Ezekben a hetekben zajlik az ENSZ-közgyűlés fórumán a palesztin állam elismeréséről szóló vita. A hazai zsidó csoportok, Izrael-barát személyek és közösségek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a magyar döntéshozók az izraeli álláspontot fogadják el, s még véletlenül se támogassák a független Palesztinát. Sorra-rendre jelennek meg a témával kapcsolatos cikkek, vélemények, nyílt levelek és blogbejegyzések. S ezeknek a szövegeknek visszatérő eleme az az érv, mely szerint nekünk, magyaroknak erkölcsi kötelességünk támogatni a zsidó álláspontot. Ezzel ugyanis valamit jóvátehetünk a holokauszt idején elkövetett bűneinkből. Ez pedig a lehető legaljasabb érvelés, amit valaha is hallottam.
És itt álljunk meg egy pillanatra. El kell ugyanis mondanom, hogy igen-igen felületes ismeretekkel bírok az üggyel kapcsolatban. Nem tudom, megítélni, hogy a palesztin állam elismerése körüli zűrzavarban melyik oldalon állnak a nyomósabb érvek, s így fogalmam sincs arról, hogy helyes, vagy helytelen lenne a magyar diplomácia részéről, ha így, vagy úgy szavazna. Bár általában a független államiság mellett szoktam lándzsát törni, elképzelhetőnek tarom, hogy abban a nagyon is kaotikus helyzetben, ami a Közel-Keletet jellemzi, nem volna előremutató egy ilyen lépés. Szóval ez a cikk nem az igen vagy nem kérdéséről szól, hanem pusztán a gyomorforgató propaganda leggusztustalanabb kinövéséről, arról, hogy miképpen próbálnak meg hasznot húzni a hazai Izrael-barát körök annak a hatmilliónak a halálából.
Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Magyarországi Cionista Szövetség országgyűlési képviselőknek írt levelében azt állítja:
„…van egy erkölcsi kötelezettsége is Magyarországnak Izraellel szemben. 1948-ban Izrael a Holokauszt romjain jött létre, hatmillió égő áldozat kellett hozzá, hogy a nemzetek közössége kétezer év után ismét elismerje a zsidó nép saját államához való jogát. A hatmillió közül minden tízedik magyar állampolgár volt, akiknek megmentéséért az akkori hivatalos Magyarország semmit nem tett. Elismerésünk azoknak a keveseknek, akik mentettek. Most itt az idő, és a lehetőség is, hogy a mai Magyarország szolidaritást vállaljon a fennmaradásáért küzdő baráti Izrael államával és az ENSZ Közgyűlésben NEM-mel szavazzon a tárgyalásos megegyezés nélküli Palesztin állam megalakítására.”
Kedd reggel az ATV honlapján az egyik legaljasabb rasszista uszítás jelent meg, amit valaha is olvastam. Mészáros István írása szerint Izrael „A szabad világ védőbástyája”, s azon túl, hogy az arabokat sommásan terjeszkedő, elnyomó, fundamentalista terroristáknak minősíti, azt is kifejti:
„Van a kérdésnek erkölcsi dimenziója is. Európa és Magyarország egyszer már elkövette azt a bűnt, hogy egyesek tettlegesen, mások közömbösen, vagy naivan asszisztálva (keresztények tömegeit is beleértve) előidézték az európai zsidóság tragédiáját. Mi már csak ezért is tartozunk megtenni minden tőlünk telhetőt annak érdekében, nehogy most Izrael állama váljon a visszatelepedett zsidóság haláltáborává.”
Nem idézgetek többet, pedig volna még miből. Arról sem akarok most értekezni, hogy mennyire hazug és aljas propagandafogás bűnössé nyilvánítani a magyarságot a világháború népirtásaiban, amikor ez a nemzet mindent megtett, amit megtehetett azért, hogy megmentse a magyar (és lengyel) zsidóságot.
Az én felháborodásom ez alkalommal nem a hálátlanságról, a bűnösségkiterjesztő, összemosó, hazug holokauszt-propagandáról szól, hanem a vészkorszak sokmillió áldozatának emlékét gyalázó, aljas és szemforgató kegyeletsértésről.
Milyen alapon jön bárki is ahhoz, hogy a holokauszt halottjainak emlékét a saját érdekeiben használja föl? Honnan veszi magának a bátorságot ahhoz a MAZSIHISZ, a MAZSIKE, és a többi propagandista, hogy hatszázezer honfitársunk tragikus halálából előnyt kovácsoljon magának? Hogy merészel Izrael hatmillió európai polgártársunk rettenetes halálára sandítva erkölcsi kötelességeinkre hivatkozni? Miféle nemtelen hullarablók ezek? Micsoda gerinctelen sírrabló képes arra, hogy mások szörnyű és értelmetlen halálából a maga számára hasznos értelmezést kinyerje?
De nem háborgok tovább. Elég, ha idemásolok még egy idézetet, amely a Torkig vagyok a holokauszttal! című könyvben olvasható:
„A holokauszt-mítosz ilyenformán nem gyász, de egyenesen kegyeletsértő propaganda. Annak a hatmillió embernek a halála ugyanis, egyebek mellett azért megrázóan tragikus, mert teljességgel értelmetlen volt. Ha a mítosz hívei utólag értelmet adnak szörnyű pusztulásuknak, akár csak azzal is, hogy felhasználják saját identitásuk, közösségi összetartozásuk megerősítésére, akkor éppen a tragédia súlyát csökkentik. Akkor mártírokká avatják ezeket az embereket, olyasvalakikké, akik életüket áldozták föl értük, az ő életükért, azért, hogy világuk olyan lehessen, amilyen lett. Jelenüket igazolják az ő szenvedésükkel és halálukkal, létüket támasztják alá az ő szörnyű sorsukra sandítva, önmaguk meghatározására, identitásuk kialakítására használják rettenetes pusztulásukat és annak borzalmas körülményeit. Akár úgy is mondhatnám, hogy hasznot húznak a halálukból… Haszon és igazság azonban két különböző dolog. S a legtöbb esetben ki is zárják egymást. Ha pedig a ma élők hasznot húznak a holokausztból, akkor semmiben sem különböznek a náciktól, akik ugyancsak hasznot húztak belőle. Az pedig teljesen egyre megy, hogy ez a haszon anyagi, szellemi, morális vagy politikai természetű.”
A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
