Elolvastam, megnéztem, megértettem. Hátborzongató rendezvényen estünk át a hétvégén. Szárszó önmaga karikatúrája lett, politikai panoptikum, a szocialista szellem vasútja. Nem azért, mert humorista rendezte, ettől még lehetett volna érdekes, tartalmas, vagy legalább vicces. Olyasmi, mint amilyennek lenni készült sok-sok évvel ezelőtt. Vagy legalább olyan, mint amilyen akkoriban lett. Tehát nem érdekes, tartalmas, esetleg vicces, de legalább aktuális. Farkasházy Tivadar mostani rendezvénye azonban sem ilyen, sem olyan nem lett. Egyenesen rémületes volt.
Ilyenek vagyunk
Rémületes, mert a baloldali enumeráció tragikus kisszerűségbe fulladt. Felvonult Balatonszárszón mindenki, aki abban a szekérvárban valamit is számít. Vezérek és váteszek, harcos rétorok és szorgalmas tollforgatók, lánglelkű pártszervezők és sötét múltú pénzforgatók. Ott voltak mind. És egyikük sem tudott felmutatni semmit. Ijesztően tartalmatlan és üres lett ez a rendezvény. Így aztán egy egész korszak, egy egész politikai éra, a teljes magyar baloldal lesújtó coming outjával lépett elénk az ellenzék: ilyenek vagyunk. Senkik és semmik, jelentéktelenek és nyomorúságosak, paprikajancsik, lakájok és komédiások. Balatonszárszó 2013-ban a megbukott politikusok mocsárszagú leheletét árasztotta, levitézlett közszereplők halálos ölelését kínálta, múltjuk árnyékába kapaszkodó, kiöregedett primadonnák szomorú ráncfelvarrását eredményezte.
Hataloméhség és semmi más
Persze nem a politikai zombik walpurgis-hétvégéje a legrémületesebb ebben a történetben, hanem a múmiákkal önfeledten kvaterkázó kedélyes idióták bevonulása a magyar közéletbe. Akik eddig netán azt képzelték, hogy Bajnai és csapata garantálni tudja, hogy ezek nem térhetnek vissza, az most garanciát kaphatott arra, hogy de. Ezek mind visszatérnek. Nem kicsit. Nagyon. Aki eddig netán azt remélte, hogy az Együtt mozgalom megakadályozza az elmúlt évtizedek szörnyeinek feltámadását, aki eddig azt hitte, hogy a korszakváltás jelszava mögött valódi szándék áll, aki eddig abban bízott, hogy Gordon és barátai mást és máshogy terveznek, azok most szembesülhettek azzal, hogy nem. Egyáltalán nem. Még egy kicsit sem. Szárszó így most valami nagyon fontosat mutatott meg. A múlt kísértetei, és a jelen kísérletei azért férnek meg olyan békésen ama nagy sátor alatt, mert nincs miről vitatkozniuk, társalgásuk felületes, beszélgetéseik csak a koktélok mellett elsütött lapos poénok, csak a bogrács fölött átküldött bárgyú adomák, csak a söröskorsókba beleböfögött primitív vágyakozások. Szárszó most megmutatta: a baloldalnak nincs semmije. Nincs programja, nincsenek céljai, nincs jövőképe és ezért jövője sincs. Csak múltja van. Csak a hatalom énerősítő élményét kergető kétségbeesett egoistái, csak kiöregedett politikusai vannak.
Ami természetes és, ami nem az
És a tragédiája a baloldalnak nem csak az, hogy ez így van, hanem legfőképpen az, hogy ez így természetes. Milyen csodálatos módon nem ütközött meg senki a szárszói kerti parti jelentéktelenségén. Miközben milyen döbbenten tud rácsodálkozni sajtó és közélet a jobboldal egy-egy fura figurájára, hatalomhoz, kitüntetéshez, előléptetéshez jutott jobboldali tökkelütöttek hírtelen karrierjére. A hülyék jelenléte Orbán mellett valahogy nem magától értetődő. Szárszón igen. És nem azért, mert Orbán jobb, okosabb, vagy hitelesebb amazoknál, hanem egyszerűen azért, mert Orbán valamilyen. Úgy néz ki, mintha céljai, tervei lennének, mintha hitvallás vezetné tetteit. És ez igaz Orbán rendszerkritikus ellenzékére is. A Jobbik és az LMP múltjába még nem vénülhetett bele egyetlen leszerepelt alak sem, e mozgalmaknak inkább jövője és következménye van, mint előzménye. Bármelyikük vonzóbb, mint a közéleti múmiák szárszói seregszemléje.
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.