Néhány évvel ezelőtt megjelent egy idétlen plakát Budapest utcáin. A képen egy kedves, bumfordi állatkölyök nézett hatalmas barna szemekkel a járókelőkre, s a felirat így szólt:
A te anyukádnak van bundája?
Az enyém az életét adta érte.
Meghökkentem ennek a plakátnak a képtelenségén, hazugságán és agresszivitásán. Micsoda marhaság ez? Ezeket a szőrös kis állatokat azért tenyésztik, hogy bunda legyen az irhájukból. Fel nem foghatom, miért kellene felszámolnia az emberiségnek ezt az iparágat. (Mert persze nem azokról a védett állatokról beszélek, amelyek a kipusztulás szélére sodort az esztelen vadászat. Az megint más dolog.) És, ha elindulunk ezen a félhülye úton, vajon, mi lesz a következő lépés? Elképzeltem, hogy hamarosan hasonló plakátok jelennek meg, bájos kiscsirkével, s a következő felirattal:
A te anyukád főzött húslevest vasárnap?
Az enyém az életét adta érte.
Vagy aranyos bocikával, ilyesféle felirattal:
A te apukádnak van cipője?
Az enyém az életét adta érte.
Nos, megtörtént. A Négy Mancs alapítvány nemzetközi lejáratókampányba kezdett a magyar kacsa- és libamáj ellen, azt hangoztatva, hogy szegény kacsákat és libákat kínozzák a tömés alkalmával.
A magam részéről alapvetően elítélek mindenféle kínzást és embertelenséget, fájdalomokozást és hasonlókat, mert a legtöbb esetben kellő empátiával tudom magam elé képzelni, mit is jelenthet egy kutyának a verés, vagy egy macskának a rúgás. De a legjobb indulattal sem tudom elképzelni, milyen lehet egy libának a tömés. Talán olyan, mint embernek egy gyomorszonda, ami nyilván nem kellemes, de azért a kínok kínjának sem nevezhető… Illetve mégsem lehet egészen olyan. Hiszen ezek a madarak meglehetősen ostoba lények. Vajon milyen értelemben éreznek fájdalmat azzal a diónyi agyukkal?
És, ha egy injekcióval, vagy más módon kikapcsolnák a fájdalomérzékelést az agyukban, akkor elégedettek lennének az állatvédők?
Bár szerintem, inkább ezeknek az állatvédőknek kellene kikapcsolni valamit az agyában.
Ostoba kampányuknak köszönhetően mintegy 7-8 milliárd forintos kár érte a baromfi ágazatot, azaz végső soron az országot, s kétszáz ember vesztette el a munkáját.
Szerencsére január közepétől újra vág tömött kacsát és libát az ügy legnagyobb vesztese a Hungerit Zrt, miután az országgyűlés határozatot hozott arról, hogy a tradicionálisan tömött libából és kacsából készült termékek nemzeti értékek.
De azért remélem, még egy jó kis pert is kap a Négy Mancs alapítvány, s talán egy részét behajtja a bíróság ennek a sokmilliárdos veszteségnek.
A személyes bosszúm pedig az lesz - kerül, amibe kerül -, hogy karácsonyra bundát veszek a feleségemnek, és libamájat fogok zabálni két pofára…
