Még gyermekkoromban láttam azt a komédiát, amelyben a pszichiáter azon lamentált őrült-e vagy sem.
- Igen – hümmögött. - Orvosként meg tudom állapítani, hogy őrült vagyok. De, ha tudom magamról, hogy őrült vagyok, nem lehetek őrült. Viszont én orvos vagyok, tehát tudom, hogy megbolondultam. De, ha tudom, e tudás kizárja az őrületet, tehát normális vagyok. Viszont, ha normális vagyok, akkor helyes diagnózist állíthatok föl, azaz nem kétséges, hogy megbolondultam… És így tovább.
Nagyon vicces jelentet volt. Könnyeztem a nevetéstől. Csakúgy, mint péntek este, amikor a miniszterelnök hasonló bravúros monológot adott elő.
- Miniszterelnökként úgy vélekedett, egy nálánál karakteresebb reformerre volna szükség, ha ilyen felbukkanna, át is adná helyét. Pártelnökként azonban a szelídebb reformok mellett teszi le a voksát, ezért szó sem lehet arról, hogy keményebb reformer vegye át a kormányt.
Odáig jutottunk tehát, hogy most már nem Szoci Feri veszekszik Szadi Janival, hanem Pártelnök Feri került konfliktusba Kormányfő Ferivel.
Igen, jó a diagnózis: itt egy emberből kettő skizofrén!
Hol vagy Veér András, most, hogy a nemzetnek szüksége lenne rád?
Persze, az OPNI-t előrelátóan bezárták, felszámolták. De fordulhatunk a Nemzetközi Vöröskereszthez. Hátha tudnak nekünk küldeni tízmillió kényszerzubbonyt!
