Néhány héttel ezelőtt a Mazsihisz azzal a követeléssel állt elő, hogy a kormány ne állítsa fel a a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékművet, Szakály Sándort váltsa le a Veritas Történetkutató Intézet éléről, és garantálja, hogy a Sorsok Háza úgy mutatja be a holokausztot, ahogyan abban a magyar állam felelőssége tettenérhető legyen. Mivel a zsidó hitközségek elvárásainak azóta sem felelt meg a kormány, a Mazsihisz úgy döntött, nem vesz részt az idei Holokauszt Emlékév eseményein.
Honfitársaink voltak
Nem teszik jól a Mazsihisz vezetői, hogy úgy próbálják beállítani a megemlékezést, mintha a holokauszt emlékév legfontosabb szereplői a zsidó hitközségek volnának. Köszönjük szépen, kellő kegyelettel meg tudunk emlékezni halottainkról nélkülük is. Igen, a mi halottainkról, azokról a magyarokról, azokról az emberekről, akiket a vészkorszak idején megfosztottak jogaiktól, elhurcoltak, legyilkoltak.
Hogy ők mellesleg többnyire zsidók voltak, az számomra éppen úgy mellékes, mint ahogyan az sem érdekel, hogy munkatársaim, barátaim, közeli és távoli ismerőseim közül ki, milyen közegből érkezett. Nem érdekel, hogy ez vagy az zsidó-e, vagy sváb, zsinagógába jár, vagy templomba, eszik-e disznóhúst vagy nem. A derék embereket kedvelem, a megvetendőket pedig megvetem.
És bármilyen meglepő, pontosan így vagyok azzal a sok százezer lemészárolt honfitársammal is.
Ugyan miért volna borzalmasabb egyik értelmetlen halál, mint a másik? Ugyan mit számít az, hogy ezeket az embereket azért ölték meg, mert kommunisták, cigányok, partizánok voltak, vagy azért, mert zsidónak tartották őket? Ugyan mit számít az, hogy az elpusztítottak őrizték-e őseik hitét, vagy már régen kikeresztelkedtek? Ugyan mit számít, hogy a magyar zsidó közösség a magáénak tartotta-e az akkor leöltek egyikét-másikát, vagy csak a náci ideológia csinált zsidót belőlük? Ugyan mit számít, hogy azért végeztek vele, mert anyakönyvében egy-két zsidó felmenő is találtatott, vagy csak azért, mert megjelenése, arcformája, vagy ki tudja miféle, ostoba, áltudományos látszólagosságok miatt zsidónak vélték az einzatsgruppe-hordák?
Mert ott, a gázkamra hörgő zuhanyrózsája alatt remegve, mert a keretlegények rúgásaitól karikára görnyedve, mert a Duna-parton a meztelen talpakban érezve a jéghideg jövőt, mert a kiásott gödrök szélén, mésszel lelöttyintett holttestekre meredve nem képzelek zsidónak senki embert. Sem zsidónak, sem sem cigánynak, sem semmi néven nevezhetőnek nem gondolom azt, aki efféle rémülettel szembe kell, hogy nézzen.
Ne ölj!
Zsidó hitközségek? Okoskodhatnak felőlem úgy a holokauszt mindenféle megszállottjai, rajongó emlékezői, elszánt tagadói, hogy azért mégiscsak zsidók voltak a meggyilkoltak, nem hiszek nekik. Hazugnak és embertelennek, aljas gazfickóknak tekintem azt, aki méricskéli a borzalmakat.
Azok az áldozatok ugyanis legelsősorban emberek voltak. Gyermekek, asszonyok, öregek, dolgozni már nem bíró, agyongyötért szerencsétlenek. Hogy zsidók is egyben? Mit számít az? Éppen annyira voltak zsidók, mint amennyire magyarok, annyira, amennyire könyvelők, kereskedők, anyák és gyermekek.
Hogy zsidóságukért ölték meg őket? Hogy a zsidósághoz tapadt a kiközösítések, a megaláztatások hosszú sora, amit el kellett szenvedniük, mielőtt végeztek velük?
Hát persze! Csakhogy az egyik nem függ össze a másikkal. Apartheid rendszert fenntartani, rasszista alapon szelektálni, zsidókat kitiltani az egyetemről, gettóba zárni, kitelepíteni, svábokat, magyarokat, lengyeleket, görögöket kiüldözni a hazájukból, mind-mind gonosz dolog. Soha ne történhessen meg újra efféle gyalázat!
De mégiscsak más milliószám legyilkolni a fölöslegesnek, károsnak, alacsonyabb rendűnek mondott embereket. Nem, nem bocsánatos sem ez, sem az. De a különbség a kettő között elmonhatatlanul nagy. A rasszista, nacionalista, vallási alapon álló üldöztetést ugyanis túl lehet élni. Keserves fogcsikorgatással, idegenbe veszve, zokogva, és megalázottan, de túl lehet élni. A mészárlást nem.
Nem az volt a bűnük a náci pribékeknek, hogy zsidókat öltek, hanem az, hogy öltek. A parancsolat nem úgy szól, hogy ne üldözd a zsidót, hanem úgy: ne ölj. Hogy egyébként a zsidókat se üldözd, a cigányt se gyalázd, a négert se tartsd rabszolgaként, az már előrelépés az emberség lajtorjáján. Az alap a gyilkolás tilalma.
Halottak haszna
Soha nem gondoltam, hogy Jenő bátyám, apám ifjúkori barátja és megrögzött ultipartnere zsidó lett volna. Kereszténynek, magyarnak vallotta magát. Szeretetre méltó ember volt, amíg élt. Csak halála után tudtam meg, hogy néha, éjjelente összevizelte az ágyat. Olyankor Auswitzról álmodott. A lágerőrök ütéseiről, a szögesdrótok borzalmáról, az agyonvert társakról, az égő hús rettenetes szagáról...
Sehogyan sem bírok zsidókat, kínaiakat, lengyeleket látni azokon a régi fotográfiákon. Csak végtelenül kiszolgáltatott embereket, a végső pillanattal szembenéző, halálra rémült rettegőket, csak valami ködös túlvilágban reménykedő, kegyelemért könyörgő, zakatoló szívű megalázottakat mutatnak nekem azok a képek. Ha valaki azt hazudja, hogy ők ott és akkor zsidónak, cigánynak, vagy bármi másnak gondolták magukat, elképzelni sem tudja, miféle borzalom lehet szemébe nézni a halálnak.
Aki nem embert lát ezeken a képeken, az nem tudja, mi az emberség.
Aki úgy gondolja, hogy a zsidó hitközségek nélkül nem lenne teljes a megemlékezés, az valami egészen botrányos módon vélekedik az ártatlanok haláláról. Aki honfitársaink értelmetlen és éppen ezért tragikus halálát zsarolásra használja fel, aki a halottak zsidóságára, ilyen vagy olyan voltára sandítva próbálja a saját jelentőségét alátámasztani, aki bojkottálja a borzalomra való közös megemlékezést, csak azért, hogy saját történelemértelmezését kötelező dogmává tehesse, az valami borzalmas ocsmányságra készül: az sok százezer embertársunk pusztulásából próbál előnyt kovácsolni magának.
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
Az utolsó 100 komment: