Az idősebbek még emlékezhetnek arra az ősidőre, amikor hétfőnként a televízióadás szünetelt. Nem tudom persze, hogy statisztikailag - gazdasági, politikai, emberi szempontból, vagy a műveltség általános szempontjai szerint - előnyös volt-e ez az adásmentes nap, de arra tökéletesen emlékszem, hogy személyes életünk nézőpontjából teljesen rendben volt. A többi napokon várható silány tévéműsorokra való tekintettel, különösen rendben volt.
Na, de félre az analógiát, lássuk a BKV sztrájkot!
Nos, úgy néz ki, hogy a budapestiek jelentős része otthon maradt, vagy felpakolta a családot és három napos vidám hétvégére indult a telekre. Nem tudom, hogy statisztikailag - gazdasági, politikai, emberi szempontból, vagy a közlekedés általános szempontjai szerint - előnyös-e ez a közlekedésmentes nap, de az nyilvánvaló, hogy személyes életünk nézőpontjából teljesen rendben van. A többi napokon várható silány BKV-teljesítményre való tekintettel, különösen rendben van.
Ha bevezetnék a pénteki BKV-mentes napot, akkor az egyébként is nagyon sok előnnyel járna. Ide írok néhányat, ami hevenyében eszembe jut:
- Egy amerikai felmérés szerint az emberek a heti munkájukat közelítőleg három nap alatt tudják elvégezni, ha erre valamiért szükség van. Hogy tehát péntekenként sem dolgozik senki, az lényegében nem rontana a gazdaság teljesítményén.
- Megoldódna a BKV járatritkítási problémája, hiszen így térbeli ritkítás, azaz különböző vonalak megszüntetése helyett időbeli ritkítást valósítatna meg, azaz péntekenként nincs BKV-közlekedés.
- A hosszú hétvégéken kiürülő város a statisztikák szerint is jelentősen javít a budapesti levegőszennyezettség adatain. Így a pénteki BKV-mentes nap hosszú távon is egészséges volna.
- És akkor még nem is szóltunk arról, hogy az emberek mennyivel vidámabban, kipihentebben mehetnének hétfőn munkába.
Valósítsuk hát meg a pénteki BKV-mentes napokat!
Pszt... a csütörtökről majd később beszélünk!
