Gordonnak vége. Bukásával pedig vége az Együtt mozgalom szerény menetelésének, de leginkább vége van a baloldali megbékélés-politikának. Nem pusztán arról van szó ugyanis, hogy Mesterházy miniszterelnöki kandidátusával kirúgta a hokedlit Bajnai ágaskodó reményei alól, nem pusztán arról érdemes beszélni, hogy az egyre inkább testet öltő MSZP-Együtt 2014-PM homunkulusz éppen születése által semmisíti meg mindazt, amiről korábban Bajnai beszélt, – nevezetesen az MSZP-t és a Fideszt egyaránt lecserélő, centrista korszakváltás ígéretét – hanem inkább arról, mennyire hamis és álságos a közelmúlt unásig hangoztatott baloldali kiegyezés-kommunikációja.
A rettegés népe
A baloldalról, láthatóan nem lehet megbékélést kezdeni. Engesztelhetetlen, bosszúszomjas, a maga sablonjaiba belekeményedett tömeg sorakozik amott. Olyan emberek állnak a baloldali front élvonalában, akiknek minden szava, minden gesztusa, minden tette a rögeszmés hajlíthatatlanságot tükrözi. Megegyezni ezzel a tömeggel? Megegyezni a rettegések, a hamis igazságok, a megmásíthatatlan dogmák népével? Nyilvánvaló képtelenség. És, ahogy ez a baloldali-liberális, vagy pontosabban álbaloldali, álliberális, még pontosabban MSZP-SZDSZ holdudvarból elősomfordáló, bizakodással töltekező, választási győzelemben reménykedő, s reményeiben önmagára találó közeg napról napra hangosabbá és merészebbé lesz, úgy oszlik semmivé a politikai megosztottságon átnyúló kézfogás ígérete. Hamis volt az mindig, s hamissága egyre bizonyosabbá válik. És, ha nincs kiegyezés, akkor nincs létjogosultsága Bajnai szavainak, tetteinek, szerepeinek sem. Akkor Bajnai politikai hulla, s vele zuhannak a mélybe mindazok, akiket elkápráztatott szemfényvesztő fellépése.
Trianon és a holokauszt
A minap Bajnai Gordon néhány szavát állította pellengérre a baloldal mozdulatlanságba merevedett szelleme, megkövült ideológiája, dogmákba révedő gondolattalansága: „…az ellenzék egyik meghatározó vezetője (megintcsak) legitimálja azt a kormányzati politikát, amely megkérdőjelezi a holokauszt egyedülálló, kivételes drámáját, relativizálja, a magyarországi zsidóüldözéseket, a hazai zsidóság kiirtását ugyanolyan fajsúlyú eseménynek tartja, mint a trianoni békeszerződést, a recski munkatábort, a hortobágyi kitelepítéseket, az ötvenes évek diktatúráját. …ez a fajta összemosás nem áll messze a történelemhamisítástól. Ez a fajta összemosás nemcsak történetileg téves, hanem morálisan is elfogadhatatlan. Ez az összemosás megsérti több százezer brutálisan elpusztított, kivégzett, meggyalázott zsidó honfitársunk emlékét, megsérti a túlélőket, a hátramaradottakat, de azt is mondhatom, mindannyiunkat” – írja Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció alelnöke a Galamusban. Hasonló húrokon játszik Bartus László az Amerikai Népszavában: „Együtt emlegeted Trianont és a holokauszt lelki feldolgozását? Ezért a szövegedért egy demokráciában le kellene mondanod. A holokauszt egy népirtás volt, ahol nincs mit feldolgozni, csak elismerni és hamut szórni a fejünkre. Trianont ezzel hozod egy kalap alá, ahol a bűnös magyar nemzetiségi politika és egy elvesztett háború után a győztesekkel szemben a történelmi Magyarország hamis mítosza állt? Antiszemiták állítják párhuzamba a zsidóknak tulajdonított bűnöket a holokauszttal. Te, Gordon, a magad csendes hangján, úgy beszélsz, mint egy antiszemita.” Hosszan sorolhatnám a közelmúlt hasonló szavait, cikkeit, nyilatkozatait. Szerencsétlen Bajnai Gordon, és még szerencsétlenebb hívei azt gondolták, hogy a megbékélés szavára megbékél a világ. És valóban volt egy rövid pillanat, amikor ez valószínűnek tűnt.
A restauráció babonái
Mára azonban kiderült, egy tapodtat sem hátrál babonáinak sáncaiból a balos értelmiség: Horthy fasiszta! A holokauszt egyedi és megismételhetetlen, tudatos népirtás! A nemzet veszély! Mindezekről nincs vita. Nincs vita, nincs kétely és nincs engedmény. Aki pedig megpróbál túlpillantani ezen a siralmas szellemi horizonton, aki megpróbál áttekinteni a másik tábor lelkét melengető tüzek környékére, aki szóba áll a túloldallal, s megérteni igyekszik, mit, miért és hogyan gondolnak amott, az maga is fasiszta gazember, aki gazemberekkel paktál. Igaza van Lázár Jánosnak, amikor arról beszél, hogy restaurációra készül a baloldal. Igaza van, még akkor is, sőt annál inkább, ha a gondolatot a Sajtkészítőktől kölcsönözte, és igaza van még akkor is, ha a kormánypropaganda igényeinek megfelelően torzítja el e restaurációs kísérlet mibenlétét. Annak veleje ugyanis elsősorban nem az, hogy mit, hogyan tesz a kormány vagy az ellenzék, hanem az, hogy miről mit gondol. És ezen a téren – miképpen azt az imént citált idézetek is tanúsítják – a legsötétebb reakció bontogatja zászlóit. Egy olyan világ ideológiája tör utat magának a baloldali reményekbe kapaszkodva, amelyben a hazátlan nagytőke és annak multikultúrája önmarcangoló bűntudatra ítéli a lokális közösséget, csak azért mert létezik, és az akar lenni, ami. Egy olyan világ eszméi próbálnak visszatérni, amelyek fölött eljárt az idő, amelyek sírba szálltak a modernizmus annyi más hamis ábrándjával, s amelyeknek helyét elfoglalta ma már ezernyi alternatív gondolat. S noha az alternatív gondolatok egyikével másikával, vagy akár zömével nem kell egyetértenünk, azért az egészen elképesztő, ahogyan az MSZP-SZDSZ holdudvar megmondóemberei, cenzorai és inkvizítorai győzelmet, hatalmat, lehetőséget szimatolva ismét nyakunkba akarják akasztani bárgyú tanaikat. A szocialista modernizmus felkentjeinek agresszív fellépése persze nem csupán a Bajnai-féle kísérletnek vet véget, de azt is egyértelművé teszi: a baloldal nem volt képes megújulni, nem bír kinézni a maga szűk lövészárokvilágából, nem tud megfelelni a jelen kihívásainak. A posztmodern minden istene óvja meg tőlük Magyarországot.
Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
