A reductio ad absurdum (latin: visszavezetés az abszurdra) az érvelés egy igen szellemes formája, amely során az érvelő elfogadja vitapartnere állítását, majd annak logikája mentén továbbhaladva kimutatja, hogy az állítás képtelenséghez vezet. Így bizonyítja be az eredeti állítás hamis voltát.
Cigánybűnözéstagadás-tilalom
Na, most az történt, illetve történik, hogy a Jobbik börtönnel büntetné, ha valaki nem fogadja el a cigánybűnözés létezését. Apáti István, Szávay István és Volner János által jegyzett egyéni képviselői indítvány szerint az, aki ,,nagy nyilvánosság előtt valamely büntetőjogilag releváns társadalmi viszonnyal - így különösen a közbiztonság állapotával, valamely bűnözési formával, illetve jellemző bűnelkövetői körrel - kapcsolatos köztudomású tényt tagad, kétségbe von, vagy jelentéktelen színben tüntet fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". Ha ugyanezt hivatalos eljárásban hivatalos személy követné el, őt akár öt évre is bezárhatnák.
A Jobbikos képviselők zseniális elképzelése kapcsán mindenkinek eszébe jut a 269/C. paragrafus: ,,Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Hogy a Jobbik minek szánja indítványát, hogy a törvények adta elvi lehetőséget kihasználva valóban tiltani akarja a cigánybűnözés tagadását, vagy képviselői csupán arra próbálnak rámutatni, mennyire abszurd a gondolatbűn megjelenése a magyar törvények között, azt egyelőre nem lehet tudni. Ám bármi is a célja, a reductio ad absurdum kiválóan sikerült.
Szájkosárőrület
Hiába, no, ha a szájkosárőrület egyszer elindul, ezernyi ügyet lehet kiagyalni, aminek tagadását büntetni rendelheti a törvény. Franciaországban, mint az már eléggé ismert, a zsidó holokauszt tagadása mellett az örmény népirtás, a ruandai tömeggyilkosságok, és úgy általában minden - az 1945-ös nürnbergi perben megállapított definíció szerinti - emberiségellenes bűntett vitatása vagy tagadása bűncselekménynek tekintendő.
Amikor a magyar parlament elfogadta a holokauszttagadás tilalmáról szóló törvényt, sokan azonnal előálltak kezdeményezés hülyébbnél hülyébb folytatásaival. Tiltsuk meg a trianoni tragédia tagadását, a tatárjárás tagadását, és így tovább! Nekem legutóbb – egy rendkívül érdekes blogbejegyzést olvasva - az jutott eszembe, hogy éppenséggel a szent inkvizíció bűneinek tagadása is tiltólistára kerülhetne… (Bár ez most politikailag nem tűnik időszerűnek…)
Végül az egyik ilyen baromság csak bekerült Magyarország amúgy is legszörnyűbb törvényszövegébe. A Fidesz hatalomra jutásával a kommunizmus bűneit sem tagadhatja immár senki. Most tehát így szól a magyar szájkosártörvény: ,,Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Négy láb jó, két láb rossz!
De a Jobbik kezdeményezése valami egészen új ebben a vitában. Olyan ötlet, amely komolyan elgondolkoztathatja a szájkosártörvény barátait. Ha ugyanis történelmi események értelmezését lehet szabályozni, ugyan miért ne lehetne kortárs jelenségek értelmezését is törvénybe foglalni? Ugyan miért ne mondhatná azt a törvényhozó, hogy a cigánybűnözés tagadása tilos? Vagy miért ne mondhatná, hogy a szavazófülkékben lezajlott forradalom tagadása tilos? Vagy miért ne alkothatna egész szabályrendszert arról, mit hogyan szabad, illetve tilos gondolni?
Valami effélét képzelnék el:
1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő.