HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Itt az orvosok egyik esetben sem lehettek volna jók. Azért ez milyen már? (2021.11.08. 19:30) Lengyelországban gyilkosság történt
  • midnight coder: @MEDVE1978: Igen baloldalinak nem nevezhetõk, de liberálisnak pláne nem. (2021.07.28. 15:57) Válogasd meg a szavaidat!
  • szekertabor: A probléma lényege, amit bárki, aki járt már nudista strandon, megerősíthet: a közszemlére bocsájt... (2021.07.28. 09:52) Bimbószabadságharc
  • evilwolf: " és nem kellene a méregdrága Pegazusra költeni az adófizetők pénzét." Azért a kínai vakcina sem v... (2021.07.20. 18:33) Következetesen a lehallgatásról
  • apro_marosan_petergabor: @Homo fideszbirkusz: Helyettem ne igyekezz véleményt mondani. A megzsarolt, megritkított, folyama... (2021.06.10. 21:06) Miért nem találkozik a pápa Orbánnal?

Linkblog

Hősi idealizmus, gyermeki racionalitás

2012.10.23. 15:15 Ratius

A forradalom napján a forradalomról beszélgettünk az ebédlőasztalnál. Bizonyára ezernyi családhoz hasonlóan. Még élnek a hősök, még elevenek az emlékek, még megvannak valahol az elsárgult újságlapok: Nagyapa ott volt a rádiónál… István bácsi maga is lőtt az orosz tankokra… És Ila nénédéknél, a komód fiókjában van egy fémdarab, amit a Sztálin-szoborról vertek le annak idején… Nem, nem keressük meg a géppuskákat, amiket apám elrejtett. Nem turkálhatunk egy ma már idegenek által lakott bérház pincéjében… 
Folyt a szó, ahogyan szokott, míg tizenéves fiam – aki, úgy tűnt, teljesen belefeledkezett a rántott szelet marcangolásába – meg nem kérdezte: Te apa, tulajdonképpen miért ünnepeljük az elbukott forradalmainkat?

Meghalni egy ügyért

56 2.jpgRohantak a gondolatok a fejemben. Igen. A kérdés jogos. Az, hogy Franciaországban, vagy az Egyesült Államokban megünneplik a forradalmat, illetve a függetlenség kikiáltását, érthető. Győztek. De nekünk valójában mi ünnepelni valónk van? Na, nem is a rántott szelet volt az oka a rágódásnak…
- Nyilván nem az elbukást ünnepeljük – feleltem óvatosan – hanem a kiállást az igazságért, azért, amiben hiszünk, egy szebb, szabadabb, igazabb világért.
- De miért nem ünnepeljük a győztes forradalmakat?
- Nem-nagyon van nekünk ilyenünk.
- Minket mindig csak elnyomtak, legyőztek?
- Nem – válaszoltam – sokszor, okos alkuk, bölcs megállapodások révén előbbre juthattunk. Igaz, hogy az 1848-49-es forradalom elbukott, de húsz évvel később, a kiegyezés után nagyon sikeressé vált az ország. Vagy abban a rövid egy-két évben, amikor a második világháború után megindult az újjáépítés. És végül is a jelenlegi demokratikus, szabad világot – annak minden hibájával együtt is – egy okos alkunak köszönhetjük, a rendszerváltásnak.
- Akkor miért nem ezeket ünnepeljük?
- Hát… talán azért nem, mert ezekhez nem kell bátorság, önfeláldozás, szenvedélyes elszántság. A forradalmainkra emlékezve azonban azokra a hősökre is emlékezünk, akik életüket adták egy igaz ügyért, a hazáért és a szabadságért.

Józan számítás

56.jpgA szájába tömött egy fél uborkát, és miközben rágcsálta, úgy nézett rám, mint aki igen elégedetlen a válasszal. Igaz ügy, haza, szabadság. Meglehetősen elvont fogalmak. Egy tízegynéhány éves gyereknek nincs füle az effélékre. De talán, ha értené, akkor sem tartaná annyira fontosnak, mint a szüleink nemzedéke. Ezek a srácok másképp látják a világot… Naivitásuk mögött olykor hideg racionalitás lapul. Végül kibökte:
- De apa, lett eredménye ennek az áldozatnak?
- Hát, többnyire nem sok. Inkább csak annyi, hogy a következő nemzedékek erőt meríthetnek a hősöknek a példájából. Rájuk gondolva lehet elszánásunk ahhoz, hogy, ha kell, akár életünket is adjuk a hazáért.
- Miért?
- Azért, hogy a többiek, akik életben maradnak, a gyermekeink, asszonyaink, barátaink egy boldogabb világban élhessenek.
- Én nem volnék boldog nélküled, apa.
- Igen, ezt megértem…
- Akkor miért halnak meg mégis ezek a hősök a hazáért?
- Mert az a boldogtalanság, amit a hősi halottak rokonai éreznek, elmúlik. És később ők is boldogabbak lesznek, mint a többiek.
- Szerintem ez hülyeség.
- Lehet, hogy igazad van. Mégis így kell gondolnunk.
- Különösen akkor hülyeség, ha elbukik a forradalom. Akkor tényleg minek haltak meg a forradalmárok?
- De azt nem lehet előre tudni, hogy el fog bukni…
- Szerintem lehet.
- Hogy lehetne?
- Elég megnézni, hány katonája van az ellenségnek, milyen fegyverei, kiket győzött le a közelmúltban és máris kiderül, hogy erősebb vagy gyengébb minálunk.
- Hát, ez igaz, de tudod, egy-egy ország ereje időnként változik. Lehet, hogy ma már nem is olyan erős, mint régen volt. Lehet, hogy le tudjuk győzni.
- És ezért a „lehetért” érdemes meghalni?

Élni egy ügyért

56 3.jpgPersze, hogy nem érdemes. Meghalni semmiért nem érdemes, gondoltam magamban. De hát itt nem is a meghalásról, nem a mártíriumról van szó, hanem csak a kockázatról. Arról, hogy képesek vagyunk-e szembe nézni a veszéllyel. Remélve egyébként, hogy nem is olyan nagyon veszélyes.
- Tudod, az ember időnként nagy kockázatot vállal. Senki nem akart meghalni a forradalmárok közül, de vállalták a kockázatot ezért a „lehetért”. Emlékszel, amikor Amerika felfedezéséről beszélgettünk? Szörnyen kockázatos út volt. Nem lehetett előre tudni, hogy belehalnak-e vagy sem. Nem tudhatták, hová jutnak el. De azért elindultak… És hány, de hány olyan orvos volt, aki a kikísérletezett szérumot magának adta be, hogy megtudja hatékony-e. Igen, az ember néha kockáztat, néha akár az életét is kockáztatja azért, hogy előbbre vigye azt az ügyet, amiben hisz.
- De ezt nem lehet úgy, hogy ne haljon bele a forradalmár?
- De lehet. Azok a reformok, a kiegyezések, az okos kompromisszumok, amikről az előbb beszéltünk.
- Te, apa! Szerintem ezeket kellene megünnepelnünk. Szerintem nagyon rossz, ha meghalnak az emberek. Különösen azoknak rossz, akik szerették őket. És különösen akkor rossz, ha nem is sikerül a forradalom… Tudod, apa, úgy kellene csinálni, hogy ne mi haljunk meg a hazáért, vagy a többiekért, hanem ők. Mármint az ellenség haljon meg a maga hazájáért. Ha akar. Mi meg éljünk a mi hazánkért, a mi ügyeinkért, és főleg azokért, akik szeretnek minket.
- Igen, fiam. Úgy kellene csinálni.

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.

 

 

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/api/trackback/id/tr24864556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sajtkedvelő 2012.10.23. 19:21:44

Pont ezen gondolkoztam ma én is. Olyan kevés a dicsőséges, győzelmes ünnepünk...
Mondjuk 1848-49 pont kivétel. Akkor forradalom volt ÉS szabadságharc.
A szabadságharc elbukott, és véres megtorlás követte. Viszont a forradalom - ami egy polgári forradalom volt - győzött, és Magyarország kiemelkedett a feudalizmus kötöttségeiből és elindult a polgárosodás útján. Pont erről beszélgettünk a múltkor Anyuval :)
Dezső

látjátok feleim szümtükkel 2012.10.23. 22:15:39

"- De miért nem ünnepeljük a győztes forradalmakat?
- Nem-nagyon van nekünk ilyenünk."

Már miért ne lenne? A fülkeforradalom mi a bánat?

Egyébként ez nagyon jó poszt, a legjobb mondata:

"Ezek a srácok másképp látják a világot…"

Na ezt kellene minde politikusnak, és felnőtt embernek belátni.

ikaljan · http://ikaljan.blog.hu 2012.10.23. 22:37:14

hm...

És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Mert hogy érthetné az, aki csak olvasta, de át nem élte, mi a zsarnokság...

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félig nyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé kapott ujj
“pszt”-jében, hogy ne mozdulj,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van

nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,

a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
táguló szembogárban,

az van az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
meg abban,
megállt a kapulajban;

abban, ahogy a “halló”
közben – érzed – a kagyló
csöndjén keresztül
figyel egy idegen fül;

nemcsak a telefondrót
közt vergődő Laokoon-mód:
vonat, repülő, sínpár,
gúzsbog, kötélszár,

mert zsarnokság van,
nemcsak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,

ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,

az van a derűtelen
tarkálló képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;

mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy a régi istened sem;

mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál,

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál is jobban
bénító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szómámorban,
mint légydög a borodban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrba-szájban,
világban és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a tejút is már más,
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék,

vonat kereke, hallod,
rab vagy, erre kattog;
hegyen és tavak mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
a bilincs-unalomban,
a záporzuhogásban,
az égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből,
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába

beivódik, evődik
velődig;
töprengenél, de eszmét
tőle fogan csak elméd,

néznél, de csak azt látod,
amit ő eléd varázsolt,
s már körben lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert mikor ledobtad;
el nem tapodtad;
így rád is ő vigyáz már
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nemzed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz az öledben ringó
feleség ringyó;

vakondként napsütésben
így járunk vaksötétben
s feszengünk kamarában
futva bár Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
e dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

unionista (törölt) 2012.10.23. 23:01:03

@sajtkedvelő:
1848-49 ahogyan 1956 forradalom, szabadságharc és polgárháború. a forradalmak győztek. a szabadságharcok elbuktak. a polgárháború meg ugye helyből döntetlen.

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2012.10.23. 23:21:31

@unionista: 56 forradalma valóban győzött? vagy csak a kommunizmus bukott meg (56-tól függetlenül)?
10 millió kádárista országában győzhet 56? (illetve: 56 győzelme összeegyeztethető-e ma egy kádár-hívő (MAI) magyarországgal?)

unionista (törölt) 2012.10.23. 23:51:07

@milliliteratura:
maga a népfelkelés győzött. a honvédő háború bukott el. a szovjetek elleni harc.

vacsad · http://indafoto.hu/vacsad/collections 2012.10.24. 00:45:30

"Tudod, apa, úgy kellene csinálni, hogy ne mi haljunk meg a hazáért, vagy a többiekért, hanem ők. Mármint az ellenség haljon meg a maga hazájáért."

Ez a gyerek vagy Patton tábornoktól olvasgat vagy nem létezik :P

Közbiztonság Szilárd 2012.10.24. 01:15:02

@unionista:
Igen?
És ez a győzelme miben nyilvánult meg?

A honvédő háború nem bukott el. Azt a szovjetek vívták a németek ellen meg ellenünk. És győztek.

Érdekes, Rákóczit nem nagyon emlegetik, pedig a legsikeresebb szabadságharc volt a magyar történelemben, 8 évig fenn bírták tartani. 1848 alig 10 hónap alatt elbukott (mert ugyebár az első ütközet szeptember 29-én volt; az ennek örömére tartott honvédelmi napot (a magyarok győztek Jellasics felett) persze az MDF-es barmok áthelyezték május akárhányadikára, amikor kiverte Budáról a törököt az osztrák hadsereg; mindezt a nagy magyarság jegyében - nehogy már bármi jó legyen, amint a komenisták kitaláltak; még szerencse, hogy a karácsonyt meg a Szilvesztert meghagyták, pedig az a komcsik idejében is ugyanakkor volt; ja, meg május 1-je is május 1-jén maradt).

Boston2 · http://boston.blog.hu/ 2012.10.24. 05:41:14

@ikaljan:
Azért Illyés megérdemelte volna, hogy a nevét kiírd.

gomorra 2012.10.24. 06:22:52

Szép cikk, mint minden gyerekhang.

Anselmo 2012.10.24. 07:18:57

Papus nem tud érvelni :)

czi75 2012.10.24. 08:11:59

Olyanok az ünnepeink, amilyenné tesszük!

Vannak olyan dolgok, amelyért érdemes küzdeni és meghalni.

És igen, kellenek a mártírok. Hogy a példájuk, erőt adjon másoknak.

unionista (törölt) 2012.10.24. 08:37:29

@Közbiztonság Szilárd:
mit nem lehet ezen érteni. győzött a forradalom. október 27-én nagy imre kormányt alakított. november 4-én elindult a szovjet invázió. és a szabadságharc egy hét alatt elbukott.

ez a nép számtalanszor képes volt arra, hogy az uralkodó hazai politikai elitet száműzze. viszont soha nem tudott idegen hatalmakkal megvívni egy honvédő háborút.

tényleg nem járt senki rendes iskolába?

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.10.24. 08:46:49

Sok országban az ünnepek történelmi eseményekhez fűződnek. Másokban meg nem.

Ahol történelmi eseményekhez vagy emberekhez kötődnek az ünnepek, ott nyilván megosztják az embereket. De ezzel semmi gond.

(F)ordító · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2012.10.24. 08:49:45

a forradalom győzött.
a megszállókkal vívott szabadságharc elbukott.

fourgee 2012.10.24. 08:50:19

@vacsad: "Ez a gyerek vagy Patton tábornoktól olvasgat vagy nem létezik :P"

Sem a gyerek, sem az apja nem létezik. Ha létezne, az apja elmondta volna neki hogy a forradalom előtti (és sajnos utáni) rendszerben aki demokrata volt, az könnyen eltűnhetett egyik napról a másikra. Inkább úgy haljak meg hogy küzdök ellenük mint úgy, hogy beszélek róluk aztán megjelenik egy fekete autó és tehetetlen vagyok...

Netuddki. 2012.10.24. 08:55:11

Bizony, az ilyen napoknak nem ünnepnek kéne lenniük hanem nemzeti gyásznapnak...

magyar ember teli szájjal 2012.10.24. 09:15:49

Kiegyezést miért nem ünnepeljük?

Gera 2012.10.24. 09:32:41

Szerintem volt értelme 56-nak, miatta lettünk a legvidámabb barakk. Persze sokkal rosszabbul is elsülhetett volna, ugyanúgy lehettünk volna miatta a legkevésbé vidám is, de szerencsénk volt.

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2012.10.24. 12:44:21

@unionista: ja, hogy te technikailag nézed, nem eszmeileg, akkor igazad van :)
a technikain viszont nincs sok ünnepelni való, mert a a forr és a szabharc technikailag ugyanazon fél (nevezetesen a szu illetve annak itteni bábkormánya) ellen vívatott meg.

(ez kb olyan szétválasztás, mint ahogy a szovjet sereg akkor most felszabadított vagy megszállt :)
süti beállítások módosítása