A honfoglalásrúl
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kazár karvalytőke kifosztja a legjobb legelőinket, amikor Ügek és Kündü nagyvezérek nem tudnak megállapodni az uruszág további sorsában, amikor az adók egyre emelkedtek, és az adószedők a legelőrekonstrukcióra beszedett pénzeket már mind ellopták, szóval, amikor Levédiában már mindent tönkretettünk, akkor Árpád így kiáltott fel: - Na én húzok innen!
Meghallotta ezt Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm, s minden pereputtyukkal csatlakoztak Árpihoz.
Ebből lett a honfoglalás.
Szép nemes hagyomány
Érdemes feleleveníteni. Sok honfitársunknak lett elege a Kárpát-medencéből, és készül idegenbe. Mások – mint hajdan, a korai kalandozók – már el is indultak, s csak a híreket küldözgetik, hogy milyen kies kontinens az az Ausztrália, milyen jó meleg van Dél-Afrikában, milyen barátságosak a Dánok, milyen jó a közbiztonság Izlandon, és így tovább. Lassan felkerekedhetnénk. Itt már úgyis mindent tönkretettünk.
Menjünk együtt!
Sokakat csak az tart vissza, hogy az új hazában idegen környezetben kellene helytállnia. Hiányoznának a megszokott hangok, ízek, szomszédsági, baráti hagyományok, amelyek otthonossá, ismerőssé, bennsőségessé teszik életünket.
Dehát miért ne mehetnénk együtt? Árpádék is így tettek, tegyünk így mi is!
Kiválasztunk egy alkalmasnak látszó, nem túl távoli területet, aztán mindenki csomagol, eladja ingóságait, és irány az új haza!
Indulás 07.15-kor, érkezés 09.30-kor. Szállás: vásárolt, vagy bérelt lakásban. Ellátás: öngondoskodás.
Az új haza
Fekvése: Az új Haza közvetlenül a tengerparton található, kellemes, meleg éghajlat alatt. A közbiztonság viszonylag jó, háborús övezetek, válsággócok nem találhatók a közelben. A helyi kormány széleskörű autonómiát biztosít a honfoglalóknak, a későbbiekben függetlenségről is szó lehet.
Szolgáltatások: Alacsony adók, korrekt közszolgáltatások, csekély hivatali adminisztráció, egyszerű ügyintézés, magas szintű oktatás, és jó infrastruktúra.
További tudnivalók: Az új hazában minden közügyről a telepesek döntenek, a közös eredmények végső soron az önszerveződés minőségétől függenek.
Ki megy, ki marad?
Na persze nem jöhet mindenki. Sokakat itt kellene hagyni. Bizonyos IQ alatt Árpádék is kiszórták a jelentkezőket, sőt az etelközi politikai elitet is ott hagyták a besenyőknek, mint ahogy azt a legenda az Álmos-történetben megfogalmazza.
Szóval hagyjuk itt mi is a politikai elitet, és csatlósaikat, az állami hivatalnokokat! Hagyjuk itt a segélyezetteket, a munkanélkülieket és a rokkantnyugdíjasokat! Hagyjuk itt a média-értrelmiséget, a sztárokat, a multinacionális cégek menedzsereit, és a szingli hordákat! Hagyjuk itt a cigányokat, a zsidókat, a buzikat, a drogosokat, a holokauszttagadókat, a szélsőjobboldaliakat, a focidrukkereket, és általában azokat, akik randák, elhízottak, büdös a szájuk, vagy BKV-ellenőrök, illetve parkolóőrök!
Néhány kérdés
Most a maradéknak szeretném feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket Árpád is feltett az övéinek, s amelyekre a hétmagyar közösen találta meg a választ: Hova menjünk? Mikor induljunk? Ki vállalja a projekt logisztikáját?
Szeretném, ha mind a hatan válaszolnátok!
