Elena, Dorula, Emi, Jorgosz, Leonidasz sziasztok!
A partszakaszt elkerítő nádpalánk résein átsütött a délutáni nap, fejünk fölé árnyékot vetett egy terebélyes hárs, s mi ouzot hörpölve ültünk a tengerparti kiskocsmában, sőt a tengerben, mert annyira meleg volt, hogy becipeltük a székeket, asztalokat a térdig érő vízbe. A pincér felgyűrt nadrágszárral hozta ki a szuvlakit. Ti röhögve nézegettétek az én magyar forintjaimat. Nektek eurótok volt. Leó elkérte az aprót, hogy az értéktelen korongokkal kacsázzon. Hmm… visszavághatnék, hogy holnap megyek drachmát szórni a tengerbe, de nem teszem. Mert az a drachama, ha valóban megteremtitek, az egész világnak jelent majd esélyt. Akkor is, sőt éppen akkor és azért, ha a nagybefektetők szemében semmit sem ér majd a pénzetek.
Ma már belátom, igaza volt apádnak, Emi, amikor súlyos érvekkel vitáztunk athéni házatok teraszán, a nagyra nőtt olajfa édes illataitól átölelve. A PASOK-ról magyarázott az öreg és a baloldalról. Te, mit botcsinálta tolmács alig tudtad, hogyan fordítsd le a német, angol keverékszöveget, görögre és vissza. Szegény, jó öreg, akkor még azt gondolta, hogy a baloldal igazsága mindennél fontosabb. No, igen, ő még egy másik rendszerben, egy kemény diktatúrában nőtt föl… Ahhoz képest a görög centrumpártok, a maguk osztogató, és maguknak osztogató politikája mégiscsak előrelépés volt. De ma már azt is belátom, nem tévedett sokat, vagy pontosabban nem ő tévedett. Manapság nálunk sokan ostorozzák a felelőtlenül költekező görög elitet, hogy elszórta a tömérdek pénzt, amit Európától kapott, s lám hová jutott így Görögország. De az igazság mégiscsak az, hogy az az elit a maga módján a lehető legokosabban cselekedett. A magas jövedelmek, támogatások, nagyvonalú jóléti rendszerek végső soron a jövedelmek újraosztásának egy formáját jelentik. S, ha minden úgy maradt volna, ahogyan az athéni politikusok okkal feltételezhették, akkor mindebből valóban gyors növekedés kerekedik. Smith, Ricardo, Keynes gondolatai alapján értelemszerűen feltételezhették, hogy azok az elköltött eurók, éppen ott hasznosulnak, ahol a piac azt megkívánja. Az egész európai térség fejlődését szolgálja az, ha ők szorgosan költik a pénzt. Mindegy, hogy a görögök német autót, olasz fagylaltot, vagy hellén vörösbort vásárolnak: mindenképp olyasmit vesznek, ami az egységes európai gazdasági tér termelőit támogatja.
A görögöket tulajdonképpen a nyugati nagytőke árulta el, amikor a felhalmozódó pénzekből nem európai árucikkeket, gyárakat, gépeket, s egyebeket vett, hanem Európán kívüli részvényeket, kötvényeket és mifene befektetéseket vásárolt. Ekkor ugyanis ezt a pénzt kivonta az európai gazdaságból és a tajvani, kínai, vietnámi gazdaságot támogatta vele. Nemrég olvastam, hogy míg huszonöt, harminc éve a napi nemzetközi banki átutalások összege nem haladta meg a 70-80 milliárd dollárt, addig ma ez a szám 1500-1600 milliárd körül van. Igen, valójában a tőkepiac globális szabadságára vezethető vissza görög összeomlás.
*
Önfeledt játék volt. Polipokra vadásztunk Egion sziklás partjai előtt, s Elena, aki mindenre kapható volt, huncut gonoszsággal harapta ketté a soklábú lény idegcsomóit. Eszünkbe sem jutott, hogy a ti országotokat az a veszély fenyegeti, hogy az efféle polipvadászat nem csak merő szórakozás lesz, de komoly, mert az egyetlen megélhetés. Amikor frappét szürcsölve hasaltunk a tengerparti homokon és Jorgosz, nyári munkájának megfelelően ott mászkált előttünk egy randa hűtőtáskával, s rekedtre üvöltötte a hangját: Ela cold beer, cold drink, donats very fres, hallo! még nem kellett attól tartanunk, hogy Jorgosz valóban ebből fog élni.
Pedig most úgy tűnik, rövid epizód volt az emberiség történetében az az idő, amikor a jólét és a szabadság kéz a kézben járt. Itt nálunk a szőrszálhasogatók megkülönböztetnek mindenféle jóléti modelleket, meg a fogyasztói társadalom és a jóléti rendszer közötti különbségekről elmélkednek, de ez a mi hétköznapi életünk szempontjából lényegtelen. A lényeges az, hogy vajon a tőke rákényszerül-e arra, hogy profitjából akkora részt juttasson a dolgozóknak – és nem dolgozóknak – hogy azok tisztességgel, jólétben megélhessenek. Hogy ezt milyen modell szerint teszi, hogy az állami újraosztás keretében kényszerül rá, vagy a szakszervezetekkel kötött iparági szintű alku révén – mint az USA-ban – az teljesen mindegy.
És a szomorú tapasztalat az, hogy a keynesi gazdaságelmélet csak zárt rendszerben működik. A globalizáció, a szabad tőkemozgás nem pusztán oda vezetett, hogy a töke elszökött Európából, ahogy most menekül tőletek, de sajnos azt is jelenti, hogy az egyes államok versengeni kénytelenek a befektetőkért. S ezt csak a szociális kiadások rovására tehetik meg. Így megszűnt az államon, a gazdasági téren belüli tőkeakkumuláció lehetősége, mert a tőke azonnal távozik, amint jobb lehetőséget talál. És csak akkor jön, akkor marad, ha jobbat kínálnak neki, mint másutt.
Az Európai Unio megváltozott, mert a mögötte álló amerikai érdek gyökeresen átalakult. S erről fogalma sem volt a görög elitnek. A nagytőke, a multinacionális cégek a hatalmas bankházak nyomására a jóléti társadalom felszámolása Nixon elnök kormányzásával megkezdődött, s Reagan hatalomra jutásával gyakorlatilag eldöntött ténnyé vált. Az azóta formálódó Európai Unió már nem a szabadságról és a jólétről szól, hanem arról a keserves küzdelemről, amit a világ vezető hatalmai, nagyvállalatai, bankjai és befektetői vívnak egymással azért, hogy Földünk szűkülő erőforrásaiból mind nagyobb profitot tudjanak kicsikarni.
*
S ebben a versenyben a lemaradt régiók eleve hátránnyal indulnak. Amikor Dorulla szülei meghívtak minket borászatukba, s mi végigtapogattuk a kádakat, fémtartályokat, megkóstoltuk a töppedt szőlőszemeket, és húsz percig vártunk a vacsorával, mert a nagymama a járókeretével, csak lassan juthatott föl a tetőteraszra, mit bántuk mi akkor, hogy kemény munka ott is a borkészítés. Nálunk meg mostanában lusta görögökről beszélnek a farizeusok, s nem értik, hogy egy görög borász, bármilyen szorgalmasan is dolgozik, nem tud versenyezni az agyondotált francia bortermelővel. S, nem csak a dotációk miatt, hanem főleg azért nem, mert a rendelkezésére álló közvetlen körülmények, például a helybéli borfogyasztók pénztárcája, szigorúan kiszabja sorsát. S e pénztárca vastagságáért nem tehet semmit, különösen akkor nem, ha a görögök pénze – a hitelkamatok, pénzügyi áttétek, és szép új világunk egyéb szabályai szerint– lassan, de jó ütemben a centrum-országokba vándorol. Nem tehet semmit, ha az ő retsinája – a közös euró használata miatt – kevesebbet ér külföldön, mint az a pocsék rajnai lőre.
Látod Leó, a te nagybátyád is inkább Heidelbergben nyitott görög éttermet. Mennyit ültünk ott a várkert alatt, amíg egyetemre jártunk. Tényleg, tudsz valamit Marie-ről, aki olyan büszkén húzta ki magát, hogy megfeszültek kockás blúza alatt kerek mellei: ő nem spanyol, hanem katalán? Tudsz valamit a vörös Ronanról, akitől írül tanultunk misztikus ókelta verseket, és cifra újkelta káromkodásokat? És Luigiról, az olajosképű talján kópéról, aki állandóan a lányok után kajtatott? Hamarosan nekik is megírhatom ezt a levelet.
Csak Namibinek nem írhatok már soha, mert hazáját, házát, és őt magát elsöpörte a sivatagi vihar. Még jó, hogy nálatok nincs olaj…
Nincs olaj és lassan nem lesz már tőke sem. Mert a pénz a fialást keresi, mint az öreg Exarhosz bácsi pénze, aki ravasz, fanarióta eszével kiszagolta, hol kell befektetnie. Athénban? Egionban? Patraszban? Ahova a turista csak nyaranta jár költekezni? Akkor inkább megy ő a turista után, s Németországban csinál hellén kiskocsmát. Giccses kecskebőrökkel és tesco-gazdaságos fetával.
És igen, végül is róla, Exarchosz nagybátyádról, s a hozzá hasonló kispénzű vállalkozókról is döntenetek kell. Meg persze magatokról is. Hiszen valójában aközött kell választani, hogy bent tartjátok-e a tőkét az országban, s ezzel lehetővé teszitek a jólét fenntartását, vagy tovább űzitek az engedjük-csábítjuk játékot, és akkor bizonyosan le kell bontanotok a jóléti rendszer maradványait. Egy állam számára a versenyképesség azt jelenti, hogy mennyire jár kedvében a tőkének. Ugye nem gondoljátok, hogy mindabban, ami korszerű és gazdag, s ezért csábító, versenyezni tudtok az európai centrummal, s mindabban, ami olcsó és elmaradott versenyezni tudtok a harmadik világgal. Ha a tőkének vásárlóerő kell, biztos perspektíva, és kiszámítható környezet, Nyugatra megy, mint bácsikád. Ha olcsó munkaerőt, laza szabályozást, és gyors sikert keres, Keletre megy, Kínába, vagy Indiába.
Emlékeztek Kaira, a bájos koreai lányra, aki úgy belém esett, hogy, ha ránéztem, rögtön elpirult. Évődésemet szerelmi vallomásnak hitte, s arról álmodott Magyarországra szökik velem? Apja még egy tál rizsért dolgozott. De ő már velünk járt Heidelbergbe. Na, igen, ez is a globalizáció hatása… De közületek vajon ki akar egy tál rizsért melózni? Mit tudtok ti adni a tőkének, amit csak nálatok talál? Miféle versenybe szálltatok bele? Hol van esélyetek a sikerre ilyen vetélytársak között?
*
Nem, nem lettem kommunista, mint az öreg Dimitris bácsi, a vén partizán, aki még harcolt a náci megszállók ellen, s két ujját elvitte a repeszgránát. Aki csodálkozva hallgatta, mikor a rendszerváltásunk előtti hazai elitről meséltem neki. de ma már tudom, hogy abban igaza volt, amit búcsúzóul mondott. Hümmögött, csóválta a fejét, végül mérgesen csapta az evezőt a csónakba, ellökte a hajót a parttól, s úgy szólt vissza nekem: Lehet, hogy a ti kommunistáitok olyanok, amilyenek. S lehet, hogy a mieink is éppen olyanok. De, ha nem azért küzdesz, hogy az ember szabad legyen, akkor miért? Akkor megette a fene az egészet!
Mostanában persze fél Európa attól retteg, hogy előretörnek a görög szélsőségesek. Épp a minap olvastam valami európai értelmiségi kiáltványt, amely a szélsőjobb térnyerésén aggodalmaskodik. Ezeknek nincs jobb dolguk, mint az, hogy antiszemitizmusról, idegenellenességről papoljanak? Persze, tudják ők jól, miről beszélnek. Amíg a holokauszt, meg a vörös veszedelem a fő téma, addig el lehet felejteni azt, hogy manapság ugyanolyan embertelen és hazug elvekre hivatkozva, ugyanolyan kegyetlen kizsákmányolással fosztogatják a leggazdagabbak a kiszolgáltatottakat, mint a nácik tették. Csak emezek nem felsőbbrendű népekről szónokolnak habzó szájjal, hanem liberális gazdaságpolitikáról, washingtoni konszenzusról, meg a hitelminősítők számsorairól magyaráznak okos képpel. Tudják ők jól, miről beszélnek, hiszen ez a téma a lényegről, a globális gazdaság katasztrofális működéséről tereli el a figyelmet. Mert nyilvánvalóan mindegy, hogy valaki a zsidó, karvalytőkét utálja, vagy a kizsákmányoló nagyburzsoázia osztályuralmát. Ezek csak mellékes jelzői egyazon törekvésnek. És nálatok most a szélső baloldal és a szélsőjobb képviseli a közösség érdekét, a jóléti társadalmat, a hosszú távú megoldást, még akkor is, ha közben rengeteg kétségbeejtő hülyeséget beszélnek. Olyan pártotok meg sajnos nektek sincs, amelyik avitt ideológiák nélkül zavarná el a jó büdös francba a politikai elitet, s vele együtt az összes élősködő profithiénát.
*
Sosem felejtem el, mennyire nem szívleltek néhány népet, amely pedig példátok lehet. Nem felejtem, mert szidtátok őket épp eleget, mikor Elena spiccesen táncolt az asztalon. Haja lobogott az esti fényben, szoknyája forgott, pörgött, repült. És bámultunk mind, mert Elena akkor este nem viselt bugyit. Jorgosz felrúgta az asztalt és elküldte az összes törököt, zsidót, és rühes albán kutyát a jó édes anyjába, pedig csak az volt a baj, hogy Elena mást fiúnak adta bájait. Szóval tudom, hogy egyikért sem rajong az átlag-görög, de Izrael és Törökország meglepően jól működik a ti környékteken. Igen, lehet eltérő körülményekről, meg külföldi támogatásról beszélni, annak, aki kifogásokat keres. De az igazi kérdés mégis az, hogy ma, a globális fogyasztói tömegeket kiszolgáló nagyipari rendszerek korában életképes lehet-e egy tízmilliós zárt gazdaság? Csakhogy ugyanezt a kérdést – némi jövőbetekintéssel – így is fel lehet tenni: az infótechnikák korában életképes lehet-e egy tízmilliós közösség? Egy olyan nemzet, amelyik termel és elad, amelyik jelen van a világpiacon a maga korszerű termékeivel, amelyik szerencsés adottságait ügyesen kihasználva helytáll a világban? És én úgy hiszem, ez nem teljesen kivihetetlen.
Messziről jött ember azt mond, amit akar, és én igencsak távol vagyok most tőletek. De az biztos: bárhogy is döntötök most vasárnap, tanulságos lesz mindenki számára. Ki fog derülni, létezik-e európai egység. Mert, ha igen, akkor meg kell menteni a csődbe jutott Görögországot. Ti sem hagynátok magára a bajba került ciprusiakat, még akkor sem, ha amúgy azt gondolnátok, maguknak köszönhetik a bajt. Ki fog derülni, mennyit ér Európának az, hogy a ti korrupt és felelőtlen politikusait hatalomban tartsa. Hajlandó lesz-e kifizetni az általuk csinált számlát, vagy hagyja, hogy elzavarjátok őket oda, ahova valók. És persze ezzel együtt az is ki fog derülni, hogy mit kérnek cserébe politikusaitoktól, milyen önfeladásra számíthat ismét a görög nép.
De, ha a sarkatokra álltok, és ezt az egész széltoló bandát leváltjátok, s velük együtt kidobjátok a kufárokat is, nos, akkor is izgalmas dolgok derülnek majd ki: van-e a görögökben annyi érettség, belátás, körültekintés, hogy a bizonyosan bekövetkező gazdasági nehézségeket különösebb bajok nélkül vészeljétek át. És persze az is ki fog derülni, hogy a lendületes argentin talpra állás csak valami egyedi körülményeknek volt köszönhető, vagy bárki számára adott mindaz a szervezőerő, amivel az argentinok kimásztak a maguk válságából. Vajon meg tudjátok-e csinálni ti is?
És, ha igen – amit én nagyon remélek – akkor Görögország ismét sokak számára lesz példa. Át fogja rendezni Európát, sőt az egész világot. Büszke leszek arra, hogy annyi görög barátom van, ha a globális gazdaságpolitika megtörik a görög partokon, ahogyan megtört a perzsa áradat Szalamisz szikláinál, ahogyan meghátrálásra kényszerült a Szent Szövetség bigott zsarnoksága a görögök szabadságvágya előtt.
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
