Ahol a többség nem tartja be a szabályokat, ott a szabálytalanság a szabály.
Ahol a tőkés társadalom úgy jön létre, hogy a közvagyonból magánvagyon lesz, ahol a spontán privatizáció nem lopás, ahol a politikai érdekérvényesítés legfőbb célja a személyes meggazdagodás, ott a sikkasztás a szabály.
Ahol a korrupció része a rendszernek, ahol a demokrácia elemi intézményei, azaz a pártok csak lopott pénzből tarthatók fenn, ahol politikai érdekből hivatalban maradhatnak a tolvajok, ott a korrupció a szabály.
Ahol a rendőrség békés tüntetőkre támad, de a tévészékház gyújtogatóit nem tudja, nem akarja megfékezni, ahol az utcai összecsapások léte politikai érdek, ott a randalírozás a szabály.
Ahol életidegen, betarthatatlan és batartathatatlan jogszabályok születnek, ahol a döntéshozók a túlélésre játszanak, ahol a hatalmon lévők látszatintézkedésekkel és propagandamunkával akarják megoldani a társadalom valódi gondjait, ott jogkerülő magatartás a szabály.
Ahol megfizethetetlenek az adók, ahol a céges profit hetven százalékát elvonja az állam, ahol a tisztességes adófizetési szándék a csőddel egyenlő, ott az adócsalás a szabály.
Ahol ellenőrizhetetlen a rendszer, mert több millió adóalanyra jut párszáz ellenőr, ahol az adórendszert az ellenőrök sem értik, ahol értelmetlen adminisztrációs kötelezettségek nyomorítják az adózókat, ott az adóelkerülés a szabály.
Ahol az új autóra kivetett regisztrációs adó az autó árának felét is kiteheti, ahol az adóelkerülő magatartás egyébként nem is törvénytelen, ott a szlovák rendszám a szabály.
Ahol a társadalombiztosítási járulékok befizetői és élvezői között elképesztő az aránytalanság, ahol egy dolgozó négy inaktívat tart el, ott az élősködés a szabály.
Ahol a rokkantnyugdíjazás a csődbe menő állami nagyvállalatok alkalmazottai és elbocsájtott pártkáderek számára jelentett szociális hálót, ahol nyolcszázezer rokkantnyugdíjas tud vidáman megélni, ott a leszázalékolás ilyen-olyan megoldása a szabály.
Ahol a nyugdíjasok monumentális tömege választásokat eldöntő tényező, ahol tizenkilencezer forintos nyugdíj-kiegészítés ígéretével, tizenharmadik, tizennegyedik nyugdíj felvillantásával választásokat lehet nyerni, ott a mielőbbi nyugdíjba vonulás a szabály.
Ahol a rászorultság kérdése ellenőrizhetetlen, ahol a segélyeket semmilyen feltételhez nem kötik, ott a munkakerülés a szabály.
Ahol tisztességes munkáért éhbért fizetnek, ahol a munkavégzés minősége nem áll arányban a jövedelemmel, ahol a selejt is elfogadható, mert úgysincs más, ott az összegányolás a szabály.
Ahol a megélhetési bűnözés kifejezése egyáltalán megszülethet, ahol a kis értékű lopás elnézhető, mert a hatóságoknak nincs erejük és lehetőségük a fellépésre, ahol zsebtolvaj, a nyaralófosztogató, az autótolvaj néhány hónapos felfüggesztett büntetéssel megússza, ha egyáltalán nyomoznak utána, ott a lopás a szabály.
Ahol a deviáns magatartásformák elfogadottak, ahol a drogfogyasztó áldozat, ahol a melegek büszkék furcsa szokásaikra, ahol a kisebbségek célja nem az asszimiláció, hanem a multikulturális sokszínűség fenntartása, ott a deviancia a szabály.
Ahol a gyermekvállalás a szegénység vállalását jelenti, ahol a vénlány, nem aggszűz, hanem szingli, ahol a gyermekáldás terhesség, ahol a házasság hátrány, ott a magány a szabály.
Igen, ezek kannibálország szabályai, ezek a vírusvilág szabályai, ezek a rákos sejtburjánzás szabályai.
Igen, ma ezek Magyarország szabályai.
