Temetésre készül a kárörvendő kishitűség. – Ugye, hogy nem lehet! Lám csak, nem lehet! Naná, hogy nem lehet! – szajkózza most az opportunizmus, a belenyugvás, az önigazoló hamisság, az aljasság, a semmitmondás, a gerinctelen csúszás-mászás, a két rossz közül a kevésbé rosszat választó lapos számítgatás. – Jaj, dehogy lehet! – hirdetik most, akik igazolva látják a nyárspolgári képmutatás olcsó hazugságait.
Én azonban el kell, hogy mondjam: Igenis lehet! Íme, lehet! Íme, csak így lehet! Nem kell a két rossz között választani, még akkor sem, ha az egyiket kevésbé rossznak gondoljuk. Mi több, lehet a jót választani, akkor is, ha kockázatos, akkor is, ha nehéz, sőt, akkor is, ha látszólag semmi értelme. Mert a jó választása nem függ a körülményektől. A jó választása viszont az egyetlen tett, ami új körülményeket teremt. Ezt jó, ha eszetekbe vésitek. Akkor is, ha nem értitek.

Csíkok a fűben
Az LMP katartikus kettéválása, s a válást kísérő média-, blog- és nyilatkozatzuhatag magában hordozza a magyar közélet minden nyomorúságát, tragédiáját, kisszerűségét, provinciális bárgyúságát. A platformisták dacos kiválása esszenciális módon sűríti a szellemtelen hazai politika minden gonoszságát. A békességet hirdető, szép szavak mögé bújtatott álnok zsarolás, a szemtelen hazudozás arról, miért is kell megtartaniuk a kilépőknek parlamenti mandátumaikat – miközben immár homlokegyenest az ellenkezőjét képviselik annak, amiért az országházba küldték őket szavazóik –, a ravasz Kft-grundolása, amely a pártocskából, pártot hivatott nevelni, a sikamlós tárgyalástechnika, amely révén jó ár lesz kérhető a majdani szövetségesektől, mind-mind a félresiklott politikai alkalmazkodás útjelzője.S a többségnek már fel sem tűnik, hogy ez a nyomvonal nem más, mint nyálkás meztelen csigák által húzott gusztustalan csík, föl sem tűnik, mert annyi nyomot hagytak ezek a féregszerű lények itt körülöttünk, hogy az ember hajlamos azt hinni, a haladás természetes útja ez: ilyen a politika, ilyen a közélet, s másmilyen nem lehet.

Hányinger és becsület
Nem vagy elveszett ember, kedves olvasó, ha kezd émelyegni gyomrod. Pedig azon talán még el sem gondolkoztál, hogy ezek a rusnya lények a maguk szennyes útjait nem máshol, mint a te fejedben, lelkedben, szívedben jelölik ki vékony nyálcsíkjaikkal.
Azt hirdetik, azt állítják, azt hazudják, hogy ez az út, ez az egyetlen út, mert ezt az utat követelik meg a tények. S elhazudják azt a másik, sokkal fontosabb tényt, hogy a tények sokszor csak vélemények. Az ő véleményük arról, hogy mik a tények.Pedig te vélekedhetsz másképpen is! Mondhatod, hiheted, akarhatod, hogy lehet, s legyen más a politika, az élet, a világ. Van egy csoport, amelyik hinni tud ebben a másságban. Hinni tud abban, hogy nem kell meghajolni, nem kell térden állva élni, nem kell hazug kompromisszumot kötni ott, ahol nem nyerhet senki sem a megegyezés által. Van egy csoport, amelyik képes nemet mondani az ellenfél ördöggé maszkírozására, amelyik képes látni a jót, s a rosszat, amelyik képes ítélni tettek és szándékok fölött, amelyik tisztán látja a helyes és helytelen döntések sorát, amelyik szembeszáll minden puhatestű véleményvezérrel, ha rossznak nevezi a jót, s jónak a rosszat.

Tények születése
Talán csak nem gondoljátok, barátaim, hogy az volna az igaz demokrata, aki árulásnak, megbocsájthatatlan, már-már halálos véteknek tartja a többség véleményével való egyetértést? Mert bármilyen szörnyűnek is festik ők Orbán hatalmát, azért a többség, az egyértelmű többség, e szörnyűséget nem látja szörnyűnek. Talán csak nem gondoljátok, hogy az ellenzéki összefogás körül tolongó, napról napra szaporodó, állami fő-főfunkciókról álmodó, hemzsegő lárvahad jelenti a jövő ígéretét? Talán csak nem hiszitek azt, hogy a balra, s jobbra húzó, a közös koncon marakodva hízó, közvagyont böfögve zabáló politikai elit bármelyik ártánya jobb, szebb, hasznosabb lesz, mint másika? No, igen, a tények. A tények, a rossz kormányzás tényei, amelyek miatt el-elmaradoznak a befektetők, amelyek miatt Európa szégyenpadjára ült az ország, amelyek miatt nőtt az államadósság reálértéke, amelyek miatt kiszámíthatatlanná vált a gazdaság, a jog, és az élet minden része, darabja. No, igen a tények. Amelyek tudvalevőleg makacs dolgok…Hmm… No, igen, a tények…De nem lehet az, hogy talán nem is a tények, hanem az emberek a makacs lények? Az emberek, akik nem hajlandók megváltoztatni a tényekről alkotott véleményüket? Az nem lehet, hogy e változás az, amitől valami más lesz? Az nem lehet, hogy a változás lényege éppen a vélemény? Az az egyszerű döntés, hogy nem választok többé rossz és kevésbé rossz között, hanem a jót választom. Akkor is, sőt akkor igazán, ha értelme, célja, ravasz mögöttes tartalma nincs e döntésnek, csak egyszerűen helyes? Az nem lehet, hogy egy, kettő, három és sok ilyen döntés új véleményeket, új összefüggéseket, s ezáltal új tényeket teremt? 

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.