Sokáig azt gondoltam, hogy majd jól nem írok semmit menekült-ügyben, mert a dolog annyira magától értetődő, hogy szinte röhejes leírni. Ám ahogy telnek a napok és sokasodnak a menekültekkel foglalkozó írások, vélemények, mémek, viccek és egyéb aktivitások úgy mélyül el szívemben az elkeseredés, lelkemben a harag, elmémben a zavar. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezek – mármint a liberális, menekült-befogadó, filantróp indulat bajnokai – valóban ennyire hülyék. Pedig de.

Lári-fári!
Ezért most tegyünk föl emberbarátainknak pár egyszerű kérdést. Van nektek bármi egyebetek, mint Orbán ellenes indulatotok? Mert persze lehet utálni a kormányt, opponálni döntéseit, vitatni elképzeléseit, de éppen a menekült-ügyben szembe helyezkedni a többé-kevésbé józan kormánydöntéssel elképesztő felelőtlenség. S, hogy ez miért fontos, arra mindjárt rávilágít a következő kérdés.
Van nektek bármiféle elképzelésetek arról, hogy mi történjen a befogadott menekültekkel? Hogyan fognak beilleszkedni? Mihez fognak kezdeni magukkal? Miképpen fognak velünk – úgy értem, velünk, európaiakkal – együtt élni?  Hogy azt gondoljátok, ez nem gond? Hogy majd szépen asszimilálódnak? Vagy vidáman éldegélnek a maguk gettójában? Hadd idézzek e felületes válaszokkal kapcsolatban egy nagy baloldali gondolkodót: „Lári-fári!”
De ne álljunk meg itt, mert a fontosabb kérdés az, hogy valójában hány menekült befogadását tudnátok elképzelni? Pár tízezret? Pár százezret? Pár milliót? Néhány tízmilliót? Egy-két milliárdot? Hol a határ, amikor úgy érzitek, most már tényleg sok itt a néger?
Elgondolkodtatok már ezen a nagyon egyszerű mennyiségi problémán? És magyarázatként hadd tegyem hozzá, ez a kérdés szorosan összefügg az előzővel. Jól megragadható határa van ugyanis az asszimiláció lehetőségének, illetve lehetetlenségének.
De fordítanék egy kicsit a dolgon. Mindig zavart, amikor mennyiség alapján szörnyülködik a nyilvánosság a retteneten. Amikor a tömegbaleset borzalmasabb, mint száz apró halál, amikor a tömeggyilkosság megrázóbb, mint a csendes akasztgatás… Szóval azért megkérdezem: fölmerült már elmétekben, hogy az egy és az egymilliárd között emberiességi szempontból nincs különbség. És az megvan, hogy a befogadás – a korlátlan befogadás – erőteljesen ösztönzi a bevándorlást. Ha száz jöhetett mért ne jöhetne még száz, ezer, százezer?
Hogy azt képzelitek, annyi azért majd mégse jön?

Mi és ők    
Hát ez az! Mármint ez a következő kérdés. Humanitás szempontjából ugyanis nem lehet elválasztani az otthon maradó nyomorultakat az ide érkező nyomorultaktól. A kérdés tehát az: miért éppen azokkal kell Európának jót tenni, akik idáig elvergődtek, s azokkal miért nem, akik otthon maradtak? Az miért nem fáj nektek, hogy Burkina Fasóban éhen halnak az emberek, hogy Szíriában halomra gyilkolják a csuda tudja kiket, hogy Afrika sötét vidékein mindennapos pusztulás? Miért csak az zavar, hogy az ide jöttekre csúnyán néznek a rendőrök?
Annál is fontosabb ez a probléma, mert mindjárt elvezet a következő, igen fontos kérdéshez. Ti tényleg nem vagytok tisztában azzal a végtelenül egyszerű ténnyel, hogy a mi jólétünk és a harmadik világ nyomora szorosan összefügg egymással? Valóban olyan idióták vagytok, hogy nem értitek azt a napnál világosabb összefüggést, hogy a fejlett világ gazdagsága minden szempontból a fejletlen világ kizsákmányolására épül? Nektek nem érthető az, hogy a mi szabadságunk, vagyonunk, fogyasztásunk mögött az ő elnyomásuk, szegénységük, éhezésük áll?
Óh, nem, nem pusztán valami ősrégi történetekről, a prekolumbián kultúrák elpusztításáról, a tizennyolcadik századi arany-háromszögről, nem csupán az ópiumháborúról, a szipoj-lázadás vérbe fojtásáról, vagy a kongó vasút építéséről van szó! Hogy ma nem tűnik annyira durvának a kizsákmányolás az nem annak köszönhető, hogy valóban kíméletesebbé váltak módszereink, hanem annak, hogy viszonylag ritkán avatkoznak be a fejlett világ hadseregei a fejletlen világban. Megoldja a fosztogatást az elmúlt századokban kiépült komprádor-burzsoázia. Nem tudtátok?

Kizsákmányoló hagyomány
És azt sem tudjátok, hogy a ma általatok oly igen-igen elítélt európai ideológiák semmivel sem voltak rosszabbak, mint az általatok képviselt mai utódjaik? A tizennyolcadik századi keresztény felsőbbrendűség-eszme, tizenkilencedik-huszadik századi fehér rasszizmus ebben a tekintetben nem különbözik a mai liberális gazdaság- és társadalom-felfogástól. Vagy azt képzelitek, hogy csak azért, mert azokban nem, emebben viszont hisztek, emez humánusabb, emberibb, igazabb? Emez nem ugyanazt a kizsákmányolást szolgálja, mint amazok?
Ti tényleg hisztek azokban a tündérmesékben, amelyek szerint az európai civilizáció erejét humanitása adja? Ti tényleg azt hiszitek, hogy a mi civilizációnkat meg lehet védeni, fenn lehet tartani szép szavakkal, meggyőző érvekkel, és a szeretet erejével? Ti tényleg nem értitek, hogy az európai érékek mélyén kemény gyarmatosító és kizsákmányoló hagyomány rejtőzik, hogy szabadságunk, demokráciánk a miénk, és a miénk is csak azért lehet, mert a fenntartásához szükséges erőforrásokat elvesszük másoktól?
Hogy ez nem tetszik nektek? Hogy ezzel nem szerettek szembenézni? Hogy az efféle összefüggéseket szeretitek letagadni? Igen, tudom. És azt is tudom, hogy megkönnyebbül a lelketek, amikor pár menekültnek vihettek egy kancsó vizet, amikor néhány partra vetődött bálnát visszatuszkolhattok a tengerbe, amikor tüntetően örvendezhettek annak, hogy az Egyesült Államokban házasodhatnak a melegek.
És ti nem is sejtitek, hogy emberségünknek nem ezek a próbakövei?

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket.