Mivé lettetek jobb sorsra érdemes európai demokraták? Mivé lettetek szépreményű hatvannyolcasok? Hová süllyedtetek, hová akartok még merülni? Mennyire fogtok még elbutulni? Miért nem szeditek rendesen a gyógyszereiteket?
Hogy mi szervezzünk felkelést? Hogy azt tanácsoljátok?
Éppen mi, akiknek ti csavartátok ki kezéből a szervezkedés minden eszközét? Mi, akik tőletek tanuljuk a bárgyú és szellemtelen kispolgári lét idétlen vigyorgását? Mi, akik tőletek tanuljuk a shoppingolás mesterkélt örömét? Mi, akik eldobáltuk közösségeinket, emberi kapcsolatainkat, bensőséges viszonyainkat csak, hogy olyanok lehessünk, mint ti? Mi, akik hajlandók voltunk értetek mindent feladni, értéket, hitet, jövőbe vetett bizalmat, hagyományba burkolt kapaszkodót, kultúrát, egzisztenciát és végül demokráciát?
Hogy mi szervezzünk felkelést?
Óh, igen, szervezünk, kelünk, ébredünk. Ha csörög az óra, már ki is pattanunk az ágyból, már el is felejtjük álmainkat, álmainkat egy szabad világról, egy demokratikus Európáról, jólétről, szépségről, jókedvről, bőségről… Kelünk és indulunk. Indulunk a gyárba, amely nektek ontja a bőséget, indulunk a munkába, hogy ki ne rakjanak lakásainkból a bankjaitok, indulunk túladóztatott vállalkozásainkba, hogy helytálljunk, mert különben nem tudja visszafizetni hazánk a kamatos kamattal terhelt adósságot, amellyel nektek tartozunk.
Hogy szervezzünk felkelést, hogy azt tanácsoljátok?
Ti, akik Európa centrumországainak jólétében pöffeszkedve élvezitek a félgyarmati sorba taszított perifériákból származó gazdagságot? És mi jót tanácsoltok még nekünk? Hogy harcoljunk a fasizmus árnyéka ellen? Hogy birkózzunk képzelt ellenségekkel? Hogy ismerjük föl magunkat, mint Európa rothadó gócát? Hogy nevezzük nevén a diktatúrát? Hogy tartsunk okos konferenciákat, amelyen színpadra állhattok újra, s ismét egyszer, utoljára, a történelem alakítóinak képzelhetitek magatokat? Hogy indítsuk el az ellennyilvánosság hatalmas lökéshullámát, amely elsöpri ezt a förtelmes, elaggott, elterebélyesedett rezsimet?
Felkelést Európa rothadó góca ellen? A diktatúra ellen?
Szóval ellenetek, begyepesedett európai értelmiségiek? Szóval azok ellen, akiknek járszalagjára felfűztétek magatokat? Szóval az európai pénzoligarchia ellen, szóval az európai bürokrata és technokrata elit ellen? Szóval a szellemet, a szabadságot, az embert és a valóságot maga alá gyűrő európai újkapitalizmus ellen? Valóban ezt tanácsoljátok? Valóban ezt akarjátok?
Szervezzünk felkelést? Ezt tanácsoljátok?
S arra nem gondoltatok még, hogy a magatok háza táján körbe nézzetek? Mivé lett Európa általatok? Mivé lett az európai eszme egy szűk nemzedék, egy-két rövid évtized alatt? Hát nem ti hoztátok létre azokat a játékszabályokat, amelyeknek keretei között mi, és a hozzánk hasonló, periférián rekedt országok nem dobhatnak hatost? Hát nem ti alakítottátok ki azt a rendszert, amelyben a mi pénzünk, a mi munkánk, a mi verejtékünk titeket gazdagít? Hát nem nektek köszönhetjük azt a struktúrát, amelyben a szegény és a gazdag különbsége ahelyett, hogy csökkenne, egyre nő? Hát nem ti mentitek tőlünk, s más szegények elől bankjaitokat? Hát nem ti kerestek cégeiteknek olyan helyet, ahol a munkabér alacsony, a munkás gyenge, a hatalom azonban erős? Hát nem ti akarjátok eladni nálunk selejtes áruitokat, hamis papírjaitokat, giccses hazugágaitokat?
Felkelést? Igen, Igen, szervezzük! Dolgozunk rajta!
Mi, itt keleten olyasvalamiben gondolkozunk, mint amit izlandi barátaink, spanyol cimboráink, görög szerelmeink, bolgár társaink szerveznek mostanában. Olyasfélét, ami nemet mond a nagy európai hazugságözönre. Olyasfélét, ami tagadja a pénzfüggőségben rejlő kizsákmányolást, ami tagadja az bankók hatalmát, az uborkák előírt hajlásszögét, a vonalkódok zárt logikáját, olyasfélét, amit ti szerveztetek annak idején, hatvannyolc körül, olyasfélét, amiben az ember nem lealjasul, hanem felemeli fejét.
Hogy szervezzünk felkelést? Hogy ezt tanácsoljátok?
Ne aggódjatok!
Szervezzük!
De nem fogtok örülni neki!
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
