Szándékosan félreérteni egy nyelvbotlást – hazugság. Feltűzni a sárga csillagot – az áldozatok emlékének meggyalázása. Nácinak bélyegezni a jobboldal kulturális identitását – gyalázatos kirekesztés. Indokolatlan félelmet kelteni – hideg cinizmus. Antifasiszta tüntetést szervezni – átlátszó propaganda. Rasszista veszélyről óbégatni – beismerése annak, hogy a valódi problémákra nincs válasz. Összefogni a képzeletbeli fasiszta rém ellen – összefogni a globális világrend védelmében.
A pártok és érdekek
Az MSZP indította útjára a Jobbik – egyébként meglehetősen ostoba, és még eredeti értelmében sem elfogadható – parlamenti felszólalásával kapcsolatos hisztériakampányt. A kibontakozó antifasiszta megmozdulás alátámasztja a párt által meghirdetett ellenzéki összefogást, az ellenzéken belül vezető pozícióba emeli a szocialista pártot, lehetőséget teremt arra, hogy az igazi kérdések helyett, amelyekre természetesen a szocialistáknak nincs válasza, egy álprobléma körül kezdjen el kikristályosodni az Orbán-ellenes föderáció. Végezetül, a Fidesz mozgásától függően, vagy rátolja a kormánypártot a megbélyegzett Jobbikra, s így tegye elfogadhatatlan választássá, vagy véglegesen leválasztja egymásról a két jobboldali alakulatot, így nehezítve meg a Vona és Orbán esetleges együttműködését, azaz a jobboldal és a szélső jobboldal 2014-es lehetséges koalícióját.
A Fidesz ügyesen jött ki a csapdából. Azzal, hogy beállt az antifasiszta koalícióba, elejét vette annak, hogy együtt emlegethessék a Jobbikkal, csökkentette a pártra nehezedő baloldali nyomást, és fékezheti a párt szavazóinak jobbra tolódását. A csatlakozással a Fidesz a centrum felé lépett.
Az LMP számára a legrosszabbkor jött az antifasiszta népfront kialakulása. A belső válságot csak elmélyíteni tudja a kezdeményezés. A párton belül az ellenzéki egység hívei most egyszerű sillabuszt kaptak a továbblépéshez. Ezzel szemben a függetlenségiek estleges fellépése a rasszistákra is vonatkozó szólásszabadság érdekében, a Jobbikban is fellelhető rendszerkritikus gondolatok mellett óhatatlanul a kirekesztettek közé löki őket. Azok, akik most a szemforgató rasszistázás helyett az országot és a világot nyomasztó valódi problémákra akarnak rámutatni, nos, azok egyelőre hallgatni kénytelenek.
Polgárok és pártkatonák
Azok, akik elhatározták, részt vesznek a vasárnapi antifasiszta tüntetésen, túlnyomórészt pontosan tudják, hogy egy színjáték szereplői. Többségük tisztában van a pártos érdekek mibenlétével. Azért tüntetnek, hogy jelenlétükkel alátámaszthassák pártjuk politikáját. A baloldaliakat persze nehéz helyzetbe hozza a Fideszesek jelenléte, de kisebb nyereségként elkönyvelhetik a Jobbik marginalizálását. A Fidesz hívei pedig felemelt fejjel nézhetnek körül: tettek azért, hogy ne sikerüljön partvonalra szorítani pártjukat.
A megmozdulással azonosuló középosztály egy része talán nem tudja, de sejti, hogy az antifasiszta rendezvény a fennálló világ védelmét szolgálja. A magas szintű fogyasztás, a jóléti társadalom eredményei, a demokratikusnak tűnő jogok széles tárháza, a kisebbségek szabadsága, s ezen belül a zsidóság biztonsága egymással szorosan összefüggő fogalmak. A rasszista közbeszéd közös megbélyegzése – szimbolikus jelentőségűvé válva – évtizedek óta a globális gazdasági-politikai rendszer ideológiai bázisa.
Ugyanakkor nagyon sokan nem tudnak azonosulni a tüntetéssel. Ők részben világosan látják, hogy a rendszerpártok ismételt összeborulása reménytelenné teszi „rezsimváltás” ígéreteit. A hazai politikai elit ismét saját érdekeinek megfelelően cselekszik, s nem az ország, vagy a lakosság érdekében.
És végezetül elég sokan lehetnek azok is, akik komolyan aggódnak a Jobbikhoz kapcsolt fasiszta közbeszéd miatt. Ők őszintén hiszik, hogy aggodalomra van okuk, s nem szeretnének olyan országban élni, ahol a kisebbségek, a zsidók, a cigányok, a melegek számára nincs hely. Felületesen tájékozottak, nyitottak a propagandára, s így nem is sejtik, hogy ilyen veszély nem fenyeget.
Nyertesek és vesztesek
A felkorbácsolt antifasiszta indulatok igazi nyertese a Jobbik. Nem pusztán azért, mert sikeresen tematizálta a közbeszédet, és így hazai pályára csalogathatta politikai ellenfeleit, de egyszerűen azért is, mert hosszú hetekre a középpontba állította önmagát. Világossá tehette, hogy éles különbség választja el a rendszerpártoktól, nem része a hatalmat gyakorló politikai elitnek, szemben áll a globális világrend képviselőivel. A Jobbik szavai most nagyobb figyelmet kapnak, polgártársaink közül sokan lesznek, akik most fedezik föl a nemzeti radikalizmust. Persze a Jobbiknak, ha valóban kormányzati szerepre tör, előbb-utóbb ki kell bújnia a rasszista, antiszemita vádak alól, de addigra elég erősen magához kötheti azokat a polgártársainkat, akiket most meg tud szólítani.
Végezetül a politikai hisztériakampány igazi vesztesei természetesen azok a zsidók, akik komolyan veszik a gerjesztett félelmeket. Azok, akik erős zsidó identitással rendelkeznek, akik megjárták a lágerek poklait, akik szüleiktől, nagyszüleiktől azt tanulták meg, hogy őket – csak azért, mert zsidónak születtek – bármikor meggyilkolhatják. Bizonyára nincsenek sokan, kik a náci eszméktől komolyan rettegnének, de számukra rettegésük tárgya a legfélelmetesebb valóság. Hiába tudjuk, hogy a magyar zsidóságnak nincs mitől félnie, ők ezt nem így látják. Őket minden héten emlékezteti a vészkorszakra a holokauszt-lobbi, őket minden nap szembesíti a náci rémmel a pártsajtó, őket minden órában figyelmezteti a fasiszta eszmékre az interneten burjánzó világháborús romantika.
Most nagy nyomatékot kapott e hétköznapi félelem. A rettegésben élők óriásnak érzékelik az aprócska rémalakot, ha ezernyi reflektor fénye növeli nagyra árnyékát. Nehéz megérteniük, hogy a fényszórókat cinikus kezek állították egy jelentéktelen törpe mögé.
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
