Az Index értesülése szerint a siófoki Fidesz-KDNP frakcióülésen ismét elővették a gyerekek választójogának ügyét. Pontosabban annak lehetőségét, hogy a gyermeket nevelő felnőttek gyermekeik nevében is szavazhassanak. A fantasztikusnak tetsző ötlet a közelmúltban európai szinten is felmerült. Nemrégiben éppen Németországban bontakozott ki egy izgalmas vita a témában, az elgondolás egyik zászlóvivője Habsburg Ottó, nálunk pedig a Nagycsaládosok Országos Egyesülete próbálja évek óta a közbeszéd részévé tenni a kérdést.  Hát most talán valóban érdemi előrelépés történik az ügyben.

A modern kannibál

A magam részéről messzemenően egyetértek azokkal, akik a választójog ilyesforma kibővítését támogatják. A gyermekvállalás az európai országokban, nálunk pedig különösképpen, a szegénység vállalását jelenti. Hogy a fejlett demokráciákban a népesség folyamatosan csökken, az a mi kultúránk kannibalizmusát tükrözi. Feléljük a környezeti erőforrásainkat, feléljük az emberi erőforrásainkat, olyan helyzetet teremtünk, amelyben a holnap nem jöhet létre, amelyben a gyerekek nem születhetnek meg, amelyben gyermeket vállalni hátrány.

Hamis ugyanis minden olyan nézet, amely a gyermekvállalást valami érzelmi fikcióhoz köti. Gyermeket az ember nem azért vállal, különösen sok gyermeket nem, mert nagycsaládról álmodik. (Na, persze akadnak ilyen idióták is…) Gyermeket az ember azért vállal, mert személyes előnye származik, de legalábbis származhat belőle. A modern fogyasztói társadalom azonban nem jutalmazza, hanem bünteti a gyermekvállalást. Ideje lenne változtatni rajta, mielőtt végleg kipusztul kényelmes világunk.

A harmadik erő

Ma Európa legtöbb országában, s így Magyarországon is két hatalmas és erős érdekérvényesítő csoport tudja igazán hatékonyan befolyásolni a politikai döntéseket. A leghatékonyabban a hivatalnokréteg, az egyre nagyobbra duzzadó állami és önkormányzati bürokrácia képviseli a maga érdekeit. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az állam leépítésére, a közigazgatás karcsúsítására tett mindenfajta kísérlet rendre elbukik. Pedig nem a Fidesz az első, és nem is az egyetlen, amelyik zászlajára tűzte e nemes célt. Ám a hivatali apparátus, a maga jól felfogott érdekében, csírájában fojt el minden olyan kezdeményezést, amely hatalmát, befolyását, létszámát jelentősen csökkenthetné.

A másik hatalmas társadalmi erő a nyugdíjasok viszonylag egységes tömege. Bár többfelé szavaznak, bár sokféle érdek és érték mentén tagolódik e réteg, azért a nyugdíjrendszer jelentős átalakításába egyetlen párt sem mert soha belefogni. Azt ugyanis a legszenilisebb nyugdíjas éppen úgy tudja, mint a nyugdíj előtt álló ötvenes, hogy rendszer átalakítása, elvonást jelent számára.

E két, összességében közel négymilliós réteg a választójogú polgárság egyértelmű többségét teszi ki. Akik ellenük politizálnak, azok a biztos választási vereséggel néznek szembe. Márpedig az hazai elosztási viszonyokat csakis az ő rovásukra lehet, sőt kell is megváltoztatni.

A Fidesz most egy új erőt próbál bevonni a politikai életbe: a családosok ugyancsak világos érdek és értékorientációval bíró rétegét. Rájuk építve talán valóban nem lesz lehetetlen visszaszorítani a bürokráciát, talán esély lesz arra, hogy a nyugdíjrendszer értelmes átalakításába kezdjünk.  

Mert a gyermekek választójoga gyökeres változást jelent. A gyermekvállalók, a családok nagyobb politikai súlya lassan átalakítaná az adózást, az állami újraosztást, a törvényi szabályozást, s végül talán egész kultúránkat.

Történelmi tett

Végezetül az sem egészen mellékes körülmény, hogy a családi választójog bevezetése az eddig tökéletesen tartalmatlan új alkotmány terveit valódi tartalommal, történelmi jelentőséggel töltené meg. Így már volna értelme annak, hogy új alkotmánya legyen az országnak. Így már politikai, kulturális mondanivalója is lenne annak a tervezett irománynak, így már valóban olyan alkotmányt hozhatna létre a Fidesz, amely nemzetközi mércével mérve is jelentős okmány lehet. Olyan alkotmányt, amelyet Szolón reformjai, a Magna charta, a Függetlenségi Nyilatkozat mellet emlegetnek majd évszázadok múlva.