Igazi kórussá állt össze a baloldali tömörülés minden hangja, most, hogy talált egy szólamot, amelyen nem csupán azt lehet elzengeni, mennyire utálják ők együtt, közösen, összefogva Orbán Viktort, hanem azt is, hogy miért. Azért ugyanis, mert nem akar vitatkozni Mesterházy Attilával. Az egységes hang ugyan valódi újdonságot nem jelent, mert a baloldal kampánya így is, úgy is Orbánról szól, nem a baloldalról, ám arra mindenképpen alkalmas az új téma, hogy elgondolkozzunk a miniszterelnök-jelöltek vitáinak lehetséges konstellációin.
Orbán-bárki más
Ilyen vita nyilvánvalóan nem lesz. A sas nem kapkod legyek után. Orbánnak semmiféleképpen nem érdeke bárkivel is polémiába ereszkedni Olyan toronymagasan vezet ellenfeleivel szemben, hogy a bármilyen vita csak ronthatna esélyein. Nincs szüksége arra, hogy reális ellenfélként, valós alternatívaként tüntesse ellenzékét, nem evett bolondgombát, hogy vitakészségével legitimálja kihívóit. Márpedig egy miniszterelnöki vita mindenképpen ezt eredményezné. Akkor is, ha Orbán esetleg felmosná a parkettet vitapartnereivel. A tény, hogy leereszkedik hozzájuk, felemelő lenne ellenfeleinek. Orbán pedig – jól látszik eddigi kormányzásából, illetve a Fidesz eddigi kampányából – egy szalmaszálnyi esélyt sem akar felkínálni ellenfeleinek.
Vona-Mesterházy
Ilyen vita sem lesz. Vonának sem lenne túl előnyös egy ilyen megmérettetés, Mesterházynak meg még annál is kevésbé. A baloldal évek óta kialakított, hagyományos stratégiája a Jobbikkal szemben, a radikális párt marginalizálása, olyatén beállítása, hogy a Jobbik párbeszédképtelen, vitaképtelen közszereplő. Egy Vona-Mesterházy vita ezt a stratégiát tagadná meg. Ami – bár a baloldal időnként homlokegyenest az ellenkezőjét teszi annak, amit józan ésszel várni lehetne – mégis elképzelhetetlen. A ma még erősebb Összefogásnak, nem hiányzik egy hozzá mérhető Jobbik, különösen nem hiányzik az a Jobbik, amelyik évek óta szívja magához a szavazókat a baloldalról.
Mesterházi első számú érdeke, hogy ilyen vitára ne kerüljön sor, hogy Vona és a Jobbik a baloldal részéről karanténban maradjon.
És különösebb érdeke Vonának sincs abban, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltjével vitázzon. A hanyatlóban lévő pártcsoport által ráaggatott bélyeg levakarása valószínűleg nem ér annyit, amennyit a részéről felállított baloldali-idegenszívű stb. karantén fenntartása lehet.
Meg aztán azt sem tudja senki, hogy egy ilyen vita hatására merre mozdulnának a balról jobbra húzódott, vagy húzódni szándékozó választók.
Mesterházy-Schiffer
Ez tulajdonképpen lehetséges, bár Mesterházynak nem érdeke. A baloldal számára cseppet sem kívánatos, hogy az Összefogás szavazóinak egy része számára alternatívát jelentő, az Összefogással keményen dacoló LMP-re figyelmet irányítson. Egyetlen egy oka lehet Mesterházynak arra, hogy belemenjen egy ilyen vitába, az, hogy a polémia során meg tudná mutatni: az LMP miatt fogják elveszíteni a választást, az LMP a hibás abban, hogy nem lehet leváltani Orbánt. Ez elég nyomós érv, különösen, ahogy közeledik április 6-a, úgy lesz egyre nyomósabb.
Schiffer számára viszont nagyon előnyös lenne egy ilyen küzdelem. Függetlenül a vita kimenetelétől, maga a vita ténye azt jelentené, hogy az LMP reális alternatívája a baloldali összefogásnak. Ráadásul Schiffer ez alkalommal arra is rámutathatna, miért nem lehet úgy kormányváltást csinálni, ahogyan azt a baloldali együttműködők elképzelik.
Schiffer sok új szimpatizánst nyerhetne, Mesterházy a régi törzsgárda megtartásában reménykedhetne. Nem is kizárt, hogy lesz ilyen vita.
Schiffer-Vona
Erre van a legnagyobb esély, ráadásul ez lenne a legérdekesebb beszélgetés. A két rendszerkritikus párt közötti diskurzus nem csak azt mutatná meg, melyik milyen alternatívát kínál a fennálló rendszerrel szemben, de azt is elérhetné, hogy a politikai másság, az alternatíva-keresés, a rendszerváltás meghaladásának szándéka legitim közéleti magatartás, reális út legyen polgártársaink szemében.
Egy ilyen vitát mindkét félnek érdekében állna megtartani. Szavazótáboraik viszonylag messze állnak egymástól, így attól nem kellene tartaniuk, hogy az összecsapás kimenetele miatt szavazatokat veszítenének. Vona ugyanakkor kitörne a baloldal által rácsukott karanténból, elfogadott, vitaképes pártként tudná megmutatni magát. Az LMP pedig a maga törpepártiságából lábalna ki a vita segítségével. A tizenegynéhány százalékos, napról napra népszerűbb Jobbik, a megmérettetés által jelentőset húzhatna a néhány százalékos LMP népszerűségén. Még akkor is, ha a rettegők végleg elfordulnának az öko-párttól. Őket már úgyis elvitték a kiszakadók.
Ez az igazi nyer-nyer típusú játszma lenne.
És ráadásul még a média is odafigyelne rá. A baloldali vita-követelő-kórus ugyanis addigra annyira felcsigázza a vita iránti közérdeklődést, hogy a sajtó minden szereplője nyálát csorgatva tudósítana a Vona-Schiffer pankrációról.
Mesterházy-Schiffer-Vona
Ha azonban a Mesterházy-Schiffer, és a Vona-Schiffer vitára is sor kerül, akkor annak a vitasorozatnak az LMP lesz a legfőbb haszonélvezője. Azzal ugyanis az LMP válik az egyik leghitelesebb, – legalább a vitára érdemes kategóriába bekerülő – párttá. És hosszú távon akár a baloldaliság, akár a rendszerkritikusság letéteményesévé. A két vitával így az LMP többet nyerne, mint egyikkel, vagy másikkal. Hatásuk nem pusztán összeadódna, de fel is erősödne.
A vicces az, hogy a baloldal annyira béna, a miniszterelnök-jelöltek vitáját követelő akaratában, hogy miközben Orbánt próbálja lejáratni, önmagát kényszeríti bele egy olyan helyzetbe, amelyben az LMP-ből megteremti a saját baloldaliságának alternatíváját.
Egyébként nekünk, választóknak a 2014-es kampány két legizgalmasabb, és leghatásosabb – népszerűségben, szavazatokban is mérhető – vitája lenne. Ráadásul ezek a viták tényleg érdekesek lehetnének, már amennyiben kinézünk, Vonából, Mesterházyból, vagy Schifferből bármiféle érdekfeszítő mondatot...
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.