A napokban – meglehetősen szürreális körülmények között – főszerkesztők, lapigazgatók, médiatulajdonosok társaságába keveredtem. A fogadáson természetesen én voltam a kakukktojás, de rövid ideig sikeresen álcáztam magam bennfentesnek, és mire kiderült volna, mennyire kilógok a társaságból, én már régen másik csoporttal beszélgetve majszoltam a libamájpástétomot. Tuskó Hopkinshoz méltó teljesítmény volt. Büszke vagyok rá.

De nem erről akartam írni, hanem arról, miről folyt a szó e fényes társaságban, meg főleg arról, mit gondolok én minderről. Na, lássuk!

Aggódó médiamogulok

A médiavezérek természetesen a médiatörvény miatt aggódtak. Vérmérséklet szerint szidták a kormányt, ajvékoltak a súlyos cenzúra miatt, keseregtek a kádár-kori öncenzúra rendszerének visszatértéről vizionálva, siratták a sajtószabadságot.  Némelyek azt is előadták, hogy az új szabályozás évtizedekkel veti vissza a magyar nyilvánosság lehetőségeit, egy autokratikus, kézivezérelt, ellenőrzött médiát teremt, megágyaz a diktatúrának, asztalt terít az egypártrendszernek, és így tovább.

Hozzá kell tennem, a szerkesztők, laptulajdonosok, főmunkatársak, akikkel ily kedélyesen elellenzékieskedtünk, kivétel nélkül a printmédia képviselői voltak. Olyan emberek, akiknek valóban kevés esélyük lesz arra, hogy kibújjanak a törvény hatálya alól. S amikor én az internet szabályozhatatlanságáról kezdtem eszmefuttatásba, csak a vállukat vonogatták. Látszott rajtuk, nem tetszik nekik az alternatíva.

Kacagó filozófusok

Pedig, akár tetszik nekik, akár nem, az internetes médiumok ott lihegnek a nyakukban, sorra szedik el olvasóikat, hirdetőiket, mi több, még az új sajtótörvény szigorán is csak röhögnek. A hagyományos, nyomtatott sajtót lassan megfojtja világháló. Rohamosan csökkennek a példányszámok, és rohamosan terjednek azok az eszközök, amelyek valóban leválthatják a papír alapú hírközlést.  Sajtótörvény ügyében is fényévnyi előnye van az online médiának. A 81 éves Heller Ágnes filozófus is úgy nyilatkozott, hogy Orbán aligha lesz képes a tájékoztatás minden formáját ellenőrzése alá vonni. – Már nem a Szovjetunió technológiája korában élünk. Lehetőség van arra, hogy egy magyar honlap külföldi szerveren keresztül működjön – fogalmazott Heller, bejelentve egyúttal, hogy csatlakozik egy internetes alternatív televízióállomáshoz, hogy így kerüljön ki a törvény hatálya alól.

Szabad polgárok

Aki – az én médiamoguljaimmal együtt – azt állítja, hogy a Fidesz sajtótörvénye múlt századi logikát követ, annak persze igaza van. De azt kevesen fogták föl, hogy ez a szabályozás olyan hatalmas lökést adhat a valóban szabad és gyakorlatilag korlátozhatatlan internetes médiumoknak, mint semmi építő szándék és akarat. A törvény ilyenformán a jövőbe mutat. Rákényszeríti a sajtót és az olvasót arra, hogy már most használatba vegye mindazt, amit egyébként csak évtizedek múlva venne használatba.

Magyarország, hála a Fidesz pressziójának, hamarosan az online média egyik nagyhatalma lesz.

Ami nem tesz majd jót a nyomdáknak és nem tesz jót a kiadóknak, viszont nagyon jót tesz a szabadságnak és az igazság megismerésére törekvő polgári öntudatnak.