Az Index információi szerint „a szerdai kormányülésen még egyetlen szó sem esett arról, hogy változás lesz a magyar kormány IMF-fel kapcsolatos álláspontjában, a részletes tájékoztatás azóta is várat magára… Az Orbán-kormány tagjai nem kaptak tájékoztatást az IMF-hez való visszatérésről Matolcsy György csütörtök délutáni bejelentése előtt…”

Így készül a jogszabály
Természetesen megdöbbentő, ha a kormánytagok nincsenek tisztában a kormány soron következő lépéseivel, de az még elképesztőbb, hogy maguk a döntések bejelentői sem tudják, mit fognak tenni és mondani holnap. Az Orbán-kormány az improvizáció veszélyes húrjain játszik.
El kell mondanom egy kis személyes élményt. Egyik ismerősöm a Nemzetgazdasági Minisztériumban dolgozik. Valami fogalmazó, vagy micsoda. Az a dolga, hogy a leérkező brief alapján megírja a készülő törvény szövegét.  Ugye, ez valamiféle szakszöveg, mindenféle furcsa szófordulattal, tehát kell, hozzá a szakember, aki korrekt módon meg tudja azt fogalmazni. Na, igen, de kell hozzá más is. Elvileg ugyanis van az én ismerősömnek egy főnöke, akinek egyebek mellett az a feladata, hogy az elkészült szakszöveget összeboronálja az egyéb ide vágó szabályokkal és rendelkezésekkel. Gondolom, elég nagy tudású pali lehet, mert egy-egy törvénynek ezernyi helyen lehet hivatkozása, s ezernyi helyre mutathat következménye, így végül is az egész corpus jurist ismernie kell annak, aki értelmesen akar belenyúlkálni. Ezt követően megy aztán a szöveg a kormány és az országgyűlés elé, majd idővel vissza az ismerősömhöz, illetve a kontrollszemélyhez, hogy azután átírva, átszerkesztve, szépen elszunyókáljon a nagy, országos jogszabálygyűjtemény végtelenül unalmas lapjain.
Úgy látszik azonban, hogy ezt az letisztult, bürokratikus utat végtelenül unalmasnak találja a mi kormányunk, s érdekesebb, izgalmasabb, merészebb, hogy úgy mondjam, nem ortodox utakat keres. Történt ugyanis, hogy az emlegetett felettes kontroll-figura a közelmúltban kilépett a minisztériumból, és egyelőre nincs is utódja. Most tehát az van, hogy az én ismerősöm megírja a vázlatát, és azt délután a miniszter bejelenti.

Egy árulkodó papírlap
Hogy az aktuális jogszabály valamilyen nagyobb összefüggésrendszer keretébe illeszkedne, hogy valamiféle kiérlelt gazdaságpolitika részeként jelenne meg a törvények között, vagy, ha az nem is, de legalább egy nyúlfarknyi hatástanulmány megelőzné az fogadását, arról szó sincs. A kormányt olyannyira elsodorták az események, hogy sem ideje, sem lehetősége nincs efféle óvatoskodásra. Improvizáció és hazárdjáték mindaz, ami manapság Magyarországon történik.
Ugye emlékszik még mindenki a miniszterelnök összefirkált beszédére? Nem olyan papírlap volt az, amelyen egy, két szó helyett betoldott egy-két másik kifejezést az előadó, mert retorikai szempontból hatásosabbnak gondolta emezt, mint amazt. Nem. Arról a papírlapról egész bekezdéseket húztak ki. A bejelenteni tervezett intézkedések egy részéről ugyanis kiderült, nem lehet bejelenteni. Kiderült, de nem a tervezgetés időszakában, nem a minisztériumok hagyományos munkájának következtében, hanem valami furcsa hanyagság következtében, az utolsó pillanatban, akkor, amikor már a piszkozat átírására sem volt idő. 

Akkor inkább az IMF!
Gondolom, az IMF visszahívása is éppen ilyen alapos tervezés előzte meg. Valahogy így képzelem:
- Te, Gyuri! Ezek mindjárt leminősítenek minket…
- A nagyobbik baj az, miniszterelnök úr, hogy a tegnapi kötvénykibocsájtás is borzalmasan sikerült.
- Azt akarod mondani, hogy nem finanszírozható a piacról az államadósság?
- Hát, finanszírozható, csak nagyon, nagyon drágán…
- Az baj?
- Hmm… Talán jobb lenne valami más megoldás után nézni…
- Még valami különadó?
- Hát akkor végképp nem veszik a kötvényeket. Tudod, Viktor, ezek a dolgok azért némileg összefüggnek…
- Igen, ezt már mondta más is. De, hát akkor mit tehetünk, hogy vegyék?
- Talán, ha volna mögötte, vagyis mögöttünk, vagyis Magyarország mögött valami olyan erő, amelyik helytáll értünk…
- A kínaiak!
- Őőőő, izé… A megoldás holnapra kell. Mire a kínaiakat megpuhítjuk, az hónapokig is eltarthat…
- Hát, csak van valami olyan állam, vagy szervezet, amelyik ilyenkor oda áll az országok mögé!
- Nos, hááát… Hogy őszinte legyek, erre találták ki a valutaalapot…
- Te hülye vagy, Gyuri? Másfél éve arról pofázok, hogy szabadságharcot vívunk ellenük!
- Hát, a másik lehetőség az, amit Vonáék mondanak.
- Te tényleg megőrültél? Ha fölmondjuk az államadósság visszafizetését, engem kibeleznek Brüsszelben!
- Az így is megeshet. De, ha nem Brüsszelben, akkor Budapesten…
- Akkor inkább az IMF.
- Jó. Bejelentem.
- Te, Gyuri! Fel a fejjel! És ne felejts el nekik is szólni!
És befejezésül még egy gondolatot hadd tegyek hozzá ehhez az ügyhöz: Én nagyon jól tudom – mert a politikaelméleti szakkönyvek megírják –, hogy az állami vezetők, szerte a világon kilencven napos ciklusokban gondolkoznak. Pontosabban nem gondolkoznak kilencven napnál hosszabb időtávban, mert úgy vélik, fölösleges idő- és energia-befektetés a három hónapon túli tervezés. Egy negyed év alatt olyan borzasztóan sokat változhat a világ, olyan elképesztően sokat felejt a közvélemény, olyan kiszámíthatatlan események történhetnek, amelyek eleve szükségtelenné és értelmetlenné teszik a hosszabb távú tervezést. És én azt is megértem, hogy válsághelyzetben ez az idő szükségszerűen lerövidül. De azért az, hogy kilencen nap helyett a kilenc óra jelenti a hosszú távú előrelátást, nos, az némi fejetlenségről árulkodik.

 A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.
Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok
nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.