Egy katolikus alapítvány kezdeményezte, hogy ,,a megújulás és a múlt lezárása jegyében" távolítsák el a budapesti Gellért-hegyről a Szabadság-szobrot, és a helyére Nagyboldogasszony szobrát állítsák. Bakk István, a Bakk Endre Kanonok Alapítvány elnöke levelében úgy fogalmazott: „az új alkotmány elkészítésével párhuzamosan, amely a Szent Koronát helyezi a középpontba, helyre kell állítani Mária országa tekintélyét is", ezért kezdeményezi a szoborcserét.
Eddig a kis színes hír, és most következzen néhány futó gondolat.
A Gellért-hegyen álló Szabadság-szobor elsősorban azt fejezi ki, hogy a kor, amely létrehozta méltó módon meg akart emlékezni legfontosabbnak tartott élményéről, arról, hogy végre befejeződött a világháború. Függetlenül egyébként attól, hogy a háború után mi következett, a szobor elsősorban a béke szobra. Ebben az ételemben minden józan ember számára fontos jelkép.
A szobor amúgy szerintem sem túl tetszetős, el tudnék képzelni helyette valami mást a Gellért-hegy ormán. Azt azonban semmiképp sem szeretném, ha a béke pálmaágas nőalakja helyett Szűz Mária mosolyogna onnan fentről Budapestre. Nem mondom, ha a harmincas években került volna egy szép Mária-szobor a hegytetőre, akkor büszkén pislantgatnék időnként a csúcsra, magamban azt dünnyögve: Lám, Mária országát vigyázza az ő nagyasszonya.
De hát annak idején nem építettek Mária szobrot a Gellért-hegyre, ma pedig meglehetősen anakronisztikus lenne a megvalósítás. Szűz Mária? Amikor az ország többsége nem keresztény, nem katolikus… Vagy lényegre törőbben fogalmazva: Mária szobor, akkor, amikor az ország lakóinak többsége nem a Mária-kultusz közelében keresi legnagyobb lelki élményét, amikor a vallásos élmények viszonylag kevesek szívét dobogtatják meg? Ez nem életszerű elképzelés.
És, ha már az ország legfontosabb, legreprezentatívabb pontján nem akarjuk az előttünk járó nemzedék békeemlékművét látni, akkor – múltba révedő, klerikális kurzusprojekt helyett – azt kellene kitalálni, mi a ma élő nemzedék legfontosabb élménye, s azt szoborba önteni!
Márpedig, ha a huszadik század szülötteinek nem a béke a legfontosabb élménye, akkor igencsak el kell gondolkoznunk azon, hogy mi változtatta meg életünket az elmúlt emberöltő során, olyan gyökeres mértékben, hogy érdemes legyen annak emlékművét a Szabadság-szobor helyére állítani.
A kétharmados fülke-forradalom? Ezt egyelőre a legjobb szándékkal sem állíthatjuk.
A rendszerváltás? Nem hinném, hogy polgártársaink többsége ezt nagy változásnak találná.
Akkor mi? Vajon mi?
Nos, szerintem a huszadik század legfontosabb társadalmi változása nálunk, és az egész fejlett világban nem volt más, mint a szexuális forradalom. Én azt javaslom, a szabad szerelem diadalát örökítsük meg a Gellért-hegytetején. Egy ilyen szobor rövid idő alatt világhírű emlékművé válhatna.
A Kelen-hegyről amúgy is az a monda járja évszázadok óta, hogy a megfelelő időkben ott gyűlnek össze a boszorkányok a maguk extatikus orgiáira… Budapest amúgy is az európai pornóipar fővárosa… A magyar nők amúgy is legendás szépségűek…
Ja, és politikusaink amúgy is mindent elkúrnak…
