Összeszólalkozott tanár és diákja. A dolog pikantériája, hogy összeszólalkozásukat a sajtó széles nyilvánosságában követték el, s amilyen korunk médiája, mindjárt állásfoglalások tömege borult a viszálykodókra. Hammer Ferencről, az ELTE oktatójáról, Zelenka Dóra, ELTE médiatudomány szakának hallgatója, egyúttal a 888 című kiadvány szerzője cikket írt, kifogásolva tanára megjegyzéseit, mire a tanár válaszolt, kifogásolva a diák észrevételeit. Mire a sajtó válaszolt kifogásolva mindent, amit kifogásolni lehet.

Ne blogolj, Apa!
Egy kifogás, ha jól látom, még nem merült föl. Pedig szerintem ez a legsúlyosabb. Tessék, hát figyelni!
Fiaim rendszeresen rám szólnak, amikor egy-egy otthoni vitában elgaloppírozom magam: Ne blogolj, Apa!
Ugye érthető? Ha nem, akkor most elmondom. Blogjában a szerző (a jó szerző), a műfaj követelményeinek megfelelően, sokkal tömörebben, erőteljesebben fogalmaz, mint a józan beszélgetések során. A tömörítésből nemcsak az következik, hogy átugorhat gondolati lépcsőfokokat, de az is, hogy az ugrás végén nem oda érkezik, ahova a becsületes logika szerint várnánk. Azaz a hatás érdekében csúsztat, korrekt szillogizmusok helyett hevenyészett intuíciókra épít, illetve olyan (sokszor ki nem mondott) előítéletekre támaszkodik, amiket olvasói elméjében egy bekezdéssel korábban már felidézett.
Valójában minden jó blog címoldalán ott kellene állnia a rodolfói jelszónak: Vigyázat csalok!

Intellektuális lelkiismeret
Persze a jó olvasók ezt tudják, s e tudás birtokában olvassák a szövegeket. A dolog ezzel rendben is volna. Csakhogy mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy élő szóban, valódi beszélgetés során is elkezdjünk blogolni, azaz retorikai fogásokat, propagandisztikus elemeket csempésszünk bele szövegünkbe. Jó beszélgetőpartner ilyenkor helyre tesz, de az igazi értelmiségi önmagát igazítja helyre. Vagy pontosabban, az igazi értelmiségi nem blogol. Nem-blogfelületen semmiképpen sem. Tehát nem blogol egyetemi katedrán, író-olvasó találkozón, háttérbeszélgetésen, magánlevélben, facebook-üzenetben, de még igazi, klasszikus publicisztikában sem. Rendelkezik azzal a valamivel, amit Nietzsche úgy nevezett: intellektuális lelkiismeret.
És ugye nem kell nagyot ugranunk, hogy azt mondhassuk, az a Hammer Ferenc, akit a sajtó bemutatott, (tehát lehet, hogy nem a valódi) olyan embernek tűnik, aki egyetemi katedráját blogolásra használja. A 888-on megjelent írásból kiderül, hogy Hammer tanár úr az egyetemi órákon baloldali propagandát folytat, diktatúrának és rezsimnek nevezi a kormányzatot, azt állítja, hogy a magyar demokrácia utolsó tartópillére az RTL Klub, és így tovább.

Kérődzők
Hadd osszak meg önökkel még valami személyeset! Van egy rakás barátom, rokonom és ismerősöm, akik magánbeszélgetéseink alkalmából rendszeresen megpróbálkoznak azzal, hogy előadják nekem az aktuális ellenzéki vagy kormányzati buletinek anyagát. Hogy a diktatúra, meg stadion, meg maffiaállam, meg csuti cigány… Illetve, hogy Soros, meg Brüsszel, meg migráns-terror, meg buzilobbi…
Ilyenkor igyekszem leállítani a dolgot, igyekszem értelmes mederbe terelni a beszélgetést, hogy oké, beszéljünk a korrupcióról, vagy a multinacionális tőke törekvéseiről, beszéljünk Orbán karizmájáról vagy az iszlám fundamentalizmus hátteréről! Ha erre nincs fogadókészség, ejtem a témát, és akkor, hát persze, beszélünk a csajokról!
Van azonban, hogy beszélgetőpartnerem nem bír szabadulni a maga gumicsontjától, újra meg újra előböfögi kedvenc propaganda-mócsingját, és megpróbál rávenni, hogy rágjam vele együtt. Az ilyenek többnyire nem értelmiségiek, sőt többségük elég buta is ahhoz, semhogy fel tudnák fogni: pártagitáció jelszavakká egyszerűsített szlogenjeit ismételgetik.
Hogy a 888 fiatal szerzője esetleg ezek közé tartozik, az persze nem öröm, de nem is nagy meglepetés, s nem is nagy baj. Korunk médiája ilyen. Akinek nem tetszik, nem olvassa. Hogy azonban Hammer Ferenc tanár úr, azaz egy egyetemi oktató is efféle promóció-kérődző lény lehet, az nagyon nagy baj. Egy egyetemi oktató nem blogolhat sem az óráján, sem jegyzetírás közben. Ha megteszi, akkor nem rendelkezik intellektuális lelkiismerettel, azaz nem értelmiségi. Vagy rendelkezik, de nagyon buta. Azaz nem értelmiségi. Ha megteszi, ha megteheti, akkor a politikai propaganda az egyetemekről is kiszorítja az tiszta értelmet, a józan logikát, a tudomány lényegét.
Ezt pedig nem lenne szabad megengedni!

A képek innen, innen és innen származnak.