HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Itt az orvosok egyik esetben sem lehettek volna jók. Azért ez milyen már? (2021.11.08. 19:30) Lengyelországban gyilkosság történt
  • midnight coder: @MEDVE1978: Igen baloldalinak nem nevezhetõk, de liberálisnak pláne nem. (2021.07.28. 15:57) Válogasd meg a szavaidat!
  • szekertabor: A probléma lényege, amit bárki, aki járt már nudista strandon, megerősíthet: a közszemlére bocsájt... (2021.07.28. 09:52) Bimbószabadságharc
  • evilwolf: " és nem kellene a méregdrága Pegazusra költeni az adófizetők pénzét." Azért a kínai vakcina sem v... (2021.07.20. 18:33) Következetesen a lehallgatásról
  • apro_marosan_petergabor: @Homo fideszbirkusz: Helyettem ne igyekezz véleményt mondani. A megzsarolt, megritkított, folyama... (2021.06.10. 21:06) Miért nem találkozik a pápa Orbánnal?

Linkblog

A feltétel nélküli alapjövedelem feltételei

2013.08.22. 09:21 Ratius

Aki először hall róla, annak sokkszerű élményt jelent. Olyat, mint amikor kiderül: nincs is Mikulás. Aki egy kicsit elmélyed a témában, az boldog mosollyal mélázik el a lehetőségen: mégis van. Aki pedig komolyan kezd el gondolkozni a kérdésen, az elsősorban a megvalósíthatóság problémáival szembesül: Tényleg kell hozzá az a piros hacuka?

A feltétel nélküli alapjövedelem témája szerencsésen megérkezett Magyarországra.  Néhány nappal ezelőtt egy Gödön tartott baloldali fórumon, az MSZP és az LMP képviselői is úgy beszéltek róla, mint valami jól ismert projektről, mintha az alapjövedelem koncepciója olyasféle kiérlelt elképzelés volna, mint, mondjuk a nyugdíjrendszer. Én ugyan nem ítélem meg ilyen optimistán polgártársaink látókörének horizontját, de abban bizonyára igaza van Szanyi Tibornak és Schiffer Andrásnak, hogy a feltétel nélküli alapjövedelemről kibontakozó diskurzust, már csak e látókör szélesítése érdekében is, támogatni kell. Feltéve persze, ha kívánatosnak tarjuk, hogy polgártársaink mindenféle futurisztikus elképzeléshez, utópiához, seholsincsországhoz mérjék a jelent…

 

Humánum és erőforrás

alap 6.jpgA közelmúltban egy európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtésbe fogott, hogy az Európai Bizottság bátorítsa a tagállami együttműködést az alapjövedelem bevezetésére. A Lajtától keletre azonban nem így mennek a dolgok. De még úgy sem, mint a boldog Latin-Amerikában, ahol, valami felderíthetetlen ok miatt, az alapjövedelem, és sok más furcsa társadalmi vízió a napi közbeszéd tárgya lett. Mielőtt tehát Magyarországon arról kezdenénk beszélni, hogy miképpen valósítható meg ez a Szent Miklós világkörüli ajándékszórásával is alig mérhető projekt, elsősorban arról kell mondani valamit, hogy mi ez.

Nos, az alapjövedelem hívei azt állítják, hogy minden embernek kellene kapnia egy akkora összeget, amiből tisztességgel meg tud élni. Illetve ennél sokkal többet mondanak, de az ötlet elkötelezettjei között nagyjából eddig tart az egyetértés. Hogy miért van erre szükség, abban már megoszlanak a vélemények. Van, aki úgy gondolja, hogy az alapjövedelem, az egzisztenciális biztonság az emberi méltóság része, van, aki azzal érvel, hogy úgysem tudunk munkát adni mindenkinek, és van, aki szerint egyszerűen takarékosabb mindenkinek fizetni, mintsem a segélyek, járulékok jogosságát méricskélni. Mint ahogyan azon is vita folyik, hogy ki legyen jogosult az alapjövedelemre. Akad, aki gyerekeknek is adná, más csak a felnőtteknek, megint mások szerint a gyerekek után – a gyermeknevelés változó költségeivel arányos összeget – szüleiknek kell kapniuk. És természetesen abban sincs egyetértés, hogy a feltétel nélküli alapjövedelemnek vajon valóban feltétel nélkülinek kell-e lennie, vagy bizonyos feltételekhez azért mégiscsak hozzá kellene kapcsolni. Egyes képviselői csak a szociális kiadásokat váltanák le így, mások viszont az állam összes bevételét szétosztanák. Aztán mindenki fizessen azért, amit igénybe vesz. Természetesen még hosszan lehetne sorolni a vitás pontokat, ám abban az elképzelés legtöbb híve egyet ért, hogy a társadalomnak olyan jövedelmet kell biztosítania a polgárok számára, ami független a klasszikus munkától, munkahelytől, s bármiféle fizetésért végzett tevékenységtől.

Mielőtt azonban bárkinek az jutna eszébe az alapjövedelem kapcsán, hogy a kommunizmus kísértete járja be Európát, sürgősen leszögezném: az elképzelés, dacára annak, hogy elsősorban a baloldali, radikális csoportokban népszerű, valójában mégis a kapitalizmus megújulását szolgálja.

A hazai Kalózpárt minapi közleménye éppen arra hívja föl a figyelmet, hogy az ötlet elsősorban társadalomformáló kezdeményezés. „Ennek a projektnek a megvalósítása – ha nem élnek vele vissza –, pontosan a hagyományos értelemben vett politikai baloldal további erodálódását fogja okozni, mert megszüntetné ennek önmeghatározását, a munkahelyért folytatott harc ideológiát. Ezért az alapjövedelem nem baloldali populizmus, hanem egy eszköz a munka fogalmának újragondolásában, amelynek nem a profit, hanem az ember a központi eleme.”

Ha most gyorsan kidobjuk az ügyből a kalózok pátoszteli megfogalmazását, amelyben az ember, mint valami magasztos, végső érték áll a világ felett, és helyéra a jóval racionálisabb „humán erőforrás” fogalmat illesztjük, mindjárt megértjük, miért ízig-vérig kapitalista koncepció az alapjövedelem terve.

A helyzet ugyanis az, hogy a 90-es évek végétől egyértelművé vált: a jóléti állam fenntarthatatlan. A gazdasági alapok, amelyeken a második világháború után a jóléti állam felépült, gyökeresen megváltoztak. A mind határozottabban kibontakozó globális világban a jóléti állam, a maga klasszikus formájában, idegen test lett, amelyet a gazdaság előbb-utóbb kitaszít magából. A kilökődési folyamat persze felerősíti a jóléti rendszer eredeti hibáit, mint ahogyan az egyre élesebben jelentkező problémák is gyorsítják a rendszer leépülését.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a klasszikus jóléti csomagot valamivel pótolni kell, hiszen a világgazdaság, vagy pontosabban a tőke önmagában képtelen előállítani a humán erőforrásnak azt a magas színvonalát, amire szüksége van működéséhez, bővüléséhez, gyarapodásához. E szükségletnek megfelelően a tudományos és közgazdasági diskurzusban megjelent, majd igen hamar elterjedt az esélyteremtő állam fogalma, amely például azzal javítja a gazdasági növekedés feltételrendszerét, hogy beruház olyan területeken – mondjuk, az oktatásba – ahol a magántőke nem vállalja a terheket.

Ha azonban ezen a szemüvegen keresztül nézünk az alapjövedelem bármelyik modelljére, akkor valójában a költségexternalizálás egy formáját látjuk, olyan lehetőséget, amely – ha nem is ellentételezés nélkül, hiszen a kifizetendő alapjövedelmet az állam nyilván adókból, elsősorban vállalkozói adókból fogja előteremteni, azért mégis – a közösségre hárítja a humán erőforrás költségeinek egy részét. Ez persze nem olyan nagy baj, ha a közösség képes arra, hogy ne pusztán az elosztást, de a hozzájárulást is megfelelő módon szétterítse, azaz megakadályozza az adóelkerülés különféle formáit.

És ezzel máris elérkeztünk a koncepció belső ellentmondásához: a globális kapitalizmus rendszerében, a tőke, az árucikkek és az emberek szabad áramlásának világában az alapjövedelem nem tűnik megvalósíthatónak. Az az ország, amelyik az alapjövedelmet be akarja vezetni, nyilván jelentős adóterheket fog megállapítani. A tőke tehát menekülni kezd, a szegények pedig megérkeznek. Az alapjövedelem tehát csak viszonylag zárt közösségben képzelhető el, a konvertibilitás hiánya, de legalább is az árfolyamok a kontrollja, a határok zártsága, a védővámok rendszere mellett, azaz egy pontosan olyan világban, amelyben a jóléti állam a világháború után kialakult, és amelyet a globalizáció szétfeszített.

 

A föld haszontalan terhe

alap 4.jpgDe a koncepció leglelkesebb híveinek igazat adva, tételezzük föl, hogy nincs ilyen ellentmondás. Magam is láttam már olyan tervet, amelyben nincs szükség a vállalkozói adók radikális emelésére. Helyette a forgalmi adó mintegy megduplázásával, és természetesen a jóléti kiadások teljes kisöprésével teremtené meg az állam az alapjövedelem anyagi alapjait.

Szanyi Tibor, az említett gödi fórumon azt hangoztatta, hogy egy havi 85 ezer forint körüli összeg évente nagyjából tízezer milliárd forintba kerülne, ami a tizenhatezer milliárdos magyar költségvetéshez képest hatalmas összeg.

Gondolom, olvasóim között kevés akad, aki már írt, illetve számolt költségvetést, így e kérdést egyelőre nyitva hagyhatjuk. És ugyanezen okból azzal az ellenérvvel sem kell semmit kezdenünk, hogy amennyi pénzt még az államcsőd kockázata nélkül szét lehetne osztani, az édeskevés a megélhetéshez.

Lehet. De lehet, hogy nem. Mindegy is, mert vannak ezeknél sokkal fontosabb kérdések.

Az alapjövedelem ellenzőinek – hiszen róluk még szó sem esett – komoly érve szerint az alapjövedelemmel rendelkező emberek ellustulnak, tömegesen hagynak fel a munkával, igazi herékké válnak, ami lassan a társadalom leépüléséhez, és végül pusztulásához vezet.

A tragédia az, hogy igazuk van.

A jóléti társadalom, de akár a kelet-európai fél-, vagy inkább negyedjóléti társadalom eszement segélyezési gyakorlata pontosan tükrözte azt, amitől az alapjövedelem ellenzői tartanak. A szegény, de eltartott csoportok számára nem biztosít kitörési lehetőséget a segély, még akkor sem, ha alapjövedelemnek hívják, és az emberhez méltó megélhetést garantálja. Nyomoruknak ugyanis nem pusztán a rendszeres jövedelem hiánya az oka, hanem elsősorban a szegénység kultúrája, az a szociokulturális közeg, aminek részesei isten háta mögöttiek akkor is, ha a nagyvárosok szívében élnek. Ez a kultúra ugyanis önmagát rekeszti ki a társadalomból. Tagjai nem ismerik, nem használják a közösség kínálta lehetőségeket, gyermekeik nem járnak iskolába, nem fordulnak orvoshoz, rendőrhöz, védőnőhöz stb., problémáikat a maguk szűk viszonyrendszerében oldják meg, többnyire erőszakos, és nagyon gyakran bűnözői eszközökkel. Az alapjövedelem önmagában semmit sem enyhítene e csoport nyomorúságán, sőt okkal tarthatunk attól, hogy jelentősen növelné a szegénység kultúrájában élők körét. Az alapjövedelem bevezetése esetén ugyanis nem volna semmi, ami a kitörésre motiválja ezeket az embereket.

A terv ellenzőinek véleménye ebben a tekintetben lényegében egybe esik Josiah Tucker, Gloucester érseke véleményével, aki a kapitalizmus hajnalán, 1745-ben kijelentette, hogy a szabad időt kedvelő, inkább ünnepelni, mintsem robotolni vágyó alacsonyabb néposztály teljesen degenerálódott. Sőt, a nagyobb városok köznépe a föld legaljább, legerkölcstelenebb férge...

És munkához szokott, tehát jól szocializált, és magas fokon civilizált ember nézőpontjából szemlélve sajnos Tuckernek éppen úgy igaza van, mint az alapjövedelem ellenzőinek, vagy Engelsnek: az embert a munka teszi emberré. Már amennyiben az embert nem valami biológiai lénynek, hanem például szellemi, társadalmi teremtménynek nézzük.

Ahhoz pedig, hogy a biológiai lény emberré legyen, hogy munkához lásson, bizony kényszeríteni kell. Példaként hadd említsem meg a korai kapitalizmus idejének munkamorálját. Akkoriban komoly problémát okozott, hogy az, aki munkához jutott, három- négynapi intenzív munkával teljesítette hetét, s csak akkor jelent meg újra a műhelyben, az építkezésen, vagy a kikötői dokkoknál, amikor elfogyott a pénze. S mivel ezek a csavargók a legkülönfélébb helyeken a legkülönfélébb alkalmi munkákat végezték, az ilyeneket fegyelemre és rendezettebb életmódra kellett szoktatni. A tétlen napok és a nagyfokú mobilitás ugyanis gyengítik a bérmunkás kötelékeit, s ezzel alapjaiban ássák alá a kapitalista társadalmat.

Hamarosan meg is születtek a csavargás elleni törvények.  VIII. Henrik tízezreket akasztatott föl és záratott börtönbe csavargás címén. Fia, VI. Edward pedig gyakorlatilag visszaállította a rabszolgaságot, amikor rendeletében minden olyan személyt törvényen kívül helyezett, aki megélhetési forrásokkal nem rendelkezett, és három napnál hosszabb ideje nem dolgozott. Egyben minden „derék polgárt" arra buzdított, hogy az ilyen „naplopót" bíró elé vezesse, minek fejében az elítélt, akinek homlokára tüzes bélyeget sütöttek, két esztendeig az ő tulajdona lehet. Ha pedig megszökött, élete végéig. A francia IX. Károlynak a cselédek jogállásáról szóló ediktuma ugyancsak kimondta, hogy „csavargónak tekinthető a naplopó, semmittevő ember, a sehonnai, sehová nem tartozó, akinek se lakhelye, se mestersége, se hivatalos foglalatossága nincsen, ki (...) csak fölöslegesen szaporítja az emberek számát." Ők a föld haszontalan terhe: Sunt pondus inutilae terrae, mely meghatározás 1701-ben már jogi kategóriaként szilárdult meg.

De ne mélyedjünk most el a munkakényszer szomorú történetében. Legyen elég annyi, hogy már az emberiség legősibb emlékei is erről mesélnek. A kultúrhéroszok, akik megtanítják az emberiséget erre vagy arra a mesterségre, tehát általában megteremtik a civilizációt, kemény munkára fogják népüket. Gilgames, Uruk királya is így szocializálta övéit:

"Folyópartra hajtja ki népét, éjjel-nappal falakat épít;

Könny mossa a követ simára, éjjel-nappal falakat épít;

Verejték áztatja fehérre, éjjel-nappal falakat épít;

Nem ismer szíve nyugodalmat, éjjel-nappal falakat épít;

Nem ismer szíve megbocsátást, éjjel-nappal falakat épít."

 

Munka és tudás

alap 5.jpgNa, igen, csakhogy közben eltelt néhány évezred, és az emberiség a tudományos-technikai haladásnak, meg persze elképesztő létszámának köszönhetően oda jutott, hogy ma már nem az a gondunk, hogy munkára fogjuk a lustákat, sokkal inkább az, hogy lebeszéljük róla a szorgalmasakat. Egy olyan korban, amikor egyre nagyobb tömegek válnak a munkaerőpiac feleslegeivé, valamit ki kell találni annak érdekében, hogy azoknak a sorsa, akiknek nem jutott kapanyél, ne érleljen forradalmat.

Nyugaton, a jóléti állam maradványainak köszönhetően az ilyen emberek foglalkoztatását számos átképzési program, valamint a fiataloknak a felsőoktatásban tartása szolgálja. Innen nézve azonban az alapjövedelem sem elvetélt ötlet. De perspektíváiról csak akkor érdemes beszélni, ha a tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen program nem önmagában áll. Bevezetése kemény feltételek mentén lehetséges, s e feltételeket az alapjövedelemmel együtt kell vállalnia a társadalomnak.

A történelemben jártas olvasók előtt nyilván nem ismeretlenek azok a rendszerek, amelyek valamilyen formában eltartották tagjaikat. De minden társadalom, amely ezt megtette, súlyos követelményeket támaszt polgáraival szemben. Polányi Károly, világhírű gazdaságtörténészünk a korai civilizációkkal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a polgárok eltartottsága minden esetben együtt járt valamilyen robot-szolgáltatással, tehát az állam javára végzendő munka kényszerével.  Nemcsak Gilgames fala, de az egyiptomi piramisok is így épültek. Máskor katonai szolgálattal tartozott a lakosság az eltartottságért, Rómában csak politikai legitimitást, fegyelmezett szavazást kért az uralkodó elit a gabona- és pénzosztogatásért cserébe, míg például Spártában a magánélet teljes feláldozását követelte meg. De, ha meggondoljuk, a középkori jobbágy egzisztenciális biztonsága, a jobbágytelekhez való jussa is úgy vált jogszerűvé, ha a mérleg másik serpenyőjébe azok a szolgáltatások kerültek, amelyekkel földesurának tartozott.

Egy olyan világban azonban, amelyben a politikai elit már nem tart igényt különösebb legitimációra, amelyben a fizikai munka lényegében fölöslegessé vált, ott egyetlen módja van annak, hogy az alapjövedelmet a társadalom gyors összeomlása nélkül bevezessük: Az oxfordi kollégium valamikori igazgatója, a közgazdász Anthony B. Atkinson „részvételi jövedelme” lenne ez. Atkinson a juttatásra való jogosultságot meglehetősen szélesen értelmezett társadalmi hozzájáruláshoz kötné. Értelmezése szerint a társadalmi részvétel lehet teljes, illetve részidős fizetett munka, önfoglalkoztatás, esetleg aktív munkakeresés, vagy oktatásban, képzésben való részvétel, de lehet kiskorú gyermekek vagy gondozásra szoruló idősek otthoni ellátása, sőt lehet még bejegyzett szervezetnél végzett rendszeres önkéntes munka is.

A hosszú, és mindenféle egyéb proszociális tevékenységgel jócskán kibővíthető lista kapcsán két dolgot érdemes megemlíteni. Egyfelől a tanulás értékét kell nyomatékosítani. Mielőtt olvasóim hüledezve kérdeznék a monitortól, ugyan, mihez kezdene egy ország milliónyi diplomással, sőt másod- és harmaddiplomással, hadd ajánljak figyelmükbe egy-két egyszerű tényt: Közgazdasági kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a gazdasági fejlődés az utóbbi fél évszázadban egyre kevésbé függ a tőke és a munka bővülésétől, és egyre inkább kapcsolódik a humán erőforrások minőségéhez, a tudáshoz, az innovációhoz. Bár nincs szigorú lineáris összefüggés az egyes országokban átlagosan iskolában töltött évek száma és a gazdasági eredményesség között, mégis kimondható, hogy az iskolában töltött évek számát eggyel megemelve mintegy 7%-os GDP-növekedés érhető el. Ráadásul az iskolázottság növelése nem pusztán az adott személy gazdasági-társadalmi hozzájárulását növeli, de minden két esztendő, amelyet a későbbi szülők valaha iskolában töltöttek, átlagosan egy évnyi fejlődési előnyt jelent serdülőkorú gyermekeik számára. Az oktatási befektetés ilyen formán megsokszorozódik. Persze nemcsak az oktatási mennyiség, hanem a minőség is számít. Egy OECD-tanulmány szerint, ha Magyarországon két évtizeden belül sikerülne elérni az e tekintetben jelenleg világelső finn oktatási rendszer hatékonyságát, minőségét, színvonalát, akkor nagyjából 2090-re a magyar GDP mintegy hatszorosára dagadna.

Másfelől szeretném itt megemlíteni az 1993-ban közgazdasági Nobel-díjat kapott Robert W. Fogel chicagói közgazdász nevét. Fogel több száz év adatait elemezve megállapította, hogy az elmúlt kétszáz évben Nagy-Britanniában bekövetkezett gazdasági fejlődés – a tőke mennyiségének növekedése, a technológiai fejlődés, az oktatás, illetve számtalan más tényező mellett – harminc százalékban annak tudható be, hogy javultak a táplálkozási viszonyok, ennek köszönhetően a lakosok egészségi állapota, teherbírása, munkaképessége is. Nincs okunk feltételezni, hogy ez a hatásmechanizmus ma már ne érvényesülne. Az egészségesebb társadalom, azaz a fitt, sportos, mentális betegségekkel nem küszködő ember bizonyosan ma is hatékonyabb, mint betegeskedő, elhízott, tohonya társa. Sőt – bár ilyen kimutatást nem találtam – abban is egészen biztos vagyok, hogy a sportos életmódnak éppen olyan multiplikáló hatása van, mint az iskolában töltött éveknek.

Általában is igaz lehet az, hogy minden olyan direkt, vagy indirekt elvárás, amely proszociális magatartásra ösztönzi az embert, jobbá és hatékonyabbá teszi a társadalmat. A kortárs szociológia ebben a tekintetben egyszerű végkövetkeztetésre jutott: az igényesebb környezethez úgy alkalmazkodunk, hogy magunk is igényesebbé válunk.

Persze bizonyos értelemben ez is munkakényszer. De azért a tanulás, a sport, a gyermeknevelés, a társadalmi részvétel ezernyi más formája – különösen akkor, ha a részvétel sokfélesége kellően szabad marad – mégis egészen más tevékenység, mint a klasszikus értelemben vett munka. Az efféle szorgoskodás ugyanis nem pusztán a társadalom érdeke, nem csupán a személyiség kibontakozásához járul hozzá, de végső soron az egyén szabadságának is záloga.

És így juthatunk el ahhoz a végkövetkeztetéshez, hogy a társadalmi részvétel elvárása nem pusztán indokolttá és veszélytelenné tehetné az alapjövedelem bevezetését, de egyúttal olyan fejlődési pályára lökhetné Magyarországot – vagy bármely országot – amelyről nehéz lenne letaszítani.

 

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.

19 komment

Címkék: Címkék

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr885470548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Morgan kapitány (törölt) 2013.08.22. 09:44:53

Ez már egy bevált módszer, hazánkban is alkalmazzák. Segélynek hívták eddig és lényege, hogy 20-160e Forintért az ember otthon ül és a farkát vakargatja. Amikor szólnak, hogy dolgozni kéne, akkor széttárja a kezét, hogy "képzetlen vagyok, baszki" és a másik oldalára fordul.
Na, amikor a Fidesz kizavarta őket az árokpartra kapálni, akkor harsant fel a nácizás először.

Ennek a kezdenényezésnek különben van egy amolyan nemerés, világkormányos feelingje, mikor a robotok dolgoznak, az emberek pedig - mikor nem testhez tapadó műszálas nacikban kódorognak a steril űrállomásokon, akkor művészetekkel és tudománnyal foglalják el magukat.
Onnantól érne véget az emberiség kultúrtörténete, így is tele van az Internet szarral, hát még ha +7.000.000.000 önjelölt költő kezdené ontani a műveit.
.
.
.
...vagy blogger...

asima · http://www.asimind.hu/fooldal01.html 2013.08.22. 12:25:42

Jól besétáltál a magad által beképzelt csapdákba kedves cikkíró. - És még arra sem jöttél rá ezek szerint, hogy a szegénységet nem a szegényekké tettek okozzák. - Legalább a közgazdászoknak illene tisztában lenni azzal, hogy a fizetőeszközök használata alapvetően közbirtok. Azaz, amikor a társadalom milliói ki vannak rekesztve egy eszköz használatából, és így az alapvető javak elérésből, akkor bizony nem más történik, mint gazdasági fasizmus. Ami az alapvető szabadság jogok, az emberi méltóság, és egyáltalán a demokratikus alkotmányosság durva megsértése.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az alapjövedelem bevezetése és a személyre szabott, képzés oktatás, és egyáltalán az általános kulturálódás elősegítése párhuzamosan okvetlen szükséges.

www.facebook.com/Alapveto.Jovedelem

DFK 2013.08.23. 13:53:44

@asima: Ez a "jár" a legnagyobb hiba; elhitették az emberekkel, hogy nekik "jár" (bármi: ház, tv, autó, nyaralás). Nem, nem jár, hanem jut; jut, ha ki tudja termelni az értékét.

asima · http://www.asimind.hu/fooldal01.html 2013.08.24. 10:57:51

@DFK: Ezek szerint nem helytállóan érted azt, amiről szó van. Ugyanis az alapjövedelem az nem arról szól, amire hivatkozol tévesen, hanem arról szól, hogy az alapszükségletek kielégítése az, ami jár mindenkinek! Méghozzá az egyetemes emberi jogok okán. No meg azért is, mert az alapvető javak azok eredetileg is közjavak.

toportyánzsóti 2013.08.24. 11:00:34

@Morgan kapitány: Nácizás akkor kezdődik amikor szarrágásba fullad a sok farizeusbunkóagy.Ózdi eset szép példa mekkora hülyék és tolvajok a nácikok,10 milkás szarrágásba kezdenek miközben 1,5 milliárdot készülnek lenyúlni!

panelburzsuj 2013.08.24. 12:51:22

Sok-sok kis trafikmonopóliumot kellene gründolni.

Akkor nem kéne senkit malterhordásra, árokkaparásra meg ECDL-vizsgára nógatni, mindenki találhatna olyan pályát, ahol kedvére kiélhetné a proszociális hajlamait.

JR69 · http://komlomedia.hu/ 2013.08.24. 13:46:09

@DFK: Az azért ne zavarjon, hogy az általad felsoroltakra (ház, tv, autó, nyaralás) nem elegendő az alapjövedelem, és nem is célja, hogy ezeket biztosítsa. Az alapvető dolgokra elegendő, hogy ne kelljen az általad alsóbbrendűnek nézett embereknek a létbizonytalanságban élnie (legyen ennivalójuk, ki tudják fizetni a lakhelyük fenntartásának költségeit) és ez vezethetne oda, hogy alakalmasakká váljanak a tanulásra, munkavégzésre.
Mivel valószínűleg sosem voltál ilyen helyzetben, így nem is tudod megérteni, hogy ez mit is jelenthet. Azért próbálkozhatnál...

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.25. 21:07:38

régóta mondogatom, hogy a pénzt egy zárt körben működik egy normális nemzetgazdaságban (a jelenlegi nem az) , a pénz lényege hogy forogjon a gazdaságban, mondjuk én a robotika előretörésével hoztam volna be, amikor már a gépek sokkal több emberi munkát szorítanak ki, de mindenkinek akkor se tudunk munkát biztosítani,
az élet értelme, ne az hogy legyen munkánk, hanem hogy teljes értékű életet éljünk.

a teljes értékű élet nem úgy érhető el, hogy csak úgy kapjuk a pénzt, azért vmit tenni is kell, teszem az egyetemre járni, és hozni egy minimális 3-mas átlagot

kkbk.blog.hu/2009/08/08/a_jovo_elkezdodott_rendszervaltas_tarka_magyar_fidesz

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2013.08.25. 21:33:10

szerintem ne rakd a szövegeket sorkizárttá, mert ebben a tömegben elveszi csak az ember kedvét az olvasástól

narmer 2013.08.26. 09:02:33

Egyéb sem hiányzik ennek a teljesen fals értékrenddel, teljesen elhülyített, irígységre szocializált országnak. Höh, valamelyik gazdasági lapban olvastam, hogy hány hónap alatt kertgetné bele ez a monstre segélykoncert az országot a gazdasági csődbe.

asima · http://www.asimind.hu/fooldal01.html 2013.08.26. 14:46:20

@narmer:

"Az alapjövedelem egyszerű, igazságos és hatásos. Egyetlen akadálya a gondolkodásmód; az irigység kultúrája. A mai működésképtelen rendszer alternatívája az alapjövedelem társadalma, egy hosszú idő alatt alaposan átgondolt, forradalom nélküli társadalmi változás útja. Nem adomány, alapvető jog; a közösségi érzés megvalósulása, méghozzá úgy, hogy élni hagyja az egyént. Az ingyenesség kultúrája."

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2013.09.13. 16:14:50

Igazából azért utópia ez az egész írás, mert végkövetkeztetésében feltételezi, hogy dolgozni/tanulni/sportolni akaró ember mindenki.
Miközben az egyetemre inkább csak melegedni jár a hallgatók legalább fele, és ugyanígy megtalálná mindenki a kibúvót a kötelező önkéntesség (:D) és sport alól. (Ezt most teszteljük éppen kicsiben az iskoláknál.)

Az tény, hogy az értelmes, művelt, vagy akár szimplán csak sportembereknek inkább hátráltató tényező a munka ilyen szempontból, de ebből nem következik egyenes ágon, hogy ha bevezetünk egy alapjövedelmet, akkor hirtelen mindenki 3 diplomás értelmiségi, proszociális ironman lesz.

Free_soul 2013.10.28. 12:10:10

A legfontosabb dolog kimaradt a cikkből: hogy ez nem más, mint a termelő, innovatív, befektetők kifosztását legalizálná a rendszer. Így az történne, hogy nem lenne sok termelő, innovatív, befektető. Az egész világ szegényebb lenne. Egyenlők lennénk, de mind szegények. Azt kell megérteni, hogy a jólét nem abból származik, hogy mindenkinek van pénze, hanem abból, hogy ha mindenki törekszik a saját érdeke felé, amely arra ösztönzi őket, hogy összefogjanak, társuljanak, alkossanak.
Na és ne akarjuk már megformálni hogy milyen az ideális ember. Ez tényleg a kommunizmusba mutat.

Az pedig hogy az alapjövedelem meg emberi jog, nevetséges. Tényleg ha bemegyek egy étterembe követelhetem hogy fizessék ki a vacsorámat, mert emberi jogom? Őrület.

asima · http://www.asimind.hu/fooldal01.html 2013.12.08. 22:22:41

@Free_soul: Jól megtévesztetted magad. Lássuk, hogyan tévednek az alapjövedelmet ellenzők: "Az alapjövedelem bevezetése a Tőzsér és Gébert által felsorolt pozitív hatások mellett két jelentős negatív hatást is hozna: tovább csökkenhet a foglalkoztatás, ennek minden káros további következményével együtt, és - ha más állami szolgáltatásokat nem kurtítunk meg radikálisan - nagy társadalmi károkat és növekedési áldozatot okozó adóemeléssel vagy fájdalmas kiadáscsökkentéssel járna." - Az alapjövedelem bevezetése következtében az valószínűsíthető alapos okkal, hogy a nagyobb kereslet, sokkal több és új gazdasági szereplőt is igényel. És ezért és főleg a szolgáltatóiparban folyamatosan felfutó munkahelyteremtésekre lehet számítani. Vagyis jól látható, hogy amit tévesen feltételeztek az alapjövedelem jelentős negatív hatásáról, az éppen hogy ellenkezőleg kalkulálható.

rice 2013.12.09. 09:02:31

Tisztelt Fórumozók!

Látogassatok el az alábbi oldalra:
www.facebook.com/biteuro?fref=ts

Összefoglalom az Új Generációs gazdasági rendszer lényegét:

- Kriptopénz (BEU) minden európai állampolgárnak alapjövedelem címén, alanyi jogon, amelyet a társadalom bocsájt ki.
- A fizetőeszköz kizárólag csereeszközként funkciónál - biztosítja az áruk (termékek és szolgáltatások) gyors, biztonságos cseréjét és olcsóvá tételét. Ezzel kiiktatnánk a mai társadalmi - gazdasági rendszerben meglévő negatív elemeket: félelem, bizonytalanság, bizalmatlanság, frusztráció, korrupció, gazdasági visszaélések, stb.

Az egyenletes és gyors pénzáramlásnak köszönhetően egy exponenciálisan fejlődő gazdasági rendszert hozhatnánk létre!

Ugyanakkor nőne és javulna a közösség tagjainak teljesítő- és alkotói képessége:
- Központi szerepet kapna a technológiai haladás, amely biztosítja az áruk minőségének javulását és az életszínvonal emelését.
- Eltűnik az állam, mint piaci szereplő. Csak szolgáltatók léteznének!

Utóbbi egy későbbi program megvalósítása, amelynek lényege az internetes demokrácia. (Külön téma, de kapcsolódik az új generációs gazdasági rendszerhez)

Biteuro közössége
Rokon

Tiha Hmt 2014.01.12. 07:26:24

@Morgan kapitány: heles. akár ... úgy ís mondhatnám.. igaz.

Nohát 2016.05.27. 15:32:23

Nem vitatkozom azzal, amit írtál, de van egy momentum, amit szerintem nem jársz körül. Egyre több jel mutat arra, hogy nemsokára elég sok ember lesz felesleges, mert sem szaktudása sem munkaereje nem lesz eladható. Ezek a jobbára képzetlen emberek a társadalom számára feleslegesek lesznek, és én nem hiszek abban, hogy majd hirtelen mindenkiből Einstein meg Michelangelo válik. Viszont a mesterséges intelligencia kutatás és a robotika hatalmas léptekkel veszi át a hagyományos munkaerőt igénylő pozíciókat.
Tehát ha leegyszerűsítem, akkor pár évtizeden belül beköszön az ínség kora. Jöhetnek az éhség lázadások, a nincstelenek tömegei fogják megostromolni a védett zónák kerítéseit, ahogy most az EU határait próbálgatják a bevándorlók. Az egyik út az, hogy legéppuskázni a fenébe mindegyiket. Hatásos, egyszerű (?) de erősen etikátlan. A másik út, hogy építünk sok-sok űrhajót, és vagy az okosabbja, vagy a felesleges hagyja el a földet. Elon Musk ebbe az irányba megy, csak sajna jelenleg nincs megfelelő célpont ehhez a migrációhoz. A harmadik az, hogy a gépi munkaerő által megtermelt javából nem csak azok tulajdonosának adunk, hanem mindenkinek. Nem csak a tőkés, a kapitalista fog részesülni ennek előnyeiből, hanem az emberiség minden tagja. Cserébe a kapitalista is viszonylag szabadon mászkálhat a mezőn. És az egyik lehetséges vonzata az, hogy a felszabaduló idő feltételezhetően megnövekedett művészi és innovációs tevékenységben nyelődik el, ami viszont mindannyiunk nyeresége.
Innen nézve is akkora hülyeség vagy utópia?

mackensen 2016.05.27. 18:45:26

Én egyetértek az írással. A robotizálás lassan nem csak a kékgalléros, de a fehérgalléros munkaerőt is feleslegessé teszi rengeteg területen. Sokkal több embert fognak leépíteni a következő években mint akinek munkát lehet majd adni.
Ez a folyamat már a nyolcvanas években megindult, csak megtorpant Kína miatt, vagy 20-30 évig, mivel ott volt annyi nincstelen aki aprópénzért bevállalta a biorobot szerepét. Ennek lassan vége és a technológiai fejlődés folytatódik.
Mi marad?
Lesz egy rétege a társadalomnak, akiket el kell tartani. Viszont az nem megoldás, hogy csak úgy segéllyel tömöd őket, cserébe valamit tenniük kell majd.
süti beállítások módosítása