A nyolcvanas évek óta létezik egy meglehetősen furcsa játék Angliában és Ausztráliában. Hajítsd a törpét! Ez a neve. És ez a lényege. Most eszembe jutott. Írok róla.

Kell hozzá először is egy feltüzelt társaság. A tüzet többnyire az alkohol biztosítja. Kell hozzá néhány megtermett dobójátékos. Olyan erőember féleségek, akik más körülmények között kamionokat húznak el, farönköket, meg betongolyóbisokat emelgetnek. Kell hozzá legalább egy vállalkozó szellemű liliputi sporttárs, aki természetesen védőruhát visel, sisakot csatol a fejére, és igyekszik úgy repülni, hogy a lehető legmesszebb érjen talajt, majd igyekszik úgy gurulni, hogy ne sérüljön meg. Hogy el ne felejtsem, hajítandó játékostársunk a védőfelszerelés mellett valamilyen hámrendszert is visel, hogy a dobójátékos könnyedén fel tudja emelni. Be kell látnunk embertársainkon nehéz kényelmes fogást találni. Ha el akarjuk hajítani, mégsem ragadhatjuk meg olyan esetlenül, mint egy cementeszsákot… Az sem árt, ha kisnövésű játékos puhára esik, tehát általában kell a játékhoz valamilyen kipárnázott felület.

A sport lényege ezek után sok magyarázatra nem szorul. A vidám társaság döntésétől függően egy, vagy két dobójátékos megragadja a törpét, és elhajítja. A cél többnyire az, hogy minél távolabbra repüljön a sporttárs.  
Mi itt, a jó öreg kontinensen csak a minap ismerkedhettünk meg ennek a játéknak a közel-keleti változatával, de Ausztráliában még világbajnokságokat is rendeznek a részeges kocsmasport legjobbjai számára.

Megjegyzem, a Hajítsd a törpét! játékosai valamennyien élvezik a mókát. Ausztráliában az elhajítottak – a vidám röpködés, és a könnyed túlélés reményében – éppen annyira személyes döntésük szerint vesznek részt a játékban, mint a dobóemberek. Felnőttek, érettek, csak kis növésűek. Tehát például semmiképpen sem lehetnek gyerekek. Akik persze gyakorlatilag alkalmasak volnának a részvételre, elvi okok miatt azonban az európai kultúrában, még annak legprimitívebb elemeiben sem elképzelhető kiskorúak hajigálása.
Barbár játék, vitathatatlan.
De talán nem annyira barbár, mint gyerekeket átdobni a határon…

Ti mind egyéniségek vagytok!
Ti mind különbözőek vagytok!
Mindent magatoknak kell megoldanotok!
Nektek önállóan kell gondolkoznotok!
Nem kell követnetek engem!
Nektek nem kell követni senkit sem!
…de talán a Boldogok a sajtkészítők blogot a facebookon mégis…