Sok jobboldali szerint a magyar politikai élet legkárosabb eleme, rákfenéje, vírushordozója az SZDSZ. Pár ismerősöm már hűti a pezsgőt, remélve, hogy a következő választáson a Szabad Demokraták kiesnek a parlamentből, és akkor lesz mire koccintaniuk.
A közelmúltban szóba került a téma egy baráti társaságban – ha jól emlékszem, valami hasonló jellegű cikk kapcsán - és be kell vallanom, életemben először komolyan elgondolkoztam a dolgon. Elgondolkoztam, és be kellett látnom, nincs igazuk azoknak, akik egy SZDSZ-mentes Magyarországról álmodoznak.
Mert, noha az igaz, hogy a Szabad Demokratákról ezernyi rossz mondható el: Igaz, hogy alkupozíciójukat kihasználva egy szűk csoport érdekeit kényszerítik rá az országra. Igaz, hogy olyan gazdaságpolitikát képviselnek, ami nálunknál gazdagabb országokban is nyomorba taszítja az alsó középosztályt. Igaz, hogy olyan ügyek mellett teszik le a garast, ami szemben áll a többség jóizlésével és erkölcsiségével. És végül az is igaz, hogy olyan emberjogi fantom-harcot vívnak, amit már régen megnyert a magyar társadalom. Szóval valóban sok baj van ezzel a törpepárttal.
De van valami, ami miatt mégiscsak szükség van a létére!
Csak úgy, játékból elképzeltem azt, az elvileg egyáltalán nem kizárt lehetőséget, hogy hatalomra jutna Magyarországon egy erősen fundamentalista kormány. Mondjuk, a Fidesz leváltaná Orbánt – aki minden híresztelés dacára ízig-vérig demokrata - és helyette valami bigott keresztényi, vagy erőszakosan rendpárti alakot juttatna hatalomra. És mondjuk, ez az új kormányfő bevezetné a kötelező iskolai hitoktatást, vagy bűncselekménnyé nyilvánítaná a homoszexualitást, vagy betiltaná az abortuszt, esetleg cenzúráztatná az internetet, netán visszaállítaná a halálbüntetést, vagy egyéb erkölcsnemesítő ténykedésbe kezdene. Ötlete - az iskolai egyenruhától, vagy kötelező Trianon megemlékezéstől, a média megrendszabályozásán keresztül, a rendőri hatalom megszilárdításáig - bizonyára mindenkinek volna elég.
Az efféle intézkedésekkel az a baj, hogy egyenként csak nagyon kevés embert zavarnak. Sőt az egyes kezdeményezéseknek a többség örül is. Még azt is gondolom, hogy néhány ilyen intézkedést kell tennie minden új kormánynak, hiszen ezek a szabályok szimbolikusan is kifejezik azt, hogy miféle úton jár a kormány.
De nagyon csínján kell bánni e tettekkel, mert összességükben a szabadság, a demokrácia, és a polgári jólét ellenében hatnak. Csak gondoljuk végig a hatásait tíz tizenöt - tetszőlegesen kiválasztott - kormányzati erkölcsnemesítő intézkedésnek!
És a nyolcadiknál elveszteném a biztonságérzetemet, a tizediknél úgy érezném, hogy a hatalom a magánéletemben vájkál, a tizenkettediknél szűk körben valamiféle kínai átnevelőtáborhoz hasonlítgatnám az országot, és a tizenötödiknél pedig úgy döntenék, hogy legközelebb az SZDSZ-re fogok szavazni.
A kérdés már csak az, hogy van e realitása ennek a lehetőségnek. Nos, én azt hiszem, minél mélyebb válságba kerül az ország, annál reálisabb. Hiszen annál inkább rákényszerül az új kormány arra, hogy – eredmények híján – szimbolikus gesztusokkal valósítsa meg ,,országépítő" munkáját.
Hát nagyjából ezért drukkolok Fodor Gábornak. Remélve, hogy olyan párttá tudja formálni az SZDSZ-t, amely minden hibája dacára, sőt a közgyűlölet ellenére is képes lesz arra, hogy szükség esetén kiálljon az emberek, a szabadság és a demokrácia mellett.
