A buszsáv a lehető legaljasabb hazugsága a budapesti városvezetésnek. Csaknem olyan hitvány találmány, mint a parkolási díj, vagy a dugódíj. Ám míg ez utóbbiak bizonyos nyíltsággal fosztogatják az autósokat, nem letagadva, hogy a városvezetés tehetetlenségének minden problémáját az autósokkal akarja megfizettetni, addig a buszsáv a cinikus populizmus legundorítóbb terméke.
A busz ugyanis semmivel sem megy tőle gyorsabban, ám elképesztően nagy dugót tud okozni. Olyan nagyot, hogy mire a busz, a dugóban araszolva el tudja érni a buszsáv kezdetét, régen elvesztette azt az időt, amit a buszsávban nyerni fog.Egyáltalán az a forgalomlassító koncepció, amit a budapesti városvezetés évtizedek óta képvisel, pusztán az impotencia leplezésére szolgáló szégyenletes pótcselekvés. Nem azzal lehet ugyanis rendbe tenni a főváros közlekedését, hogy átbasszuk a problémát az agglomerációba: szopjanak inkább a budaörsiek, törökbálintiak, és a többiek, hanem valami egészen mással.
Nem vagyok ugyan valami városfejlesztési szakember, de két dolog nyilvánvaló, vagy rövid guglizással kideríthető: Az egyik az, hogy Európa nagyvárosaiban ma már nincs olyan bevezető út, amelynek forgalmát lámpás csomópont állítaná meg. Egyszerűen primitív bunkóság, igazi balkáni tempó efféléket fenntartani. Az azonban, hogy Budapest szinte minden bevezető útja végén teljes lámpasor, többszörös kereszteződés állja útját a forgalomnak, ahelyett, hogy többszintű csomópont vezetné szét az autók áradatát, elsősorban arról árulkodik, hogy a városvezetés balkáni tahókból áll, akiknek semmiféle elképzelésük nincs az európai megoldásokról. Na meg arról, hogy ezek a kisstílű seggfejek azt hiszik, a probléma megoldása helyett elég, ha fehér festékkel fölfestik, hogy buszsáv, és volt, nincs probléma. Ekkora parasztok.
A másik dolog, ami kiderül némi felületes utánanézéssel, hogy az egész budapesti közlekedési káoszt összesen öt-tíz csomópont katasztrofális működése okozza. Ha ezeknek a tereknek a forgalmát sikerülne racionálisan megoldani, alul- és felüljárókkal, akkor az egész város lendületet venne. Efféle koncepció azonban nem pusztán azért nem születik, mert fővárosunk vezetői valóban ennyire ostobák, hanem főképp azért nem, mert valami beteges tömegközlekedés-fetisizmussal verte meg őket a jóisten. Azt képzelik, hogy bárki, aki megteheti, hogy autóval járjon, hajlandó lesz átülni a lepukkant buszokra, villamosokra, a részeg hajléktalanok, a zsebtolvajok és a büdös szájú ellenőrök közé. Ennyire nagy tahók.
És közben szorgalmasan festik a buszsávokat, kárt okozva ezzel minden közlekedőnek, autósnak és gyalogosnak egyaránt, agglomerációs településnek és a fővárosnak egyformán. Igen, ennyire tehetetlen, ostoba, hazug és kártékony banda ez.
