A napokban bejárta a hazai sajtót az agyafúrt pozsonyi nép szellemes kezdeményezése, a Tribus bliccelés-biztosító zsenialitása. Csak röviden és csak emlékeztetőül annyit, hogy miközben a bérlet ára Pozsonyban 25 euro is lehet, addig a szervezet havi 3 eurós tagdíjét fizeti az ellenőrök által nyakon csípett biztosítottak büntetését. Hasonló szervezet egyébként a lengyeleknél, a svédeknél, sőt a franciáknál is működik.
Úgyis túléllek!
Efféle kezdeményezés egyébként Magyarországon is létezik, igaz, az nem a tömegközlekedés ellenőrei, hanem a mindent eluraló parkolási maffia ellen védi a polgárokat. Ha valaki rákeres a parkolójegy szóra a google-ban, rögtön megjelennek az adatbázisok.
Ugyanezt kínálják a különféle fájlcserélő oldalak, amelyeknek legalitásáért az egyre virulensebb kalóz-pártok küzdenek. Valójában itt sincs másról szó, mint arról, hogy a polgárok védelmet keresnek a nagyvállalati érdekek túlzó követeléseivel szemben.
Akadnak aztán cseretársaságok is, amelyek bonyolultabb működési elvek szerint üzemelnek, de lényegük mindenképpen az, hogy az állami, banki, nagykereskedelmi terhektől megszabadulva biztosítsák a polgári együttműködést.
Van egy egészen extrém német mozgalom is, amely gyakorlatilag egyfajta alternatív nyugdíjbiztosító. Az „Úgyis túléllek”csoport tagjai az átlagéletkor és az egyéni életkor lehetséges eltéréséből indulnak ki, s befizetéseiket a legtovább élőkre hagyják. Így azok, akik korábban halnak, elveszítik ugyan megtakarításaikat, de nekik amúgy is mindegy. Akik túlélik a többieket, azok viszont tetemes nyugdíjhoz jutnak, hiszen nem csupán a saját, de elhunyt klubtársaik befektetéseit is öröklik.
Kalózköztársaság
De biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben számtalan hasonló kezdeményezésről fogunk hallani. Én el tudnék képzelni olyan „könyvelőirodát”, amely nem könyvel, viszont szerény biztosítási díj fejében garantálja ügyfeleinek a NAV-büntetés befizetését. Az ellenőrzés esélye kicsi, a NAV erőforrásai végesek. A biztosítási díjat pontosan ki lehet számolni a nyilvános adatokból.
El tudnám képzelni, hogy a villany- és gázóra „specialisták” összeállnak, és garanciát vállalnak munkájukra. A megpiszkált óráért ezentúl nem egyszeri összeget fizet az ügyeskedő, hanem biztosítási díjat, s ha lebukik, a társaság fizet.
De a stopposjegy ötlete még ráadásul proszociális is. Az alternatív tömegközlekedést megteremtő stopposjegy lényege, hogy a stopp-társaság által kibocsájtott, mondjuk, 100 forintos jegyet a társaság 80 forintért visszaváltja. Az autós a buszmegállóban várakozó tömegből fölvesz két-három embert, olyanokat, akik nagyjából arra tartanak, mint ő. Átveszi a jegyeket, és amikor elég sok összegyűlt, begurul a társasság központjába és visszaváltja. Mindenki jól járt.
Ja, nem. A tömegközlekedést üzemeltető nagyvállalat, a rendszeren élősködő politikai komiszár, a vállalattól törlesztő-részletet szedő bank, a tömegközlekedést adóztató állam vesztett rajta. Baj? Szerintem nem.
És mielőtt a parazitáinkat védelmező kommentelők leírják a maguk nagy okosságait, sürgősen ide körmölök egy elgondolkodtató történetet: Szomáliában, ahol az állam évtizedek óta nem működik, s kisebb-nagyobb hadurak kormányozzák az egyes területeket, döbbenetes tapasztalatokat szerzett egy angol újságíró. Kevesen járnak arra, mert a közbiztonság nincs garantálva, de aki vállalja, hogy elutazik a veszélyes vidékre, az elképesztő állapotokat találhat. A városokban tömött boltok, működő közvilágítás, üzemelő vízszolgáltatás, sőt egész normális közrend fogadja az idegent. Az állam nélküli országban a polgárokat nem terheli adó, áfa, vám és bankhitel, viszont megszervezik maguknak mindazt, amire szükségük van. Igaz, a védelmi pénzeket ki kell fizetni a helyi haduraknak, igaz, a hadurak csapataira nem mindig vonatkoznak a törvények, pontosabban a törvények helyett élő saria elvei, és igaz, hogy a hadurakkal szemben nincs jogorvoslat. De mégis kialakult valamiféle modus vivendi, amelyben a lehet élni, lehet létezni, mi több, még gyarapodni is lehet.
A rendszer – lényege szerint nem különbözik a hazai, vagy európai struktúrától – csak őszintébb és persze brutálisabb.
Polgárok és paraziták
E jelenségek közös tanulsága az, hogy az emberek, még a legprimitívebb körülmények között is képesek elég jól megszervezni a társadalom életét. Valójában kevés szükség van azokra a közvetítőkre, amelyek az elmúlt évszázadokban, évezredekben rátelepültek az együttműködés különféle rendszereire, s levethetetlenül lovagolnak a civil társadalom nyakán.
Különösen igazzá válik e kép akkor, ha a legújabb, azaz az elmúlt egy-két évtized technikai újdonságait is figyelembe vesszük. A telekommunikáció, az internet, a számítástechnika robbanásszerű fejlődése sosemvolt lehetőséget adott a kezünkbe. Minden különösebb nehézség nélkül megszervezhetjük az alternatív biztosítót, az alternatív cseretársaságot, az alternatív pénzrendszert, s végső soron az alternatív államot.
A kalózpártok, kalózmozgalmak korszakos felismerése az, hogy a létező jogi és politikai, gazdasági és kulturális, közösségi és társadalmi transzfer-rendszerek végzetesen elavulttá váltak az új technikai lehetőségek mellett. Rövid idő alatt kialakíthatóvá lettek a széleskörű együttműködés közvetlen formái, a döntéshozatal és a kereskedelem új struktúrái, a termelés és az információáramlás új rendszerei. A kalákában ma már nem pusztán néhány szomszéd, de gyakorlatilag az egész világ részt vehet.
Hogy ebbe az irányba halad ma az emberiség, az nem kétséges. S, hogy sikere érdekében hamarosan meg kell küzdenie a hagyományos közvetítők érdekcsoportjaival, a politikai és gazdasági elittel, a létezés parazitáival, az is nyilvánvaló. De mint azt a pozsonyi példa is bizonyítja: a gerillák ellen többnyire tehetetlen a hatalom.
Új világ vár ránk.
Aki tud hasonló kezdeményezésről, vagy van elképzelése arról, milyen alternatív együttműködési rendszert lehetne létrehozni, az a kommentekben tegye közkinccsé tudását!
Hátha valaki megvalósítja.
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.