Álságos dolog Deutsch Tamást azzal buzerálni, hogy rondán beszél, vagy pontosabban azzal, hogy trágár szavakat használ a Twitteren. Ez a szemforgató érvelés már Gyurcsánnyal szemben sem állta meg a helyét. Az, hogy valaki a nagy nyilvánosság előtt is éppen olyan kifejezésekkel él, mint a szűk haveri körben, nem azt jelenti, hogy lenézi, megveti, semmibe veszi a nyilvánosságot, hanem valami egészen mást. A nyilvános trágárkodás sokkal inkább egyfajta imázs-építő eszköz, nagyjából olyasmit üzen, hogy „kibaszottul laza csávó vagyok, és olyan otthonosan érzem magam a közéletben, mint otthon, két fingás között, amikor alsógatyában vakargatom a tököm.”
Hogy ez a kép mennyire hamis volt Gyurcsány esetében, azt mindannyian érezhettük. A bukott miniszterelnökről elsősorban az sugárzott, hogy egy végtelenül szerencsétlen lúzer, akinek a pénz és a hatalom elsősorban valamiféle önigazolást jelentett. Minden lépéséből, minden gesztusából, minden szavából sugárzott az a bizonytalan és kétségbeesett megfelelési kényszer, amely igazolja ország világ előtt, s ezzel hitelesíti önmaga számára is azt, hogy ő igenis értékes, tartalmas, sikeres valaki. Gyurcsány Ferenc trágár szavai nem azért voltak zavaróak, mert sértették a közízlést, hanem azért, mert kiáltó ellentétben álltak mindazzal, amit az az ember sugárzott. (Ebben az értelemben, tehát amennyiben a giccs sértő, a volt miniszterelnök randa szavait is besorolhatjuk a jóízlés elleni támadások közé…)Más a helyzet Deutsch Tamással. Lehet őt kedvelni, vagy utálni, de az vitathatatlan, hogy ő az élet császára. Mindig is az volt. Siker, pénz, csillogás, pucér nők, s annyi más érdekes veszi körül. Tamás valóban otthon van a közéletben, úgy nőtt bele, mint huszár a nyeregbe. Soha mást nem csinált, csak közélt. Ha ő úgy érzi, hogy van olyan fórum, amelyen otthonosan elengedheti magát, amelynek keretei között randa szavakat használhat, ellenfeleit elküldheti a picsába, hát lelke rajta, engedje el. Nincs ebben semmi sértő, semmi bántó. A Twitter és általában az internetes kommunikáció világában mindez teljesen helyénvaló stiláris elem.
Amit én sokkal fontosabbnak érzek, az az, hogy a Fidesz egyik vezéralakja, a személyes jelenlét erejével bukkant föl az internet rémületes nyilvánossága előtt. Új fejlemény ez, és nagyon lényeges. Politikusainknak, főleg persze konzervatív politikusainknak ugyanis egyelőre alig-alig tűnt föl az a tény, hogy az internet új kommunikációt, új nyilvánosságot, új emberi kapcsolatokat hozott létre. A közösségi oldalak, a blogok, a nagyon közeli jövőben gyökeresen át fogják formálni az emberek közti érintkezés minden szintjét és formáját: az oktatástól, a demokratikus rendszerek működésmódjáig, valóban mindent. Egy közvetlenebb, nyilvánosabb és persze ezekkel együtt egy konfliktusokkal terhesebb világot teremt az elektronikus agora. Hogy Deutsch Tamás nem elbújik e nyilvánosság elől, hogy a Fideszes EP képviselő nem titkárnői által – azaz egy formális és egyoldalú kommunikációt jelentő módon – van jelen ebben az elektronikus közéletben, hanem személyesen, vállalva szavait, gondolatait, és vállalva azt is, hogy esetleg majd őt is jól elküldik az anyja valagába, az szerintem nagyon jó dolog. Akár így, akár úgy, de a szélesebbre tárja a magyar nyilvánosság kapuit, azaz végső soron előbbre viszi a magyar demokráciát.
A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
