a Mancs listáján olyan jelenségek szerepelnek hülyeségként, amik nem hülyeségek, hanem érték-alternatívák. Másfelől azért, mert a felsorolásból – a liberális krédónak megfelelően – számos elmebetegség hiányzik, mások pedig nevetségesen eltúlzott hangsúlyt kapnak.
Az ötlet azonban vitathatatlanul szellemes, ezért a magyarnarancs.hu nyomán, összeállítottam a magam tizenkettes debilitás-listáját.  Amely egyébként nem azért lett tíz helyett tizenkét pontos, hogy közelebb álljon a magyar szívhez és lélekhez, hanem azért, hogy elférjen rajta, a Magyar Narancs néhány idiótája, köztük rémek réme, az – egyébként ártalmatlan – holokauszttagadó is.  Rögtön essünk is túl a három alapkategórián: ők a megszállottak, a jámbor bolondok és a tudományfetisiszták.
A MEGSZÁLLOTTAK közé tartozik az autodidakta somelier, a Nagy-Magyarország feltámadásában reménykedő, a sorozatfüggő, a hagyományőrző, és sok egyéb repetitív viselkedési és gondolati mintázat megjelenítője. Ők inkább unalmasak, mint aggasztóak. Tudatos elkerülő-magatartással minimumra csökkenthető annak esélye, hogy túl sok információt szerezzünk a hátul képzett szilvaízről, a székely megmaradás esélyeiről, illetve a baranta mibenlétéről.
JÁMBOR BOLONDOK-nak tekinthetőek az ufóhívők, Jézus a magyarságának állítói, a pilisi szívcsakra kutatói, a magyarok sumér, hun, indián, szíriuszi, stb. kapcsolatainak felfedezői, és mások mellett igen, a holokauszttagadók is. Jellemzően senkinek nem ártanak bolondériájukkal, saját, külön bejáratú, és nyilván valamiféle önigazolásra is alkalmas történelemképüket építgetik, ápolgatják, szeretgetik. Na, nem mintha a mainstream történelmi narratívának más volna a funkciója…  
És ez át is vezet bennünket a TUDOMÁNYFETISISZTÁK világába. Ezek a kapaszkodókeresők már olvastak tudományos publikációkat, illetve azok bulvárosított változatait. Azt hiszik, hogy a tudomány végső megállapításokat tesz. Nem is sejtik, hogy a dogma nem tudományos kategória, a cáfolhatóság, megkérdőjelezhetőség viszont igenis az. Az efféle scientisták persze nyilván erős önigazolást találnak jelen tudományunk legbizonytalanabb állításaiban is – legyen szó holokauszttörténetről, közgazdaságtantól, esetleg idegen civilizációk létének esélyéről – és ezért foggal-körömmel ragaszkodnak a maguk babonás tudományfelfogásához. A hideg rázza őket annak esélyétől, hogy egyben, s másban akár igazuk is lehet azoknak, akiknek állításait – mert szemben áll önigazolásukkal – elvetik.

Ártalmas ostobák
A középmezőnyben az én listámon is a veszélyes és kártékony idióták kapnak helyet. Hogy melyik, mennyit tud ártani, az helyzeti energiájától függ, attól, hogy butaságai mekkora körben hatékonyak, ne adj isten, hatalmat is képes szerezni ahhoz, hogy téveszméiből rendszert szerkesszen. Mivel a lista a mának szól, ezért jelenlegi veszélyességük szerint rendszerezem e korántsem jámbor dilinyósokat.  
Pillanatnyilag a VALLÁSI FANATIKUSOK-kal kezdődik ez a sor, hiszen szerencsére a mai Magyarországon nincs túl erős befolyása a szektás, mély-keresztény, és egyéb fundamentalista csoportoknak. Annak ellenére, hogy a saját közegükben, híveik körében annyi kárt okoznak, amennyit csak tudnak, a többségi társadalmat egyelőre nem fenyegetik. De ne legyen kétségünk: ha tudnának, mindnyájunkat máglyára küldenének.    
Hasonlóan értelemrombolóak, és sajnos már a médiában is megjelentek a következő kategória tagjai, az ilyen-olyan ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEK HÍVEI. Ők minden baj forrásának a szabadkőműveseket, illuminátusokat, a Bilderberg-csoportot, a chemtrail-permetező rejtélyes hatalmakat, a pénz-világközpontot, a Tel Aviv – New York – Brüsszel tengelyen felsorakozó emberevőket, és más efféléket tartanak.
Náluknál is többet ártanak, mert nem csupán hülyeségeket beszélnek, a TUDOMÁNYTAGADÓK, akik valami egészen megmagyarázhatatlan indíttatás miatt azt hiszik, hogy az orvoslás, illetve általában a modern tudomány, és a tudományos gondolkodás egyetlen célja az embereknek ártani. Ezért a maguk részéről hátat fordítanak az európai civilizáció legtöbb szellemi eredményének. Ők az oltás- és gyógyszerellenes károkozók, a mágikus világképek rajongói, az okkult tanok befogadói, a fengsui-zavarodottak, a kézrátéttel gyógyítók, a sámánok, az Oravecz Nóra, illetve Paulo Coelho fanok, és egyéb fényevő mélyhülyék. Némelyikük a szó legszorosabb értelmében gyilkos, hiszen a tanaiknak megfelelő életvitel következtében időnként elpusztulnak azok, akiken egyébként egy orvos segíthetett volna.
Hasonlóan kártékonyak az AGRESSZÍV IDENTITÁSCSOPORTOK tagjai. Rasszisták, antiszemiták, büszke hidegek, asszonyverő himsoviniszták, gayparade-szervező meleg aktivisták, osztályöntudattól duzzadó kommunisták, akik mind meghatározónak, fontosnak, különlegesnek képzelik az önazonosságukat meghatározó csoportot, mit sem tudva arról, hogy e csoportok többnyire hamis kategóriák.
És természetesen nem hiányozhatnak e felsorolásból az előbbi kategória antagonistái, a PC-IDIÓTÁK széles táborának tagjai, akik ugyancsak azt hiszik, hogy a megbántott identitás valódi sérülést jelent, s ezért nem merik néven nevezni, a buzit, a cigányt, a négert és a zsidót, se senkit és semmit, ami nem felel meg annak a rejtélyes és meghatározhatatlan politikai korrektségnek, amiről csak ők tudják, hogy micsoda.
E két csoport tagjai egyébként éppen annyi hülyeséget terjesztenek, mint a tudománytagadók, mi több éppen annyira felbujtói gyilkosoknak, mint azok.
A középkategória végére a HARCOS ÁLLATVÉDŐK-et hagytam. Lelkükön ugyan nem szárad szórványos gyilkosság, bűnpártoló magatartás, vagy támogató passzivitás, mint az előbbiekén, ám sokan vannak, és tetemes károkat okoznak. Lényegében egy mágikusan antropomorf világképet hurcolnak magukkal, s ennek fényében azt képzelik, hogy az állatokat – mint az embereket – meg kell óvnunk minden fájdalomtól, szenvedéstől, kíntól. Persze józan ember nem kívánja gyötörni az állatokat, de ha az állatok jólétének igénye miatt drágább lesz az élelmiszer, akkor a legszegényebb emberek fognak gyötrődni. Az egyszerű összefüggés dacára az állatvédők az állatok oldalára állnak. Vélhetően fogalmuk sincs arról, mit jelent szegénynek lenni.  

És, akik miattuk okunk van aggódni
A legveszélyesebbek közé azokat soroltam, akik pillanatnyilag a legtöbb kárt okozzák, dacára annak, hogy az efféle mentális zavarok általában nem túl ártalmasak. Most mégis az a helyzet állt elő, hogy téveszméiknek, hazugságaiknak, és sok esetben aljas törekvéseiknek megfelelően a mai Magyarországon a következő három csoport tagjai okozzák a legélesebb konfliktusokat.
A DIKTATÚRA-RETTEGŐK-kel kell kezdenem. A Gyurcsány-rajongókkal, az Amerikai Népszava olvasókkal, a Klubrádió-hallgatókkal, különösen Bolgár György beszélgetőpartnereivel, és nem hiányozhatnak innen a Magyar Narancs olvasói, írói, levelezői és szerkesztői. Ezek az emberek, és a hozzájuk hasonló bajkeverők legfőbb állítása szerint rohanunk a diktatúrába, a magyar kormány élén személyesen Belzebub áll, akinek egyetlen küldetése a modern magyar társadalom lerombolása, felszámolása, illetve visszavezetése egy feudalisztikus, fasisztoid, monarchiába. Szerintük tehát jön a Horthy-rendszer, vagy valami annál is rosszabb, mert abból, ami jön, hiányzik majd mindaz, ami a két világháború közötti elviselhetetlen világot legalább valamelyest elviselhetővé tette. A diktatúra-rettegők persze nem csak azzal ártanak, hogy a maguk rémképeit politikai ellenfelükre vetítik, hanem elsősorban azzal, hogy érdekeiknek megfelelően fenntartják a magyar politikai élet bináris oppozícióját, átjárhatatlan tábor-politikáját, lövészárok-logikáját, a párt-ellenfél diabolizálásának gusztustalan hazugságát.    
Annak ellenére, hogy a diktatúra-veszély hirdetői minduntalan támaszkodnak rájuk, önálló és ártalmas csoportként kell tekintenünk a HOLOKAUSZT-BOLONDOK szomorú közösségére. Ők nagyjából azt hirdetik – talán hellyel-közzel hiszik is –, hogy mindaz, ami az első világháború után történt, a zsidók miatt esett meg. A zsidóság kiirtása volt legfőbb célja tengelyhatalmaknak és csatlósaiknak, s a zsidóság megmentése volt a Szövetségesek legfőbb küldetése. Izrael létrehozása a XX. század legfontosabb eseménye, tűzzel-vassal való fenntartása pedig korunk egyes számú kihívása. A holokausztot egyedi, különleges eseménynek tartják, amely tulajdonképpen nem része a történelemnek, mert a történelemtudomány klasszikus eszközeivel le sem írható, meg sem ragadható, fel nem fogható. Úgy képzelik tehát, hogy a holokauszt valami történelem-feletti borzalom, áldozatainak tisztelete így egyfajta kategorikus imperatívusz, feltétlen követelmény minden ember számára. Jámbor idióták is lehetnének e szerencsétlen holokauszt-fogyatékosok, de sajnos az utóbbi években olyan helyzetbe kerültek, hogy tévtanaik a mainstream közbeszéd részévé lettek, hovatovább azt is elérték, hogy dogmáik nyomán a magyar országgyűlés – annyi más törvényhozáshoz hasonlóan – korlátozta a szólásszabadságot. És ez a tény felkiáltójelként figyelmeztet a holokauszt-bolondok veszélyességére: van okunk tartani tőle, hogy ha meg nem fékezzük őket, akkor ezek a szerencsétlenek a vészkorszak emlékezetének oltárán egyre többet áldoznak majd fel az emberi jogokból.
Végére hagytam azt a csoportot, amelynek aggasztó jelenlétét sokan észre sem veszik, amely lappangó rákbetegségként pusztítja társadalmunkat, amely megmérgezi józanságunkat: a GLOBÁLIS KAPITALIZMUS APOLOGÉTÁI-nak körét. Ők annyit tesznek csupán, hogy minden rendelkezésükre álló fórumon – televízióban, újságban, blogfelületen, pódiumon és szónoki pulpituson – népszerűsítik a modern kapitalizmust, hirdetvén, hogy a jelen problémáit, ha akadnak egyáltalán ilyenek, a rendszer hamarosan megoldja. És amúgy sem tudnánk elképzelni olyan társadalmat, ami ennél jobban, hatékonyabban, eredményesebben, demokratikusabban, stb. működne. Azon túl, hogy a kapitalizmus apologétáinak szinte minden szava hazugság –, hiszen a rendszer hatékonysága mögött fenntarthatatlan rablógazdálkodás, a természet, a közösség, s végső soron az egyén kifosztása áll, a problémáknak nem megoldója, hanem okozója, s demokráciája üres látszat csupán – a globális tőke szálláscsinálói igazi károkozók. Rombolásuk eredménye a társadalmi innováció hiánya, az alternatív elképzelések marginalizálódása, a rendszer megújításáról való elmélkedés kiszorítása a közgondolkodás folyamataiból. Soha nem volt még ennyire üres az emberiség jövője. Hogy nem tudunk elképzelni egy szerethető, megvalósításra érdemes, hatással, alkotással, gyarapítással betölthető holnapot, az a globális kapitalizmus bárgyú híveinek aggasztó befolyását tükrözi. 

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.