A közelmúltban szeretett olvasóim közül többen is megróttak, hogy nem kínálok semmiféle alternatívát, s csak arra vagyok képes, hogy – semmirekellő nyikhaj, tollforgató terroristaként – leszóljam, ócsároljam, sőt egyenesen ledorongoljam Orbánt és/vagy Gyurcsányt. (Nem kívánt rész törlendő!) Miközben ő, és elszánt hívei heroikus küzdelmet vívnak népünk felemelkedéséért, országunk virágba borításáért, nemzetünk szabadságért, a jókedvért, bőségért és a víg esztendőért.
Nos, dacára annak, hogy az elmegyógyintézetek többségét bezárták, így a nyájas ápolók, joviális pszichiáterek, és magas kőfalak tartós marasztalása semmiképp sem fenyeget, világmegváltó fantáziáimmal mégsem untatom közönségemet. Viszont, hogy mégse maradjon kielégítetlen az alternatíváért kiáltó kínzó vágyakozás, gyötrő szükséglet, keserves hiány, leírok hát egy végtelenül egyszerű elgondolást, ami minden tekintetben sokat javíthatna országunk nyomorúságos állapotán, bár a világmegváltástól meglehetősen távol esik.
Csobánc és Guédelon
A közelmúltban rádiót, tévét, újságot, internetet bejárta a felhívás: önkénteseket várnak Csobánc várának rendbetételéhez. Miután befejeződtek a régészeti feltárások, most a Csobánc Váráért Alapítvány a régi munkagödrök betemetését, a keletkezett törmelék eltávolítását és a káros növényzetet kigyomlálását tervezi. A vár egyébként igen rossz állapotban van, de őszintébb lenne azt írni, hogy alig pár falmaradvány áll a Csobánc tetején. Viszont a panoráma, amit az omladékok tetejéről látni lehet, valóban páratlan. Tényleg megéri a kiadós gyalogtúrát. De mielőtt a csobánci vár históriájába belemerülve lassan eljutnék a somlói furmint dicséretéig, sietve elhagyom ezt a szálat. Rátérek inkább arra, hogy a csobánci önkéntes-toborzásról egy másik vár, a franciaországi Guédelon jutott eszembe. Ott ugyancsak önkéntesek dolgoznak, de nem csak növényeket irtanak, hanem falakat emelnek, követ faragnak, lovat patkolnak. Ők ugyanis korhű eszközökkel, korhű módszerekkel, és korhű elszántsággal egy igazi középkori várat építenek.
Az ötlet Michel Guyot építész és restaurátortól származik, aki a közelben fekvő Saint-Fargeau kastély felújítása után 1997-ben kitalálta, hogy eredeti középkori módszereket és anyagokat alkalmazva épít egy várat. Az épülő erősséget a kor hagyományainak megfelelően olyan logisztikai létesítmények veszik körbe, mint a kőfaragó, kovács, ács, kötélverő, kosárfonó, fazekas stb. műhelyek. Az alapanyagot a közelből szerzik be és az emberi erőn kívül csak lovak segítségét veszik igénybe. Tehát a faanyagot a közeli erdőből hozzák, melynek agyagos talajából készítik a tetőcserepeket. A falakhoz szükséges követ kézi erővel a közeli homokkőbányából fejtik ki és így tovább.
Vár áll ott, most kőhalom
Én meg azt gondolom, hogy efféle kezdeményezéseknek nálunk is volna helye. Nem is csak afféle múltidéző szorgalomból, nemzeti nagylétünk nagy tanúinak feltámasztása céljából, de friss és korszerű nemzetgazdasági érdekből is. Romos várainkra ugyanis a kutya sem kíváncsi. Hát ki a nyavalyát érdekel néhány térdig érő, kusza kőrakás? Egy-egy középkori építkezés azonban érdeklődők ezreinek kínálna fantasztikus látványt, dolgozók tízezreinek munkát, mi több, piacképes szakmai képzést, és helybéliek ezreinek kínálna kiegészítő jövedelmet. Ha pedig valamiből nincs hiány Magyarországon, az a várrom. Abból annyi van, hogy a legextrémebb romantikus perverzió is kielégülhet általuk. Így aztán nyugodt lélekkel nekiállnánk felújítani, mondjuk, száz, százötven romhalmazt, maradna még elég kőhalom, hogy ódon pincéje beszakadhasson a mindenkori Pondoray Béla alatt. Ha a mi várainkat a francia kezdeményezéshez hasonlóan úgy száz-száz állandó munkás építené, akkor a középkori várfelújítási program tíz-tizenötezer embernek adna folyamatos munkát, szakképesítést, és az ellátáson kívül még a felújításnak sem lenne semmiféle költsége.
Ha pedig a pallérok ellátását is középkori módszerekkel oldanánk meg, akkor szinte ingyen volna az egész kezdeményezés. A környező falvak életét úgy lehetne megszervezni, hogy a várépítők szükségleteit ki tudja elégíteni. Úgy képzelném, hogy várépítő munkásaink csakis ezekben a falvakban, a helyben megtermelt élelmiszereket vásárolnák, e falvak lakóinál vennének szállást, itt költenék el jövedelmüket. Ennek érdekében a vár körüli négy-öt falu számára helyi pénzt kellene kibocsájtani, amely biztosítaná a vár építői és a falvak lakói között bonyolítandó kereskedelmét. A várkapitányság a helyi pénzt bármikor forintra váltaná, de az állam és az önkormányzat, illetve az önkormányzati, állami intézmények is elfogadnák. Helyi pénzben lehetne adózni, vízdíjat fizetni, villanyszámlát állni, sőt, ha az állam bármikor beváltaná a helyi pénzeket, akkor még hitelt is lehetne vele törleszteni. Így a helyi pénz révén az egész környéket be lehetne vonni a munkába, nagyon sok embernek adva munkát, megélhetést, lehetőséget. A tíz-tizenötezer várépítő így a maga fogyasztásával óriási lendületet adhatna a környékbeli településeknek, hiszen egy-egy apró falu hentesének, pékjének, kocsmárosának és vegyesboltjának a száz-száz új vásárló elképesztő konjunktúrát jelentene.
A középkor lényege
Végső soron döbbenetesen csekély tőkével, viszont okos szervezéssel és állami jóindulattal közvetlenül tízezernyi munkahelyet lehetne teremteni, közrevetett módon pedig szintannyi munkahelyet hozna létre a várépítők fogyasztása, illetve a várépítéseket csodáló idegenek áradása. Az épülő várak ugyanis már az építkezések alatt óriási turisztikai látványosságot jelentenének. Guédelon várának évente csaknem háromszázezer látogatója van. Az idegenforgalomból képződő bevétel pedig ma már teljes egészében fedezi az építkezés költségét.
Hozzá kell tennem, ezzel a módszerrel tulajdonképpen bármit meg lehetne építeni, létre lehetne hozni: iskolát, óvodát, templomot; zajvédő falat, víztározót, öntözőcsatornát; energia-erdőt, hőszigetelést, közműalagutat. És még a középkori technikához sem kellene olyan nagyon ragaszkodni. Hiszen a középkoriasság lényege nem az akkori technika, hanem a helyben található nyersanyagok, erőforrások, lehetőségek kiaknázása, vagy pontosabban a szervező, teremtő fantázia és a lokális valóság alkotó találkozása. És ebben a szellemben bármiféle kistérség életét újjá lehet szervezni. Ahol ugyanis nincsenek erőforrások ott emberek sem élnek.
De, ha már mostanában annyi plágiumügy kering, azt is ideírom, hogy az alapötlet tulajdonképpen már a francia történelmi várépítőktől függetlenül is kitalálták. A 2009. június 20-23. között Budapesten megrendezett XIX. Agrárgazdasági Világfórum és Tudományos Szimpózium versenyén harmadik helyet szerzett a Szegedi Tudományegyetem csapata. Jani Renáta, Balogh Ádám, Rózsavölgyi Árpád és Sprok Marcell egy teljesen új irányzat, a metropolitan agriculture témakörhöz kapcsolódóan egy komplex rendszert álmodtak meg. A diákok koncepciója szerint a munkanélküliek és a társadalom szélére sodródottak a nagyvárosok környékén kapnának munkát az agrárgazdaságban, így a munkájuk által az állami kiadások – mint például a munkanélküli segély – csökkenthetők, a profit pedig nő, hiszen a dolgozó ember a keresletet is ösztönzi. „Ezen a rendszeren belül alakítottunk ki egy úgynevezett Koordinációs Rendszert, melyet már eleve egykori munkanélküliek irányítanának, és melynek feladata a rendszeren belüli szervezés, elosztás és kiválasztás problémáinak kezelése. A munkanélkülieken kívül a helyi cégek, a helyi farmerek támogatását is célul tűztük ki, melynek köszönhetően egy, helyben generált egészséges körforgás alakulna ki a helyi piacon” – magyarázta annak idején Rózsavölgyi Árpád, az SZTE Mérnöki Kar gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök hallgatója.
Szóval alternatíva azért akad, majdnem minden részterületen. Igaz, ezek megvalósításához nem kell gazdasági szabadságharc, új alkotmány, de még jóléti rendszerváltás sem. Csak az kell, hogy – Assisi Szent Ferenchez igazodva – megtegyük, ami szükséges, megtegyük, ami lehetséges, és akkor megcselekedtük a lehetetlent.
A Guédelon várával kapcsolatos információkat egy hazai blogról szereztem: http://vilagutazo.blog.hu/2010/07/28/guedelon_varepites_kozepkori_technologiaval_a_xxi_szazadban.
Guédelon vár honlapja pedig itt található: http://www.guedelon.fr
A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.
Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok
nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
