Heterónak lenni jó. Öröm és büszkeség. Szeptember 4-én fel is vonulhatnak a heterók az Andrássy úton, hogy kifejezzék, milyen pompásan érzik magukat a világban. Illetve, hogy kifejezzék: pompás közérzetüket némiképp zavarja, hogy a melegek is jól érzik magukat. A szervezők állítása szerint a rendezvény célja egyebek mellett az is, hogy tiltakozzanak, amiért Magyarországon a homoszexuális eszméket nyíltan gyakorolni és népszerűsíteni lehet. A büdös köcsögök! Nem elég, hogy nyíltan buzulnak, még azt is merik állítani, hogy a melegek – ha amúgy békében hagyják őket – pontosan ugyanolyan jól érzik magukat párjukkal, mint a heterók! (Nagyjából ezt jelentheti a népszerűsítés…) Hát ebből elég volt! Itt az ideje, hogy a heterók összefogjanak, és megmutassák a világnak, hogy a buzik nem lehetnek boldogok, nem teljes értékű emberek, nincs mire büszkének lenniük, húzzák meg magukat, kussoljanak, és örüljenek, hogy nem a rendőrség vegzálja őket, mint a régi szép időkben!
Más oldalról a felvonuló melegek indítékai sem egészen világosak. Bár nem vagyok szakértője sem a melegek világának, sem a társadalmi jellegű marketingmunkának, az józan paraszti ésszel is szembetűnő, hogy az évente ismétlődő melegfelvonulás nem igazán alkalmas arra, hogy szimpátiát ébresszen a másság iránt. Kicsit olyan ez az ügy, mint a szerencsétlen zsidók állandó holokausztozása. Aztán persze jön az ellenhatás, és a szerencsétlen magyarok jól összetrianonozzák a világot. Akkor már sokkal szimpatikusabb kezdeményezések is vannak.
Ahogy a zsidó identitást, vagy általában a kisebbségek iránti érdeklődés felkeltését, netán szimpátia kialakítását sokkal hatékonyabban szolgálják a kulturális fesztiválok, rendezvények, úgy a melegek ügyének is inkább javára válna egy meleg kultúrfest, mint az idétlen felvonulás. A meleg büszkeség napja ugyanis inkább afféle polgárpukkasztó, s ebben az értelemben gyűlölködő rendezvénynek tűnik, semmint problémákat felvető, megoldásokat kereső, józan kezdeményezésnek. Szerintem. De persze felőlem azt csinálnak, amit akarnak.
És akkor még egy szó sem esett a biszexekről. Mert miközben a heretók és a homók jókat gyűlölködnek, és azon szomorkodnak, hogy az ellenoldal tagjai is elégedettek a maguk szexuális szokásaival, addig a biszexek – akik amúgy meglepően közel állnak az emberiség, illetve általában az emberszabásúak természetes, azaz civilizációmentes viselkedésmintáihoz - valóban gondtalanul mulatnak. Nekik ugyanis - Woody Allennel szólva - kapásból megduplázódnak az esélyeik egy szombat esti randevúra.
