В ПАМЯТЬ
освобождения г. Пскова от большевизма
германскими войсками
9 июля 1941 г.

Pszkov város felszabadításának
EMLÉKÉRE
a bolsevizmus alól
a német hadsereg által
1941. július 9.

A kép és a fordítás A Wang folyó versei blogról származik.

Elementáris felháborodással fogadta a baloldal a náci megszállás emlékművének tervét. Kevés olyan ügy volt eddig nálunk, ami ilyen mélyen megrázta volna a baloldali publicisták, politikusok, véleményformálók világát. Igaz, a baloldali-liberális közélet mindent gyűlöl, ami egy kicsit is kilóg az évtizedek óta kiforrott mainstream világmagyarázat kánonjából, de ilyen penetráns felhördülést talán még semmi nem okozott. A baloldaliság identitása,önazonossága, önigazolása kerültek veszélybe.
Magyarország német megszállása egyértelműen vízválasztó. Az akkori és az azt követő események értelmezése a mai Magyar társadalom számára teremt zsinórmértéket. Kinek ilyet, kinek olyat.

Bűnös nemzet

A baloldali-liberális világmagyarázat mibenlétét egyértelműen tükrözi az, ahogyan az ellenzéki publicisták, a baloldali elkötelezettségű szervezetek közleményei nekirontottak az emlékmű tervének. A német megszállásra emlékező monumentummal kapcsolatban persze nem pusztán a tiltakozók átkozódását hallhatjuk, olvashatjuk, hanem sok esetben azt is, miért nem szabad felállítani azt az emlékművet. És ezekből az elemzésekből összeáll a közelmúlt magyar történelmének jól ismert baloldali narratívája is:
Ez az elbeszélés arról szól, hogy a hárommillió koldust kitermelő, a trianon-traumát feldolgozni képtelen, szélsőjobboldali, rasszista Horthy-Magyarország szövetségese, a náci Németország, a kormányzat egyetértésével és támogatásával bevonult a szövetségeshez, hogy így biztosítsa a háborús kitartást. A német csapatok jelenlététől lényegében függetlenül, a magyar hatóságok mindent megtettek a fasiszta szövetséges érdekében: hadban tartották az országot, és nem mellesleg annyi zsidót, cigányt, baloldalit, stb küldtek haláltáborba, illetve lőttek a Dunába amennyit csak tudtak.
A történetből kikerekedő disztópia szerint a németek, győzelmük esetén, folytatták volna tudatos és előre eltervezett népirtást. A zsidók után megsemmisítik a cigányokat, szlávokat, és egyéb alacsonyabb rendű népeket (esetleg a magyarokat is). Hogy ez végül nem történhetett meg azt – jelenlegi baloldalunk szerint – elsősorban a nyugati szövetségeseknek köszönhetjük, akik részben a Szovjetunió önfeláldozó harcának köszönhetően, megszabadítottak bennünket a náci rémuralomtól. A korábbi változatban a felszabadulásunk – elismert nyugati segítség dacára – elsősorban a szovjetek műve volt.
Ebben a narratívában fontos szerepet játszik a bűnös nemzet víziója. A magyarság bűnös, mert az emberiség ellenségeiként megtestesülő gonosz szövetségese gyanánt a végsőkig kitartottak a nácik mellett. S nem utolsó sorban bűnös azért, mert nem nézett szembe saját bűneivel, nem vezekelte le rettenetes vétkeit, máig nem hajlandó tudomásul venni szörnyű rémtetteit, illetve nem hajlandó levonni az azokból levonható ésszerű és erkölcsös tanulságokat: minden jobboldali, nacionalista elhajlás a poklok kapuit nyitja meg.

Kényszerpálya

Ezzel szemben a jobboldali narratíva, amelynek alappillérei már az új alkotmányban is megjelennek, s amely most emlékműállításban fog materializálódni így szól: a konzervatív, de értékvezérelt, kulturális eredmények sorát kitermelő, a Trianon utáni nehéz helyzetben konszolidációt teremtő Horthy-Magyarországot megszállta a náci Németország, mivel meg akarta akadályozni a magyarok háborúból való kilépését. A kormányzat elsősorban azért maradt a helyén, hogy minimalizálni tudja a náci megszállás által okozható károkat, és ereje szerint meg is tette azt. A német csapatok jelenléte ellenére a magyar hatóságok mindent megtettek a magyar lakosság érdekében: szabotálták a háborús erőfeszítéseket, és nem mellesleg annyi zsidót, baloldalit, lengyelt, stb. mentettek meg, illetve segítettek külföldre, amennyit csak tudtak.
A történet jövőképe szerint a németek, győzelmük esetén pontosan ugyanúgy viselkedtek volna, mint a többi gyarmattartó nagyhatalom, azaz a végsőkig kizsákmányolnak minden elnyomottat. Az akkori kormányok tehát értelemszerűen arra törekedtek, hogy a legkevésbé legyen elnyomott, a legkevésbé tűnjön ellenségnek a magyarság. Ebben az elbeszélésben a zsidóság tömegeinek elpusztulása sem az első lépés volt az alacsonyabb rendű népek kiirtásának útján, hanem inkább egy – az embertelen náci ideológiából ugyan következő, de mégiscsak – spontán tragédia. Hogy az internált tömegek (zsidók, cigányok, hadifoglyok, lengyel és orosz értelmiségiek, stb.) legyilkolása megtörténhetett, az elsősorban a nyugati hatalmak cinkosságának köszönhető, akik akkoriban nem pusztán rasszizmus tekintetében voltak Hitler bűntársai, de még a nácik egyik legfontosabb szövetségesével, a Szovjetunióval is összeálltak. Nagyhatalmi érdekeiknek megfelelően odadobták a zsidókat, majd Közép- és Kelet-Európa népeit a náciknak, majd a náciknál sokkal veszélyesebb, embertelenebb és gyilkosabb szovjet terrorrezsimnek.
Ebben a narratívában fontos szerepet játszik a kényszerpálya víziója. A nagyhatalmak szorításába került magyarság, elsősorban a nyugat közönye miatt, előbb a náci, majd a szovjet rezsim igájába került, kormányainak lehetőségei pedig a károk csökkentésében ki is merültek. Ami embertelenség itt történt – a magyar zsidóság pusztulása, a háborús emberveszteség, a visszaszerzett területeink újbóli elvesztése, Budapest lerombolása stb. – az nem a magyarság bűne, inkább, vesztesége. A kényszerpálya vízió máig vezet, hiszen ebben a történetben a Kádár-rendszer, sőt a rendszerváltó baloldal is lényegében zökkenőmentes folytatója a nagyhatalmakat kiszolgáló, lelkiismeretlen hazafiatlanságnak.

Nemzeti öncélúság

A két elmélet ilyenformán természetesen nem pusztán a történelemről szól, sokkal inkább a jelenről. A baloldali narratíva – több kevesebb változással – csaknem hetven esztendeje kialakult és tartja magát. Középpontjában a gonosz ellen küzdő jók állnak, – nálunk előbb a szovjetek, mostanában a nyugati szövetségesek – akik áldozatot nem sajnálva megmentik a világot a rettenetes alternatívától, a náci borzalomtól. A győztesek legitimációs elmélete ez szőröstül-bőröstül.
A jobboldali narratívát mostanában próbálja kialakítani és elfogadott történelmi állásponttá tenni a kormányzat. Ez azonban korántsem egyszerű faladat, mert a jobboldali, konzervatív ideológusok kevés mintát találhatnak munkájukhoz. A győztesek értelmezését ugyanis nem pusztán a győztesek használják, de a legyőzöttek is átvették, s – például a holokauszttagadás kriminalizálásával – kötelező elemként beépítették az önmagukról alkotott képbe. A jobboldali narratíva így előzmények és támogató környezet nélkül alakul, viszont nagy előnye, hogy jóval reálisabb, és árnyaltabb világmagyarázatot kínál, mint a mindent feketére és fehérre mázoló baloldali elbeszélés. Valósághűbbnek láthatjuk a kényszerpályák történetének árnyaltabb színeit, még akkor is, ha a mélyén rejlő pesszimizmus olyan kurucos heroizmushoz vezet, mint az Orbán-kormány szabadságharcai a rezsi, a multinacionális vállalatok, a nemzetközi nagy bankok, vagy a brüsszeli diktátumok ellen.
És ezzel el is érkeztünk a kérdések kérdéséhez. Oda ugyanis, hogy mi jobb nekünk, magyaroknak: ha meghajlunk a mindenkinek jót akaró, a jót megfellebbezhetetlenül képviselő nyugati szövetséges előtt, azonosulunk szándékaival, megfelelünk elvárásainak, kiszolgáljuk érdekeit, s így járulunk hozzá ahhoz, hogy világunk szebb, jobb, élhetőbb legyen, vagy az, ha saját nemzeti céljainkra fókuszálva ellenállunk az önérdekeiket érvényesítő, a világ minden erőforrását maguknak akaró, más érdekeket semmibevevő nagyhatalmak nyomásának, és megteszünk mindent, ami erőnktől telik, hogy az idegen érdekek helyett a magunk céljait valósítsuk meg. Már amennyire a jelen kényszerpályái megengedik...

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.