Nagy reményekkel és őszinte csalódással zárult számomra a Fidesz kormányzásának első esztendeje. Azzal együtt is, hogy tudom magamról: megátalkodott utópista vagyok, olyan elképzeléseket dédelgetek államról, társadalomról, közéletről, amelyek csekély realitással bírnak. Ám hiába hajítom messzire a nagyszerű elvek zsinórmértékét, kormányunk egy éves tevékenysége még a leghétköznapibb szempontok szerint is kritikán aluli.
És nekem nem is az a legfőbb bajom ezzel a kormánnyal, hogy felvállalta azokat a konfliktusokat, amelyeknek elkerülésére amúgy sem lett volna esélye. Nem az a bajom, hogy sokszor megdöbbentő, a józan kormányzástól messze elhajló döntéseket hozott, amikor ezt látta szükségesnek, nem az a bajom, hogy a demokratikus normákra fittyet hányva viszi keresztül akaratát. Az én csalódottságom oka sokkal inkább az, hogy a széles látókörű, messzire tekintő, világos koncepció mentén haladó, érvet érvre, tettet tettre halmozó racionális cselekvés helyén hatalmas vákuum tátong.No, nem mintha kormányunk magányos hősként állna a tervszerűtlenség szikláján. Az elmúlt húsz esztendő, a modern európai politika szinte minden kormányzati lépését ad hoc döntések alakították és alakítják. A kormánynak, mindegyik kormánynak ugyanis szükségszerűen fontosabb a most felbukkanó probléma kezelése, mint a jövő megalkotása.
Csakhogy az a hatalom, amelyik fölismeri, hogy a dolgok úgy nem mehetnek tovább, ahogyan eddig mentek, s e fölismerést kétharmados többség is igazolja, az a hatalom elképesztően nagy felelősséget vesz a vállára. Egy ilyen kormánynak kutya kötelessége elszakadnia a most gondjaitól és első, legfontosabb feladata, hogy megalkosson egy jövőképet, amelyhez azután hozzá kapcsolhatja a jelen döntéseit is. Ezt jelentené a forradalom (a szavazófülkékben).
Távlatos koncepciót azonban képtelen volt alkotni a Fidesz. A jövő Magyarországának világos elgondolása helyett giccses, dagályos, de legfőképpen homályos üzenetek születtek. Miközben a kormány nemzeti együttműködésről, új alkotmányról, munka alapú gazdaságról szónokol, azonközben ugyanúgy képtelen az ország nehézségeinek rendszerszintű áttekintésére, mint bármelyik elődje.
A Fidesz az elmúlt egy év során nem tudott megalkotni egy épkézláb prioritás-rendszert, az ország, vagy, ha úgy tetszik a nemzet előtt álló nagy feladatok soráról. Nem volt képes összefüggő stratégiát készíteni a valóban jelentős kérdések kezeléséről, s ami a legsúlyosabb: ami tervek eddig megszülettek, azok semmiféle választ nem adnak azokra a problémákra, amiket majd e tervek végrehajtása okoz.
A tucatnyi kérdés közül csak a néhányat kiemelve, íme, néhány példa a rendszerszintű gondolkodás kétségbeejtő hiányára: Miközben az állam nagyon helyesen és radikálisan igyekszik csökkenteni az állami kiadásokat, semmiféle tervet nem látunk azzal kapcsolatban, hogy miből és hogyan fog megélni az a többszázezer ember – rokkantnyugdíjas, munkanélküli, elbocsájtott tisztviselő stb. –, aki elveszti államtól kapott megélhetését. Miközben megindult nyugdíjrendszer visszaállamosítása, semmiféle elképzelés nem született arról, hogyan akarja kezelni a kormány a nyugdíjas-kérdést a jövőben. Miközben egymillió, de legalább sokszázezer új munkahelyről, közmunkaprogramokról, munka alapú gazdaságról beszél a kormány, nyoma sincs annak az igyekezetnek, hogy kiszámítható, vállalkozóbarát körülményeket, a munkahelyteremtő kezdeményezéseket vállaljon föl a kormány. Nem sorolom tovább. Fölösleges. A nagyhangon beharangozott, fellengzős szózatok mögött nincs terv, nincs elképzelés, nincs semmi, csak az ami eddig is volt: a lakosságra rótt terhek újabb és újabb növekedése.
Ebből így nem lesz forradalom. Azaz… Ebből így forradalom lesz.
A Boldogok a sajtkészítők immár a Facebookon is megjelent.Érdemes bejelölni, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.
