Az ellenzék fellélegezhet. Helyre állt a világ rendje. Végre kibújt a szög a zsákból, kiderült, ami előttük eddig is nyilvánvaló volt: igenis fasiszták ezek mindahányan, nácik valamennyien, rasszisták, antiszemiták, vérszomjas keretlegények, Eichmann és Mengele zsidó- és cigányvérben fürdő leszármazottai, Hitler utolsónál is utolsóbb csatlósai, Szálasi elszánt apologétái, a Horthy-fasizmus veszedelmes szálláscsinálói. Azok tehát, akiknek lenniük kell, hogy emezek, mármint a Fidesz ellenzéke is az lehessen, aki lenni szeretne: bátor, korszerű, haladó és demokrata.

Részeg kamasz

Hogy persze sem ezek nem azok, sem amazok nem ezek, azzal most ne foglalkozzunk! Mint ahogyan azt is tegyük félre egy későbbi bejegyzés izgalmas témájának, hogy vajon miért van égető szüksége a baloldalnak erre a félelmetes náci veszedelemre. Foglalkozzunk most pusztán a megbélyegző kampánytechnikával, s azon belül is csupán azzal, miképpen támadhat választást-eldöntő szélvihar Bayer Zsolt haragos kirohanásából!

A minap még – az igazi baloldaliak őszinte elégedetlenkedése, csalódottsága és dacos hátat-fordítása ellenére is – kivédhette az antiszemita vádakat a Fidesz. Rogán Antal a rettegők nagygyűlésén pártja nevében tett hitet az emberi jogok, a politikailag korrekt szavak és úgy általában az emberi méltóság mellett. Most azonban más a helyzet. Zsolt barátunk kifakadt, s egy publicisztikának látszó ocsmány káromkodás keretei között könnyített a lelkén. A szerző – mint valami részeg kamasz, aki alkoholmámorában vagánynak tetsző horogkeresztet tetováltat mellkasára – dühében a Fideszre rántotta a rasszista vádat, és immár nincs ember, aki levakarhatná azt onnan.

Cigányállat-határozó

Mert ugye, ahhoz kétség sem férhet, hogy a Magyar Hírlapban megjelent rövidke cigányállat-határozó a következő másfél esztendőben minden nap emlékeztet majd bennünket arra: kik a nácik és kik a demokraták ebben az országban. Hogy emlékeztessen, arról pedig idült kampányszakemberek precízen gondoskodni fognak.

És eme felelősségteljes gondoskodás ellen semmit nem tehet a Fidesz. Zsoltot ugyanis nem lehet kizárni a pártból. Föl sem merülhet. Ezt a Fidesz egyszerűen nem teheti meg. Hiába jött kapóra a publicista embertelen kirohanása az ellenzéknek, hiába ég rá a rasszizmus bélyege a Fideszre, hiába perzseli meg a régi barát, az ősharcostárs, a párt- és miniszterelnök ruháját, bőrét, lelkét és szívét a szégyenteljes vád, Zsolt marad, mert meneszteni nem lehet. Bayer ebben az ügyben védettebb, mint Schmitt Pál a maga ügyében, Orbán pedig kiszolgáltatottabb, mint valaha.

Ez alkalommal Orbánnak nincs hova hátrálnia. A civil nyomásnak engedve elereszthette köztársasági elnöke kezét, asszonyaink felháborodásától megriadva rábólinthatott a családon belüli erőszak ügyében követelt törvénymódosításra, a lehetetlenségtől visszatántorodva felhagyhatott az előzetes regisztráció tervezgetésével, sőt még az sem kizárt, hogy fiaink tiltakozásainak hatására visszaállítja az egyetemi képzés korábbi szabadságát. Sok ügyben volt kénytelen meghajolni a közakarat előtt, és sok ügyben lesz még kénytelen engedni. De a Bayer Zsoltra hulló vádakat nem hallhatja meg. Akkor sem, ha füleinek bezárásával hatalmát teszi kockára. Bayer ellen fellépve ugyanis biztosan elveszíti azt.

Csak egy miniszterelnök

Zsolt rasszizmusa ugyanis a Fideszesek szemében nyilvánvalóan hamis beállítás. Hamis, dacára annak, hogy egészséges erkölcsi érzülettel megáldott többség elszörnyedve utasítja el sorainak gonosz és ostoba általánosításait, hamis, dacára annak, hogy az őszinte humorérzékkel megáldott kevesek komédiának látják, s mulatni tudnak tragikus szövegein.

Az alapító ellenzék által követelt eltávolításának így viszont egyértelmű és nagyon komoly üzenete volna a párttagok, s kiváltképp a Fideszes nomenklatúra felé. Zsolt kizárása – a hamisnak érzékelt rasszizmus-vád alapján – azt jelentené, hogy a Fidesz vezérkara, pontosabban Orbán Viktor bárkit képes feláldozni azért, hogy népszerűsége ne csökkenjen a muszájnál is jobban, azt jelentené, hogy a legrégebbi harcostársak, a személyes barátok, a legbefolyásosabb pártemberek sem drágák, ha a hatalom megtartásának érdekében kell téteket tenni.

Efféle üzenetet azonban Orbán nem küldhet híveinek. Hiszen nem engedheti meg, hogy a kipróbált bajtársak kételkedni kezdjenek benne. Hiszen ez a kétely a párt villámgyors összeomlásához vezetne. Hiszen a hatalmas frakció összetartása, a sokszor át nem gondolt, viszont mélyen húsba vágó döntések meghozatala úgyis rengeteg érdeksérelemmel jár. A kormány majd minden döntése ezer okot ad a kételyre. Nem feltétlenül azért, mert a döntés rossz, hanem egyszerűen azért, mert szükségszerűen sérti a párton belüli csoportok némelyikének érdekeit, vagy értékvilágát, sőt olykor homlokegyenest ellenkezője annak. Tudja ezt a fideszes táborban minden miniszter és pártvezető, minden képviselő és parlamenti titkár, minden tollforgató és plakátragasztó. De egyelőre azt is tudja e pártnak minden tagja, hogy sajátjait megvédi a Fidesz. És ez a tudás fontosabb, mint ama kétely. Ám, ha e tudás helyére is a kételkedés kerül, ha Bayer számkivetetté válik a saját otthonában, akkor gátszakadásszerűen borítja el a kormányt a sok elfojtott tiltakozni vágyás. Akkor nincs miért elfogadni a sok elfogadhatatlant, akkor nincs értelme a kognitív és morális áldozatnak, hiszen akkor Orbán Viktor nem vezér többé, csak egy miniszterelnök.

S ezt a lavinát Orbán nem zúdíthatja magára, még akkor sem, ha ezzel magára zúdítja az antifasiszta népfront átkait, gyalázkodásait és szavazathalász vérvádjait.

Ha tetszett a bejegyzés, ha örömmel olvasod a BASK (Boldogok a sajtkészítők) megrázóan provokatív, üdítően szellemes és elkeserítően valósághű írásait, lájkold a BASK  facebook oldalát, oszd meg barátaiddal a felszabadító, vagy éppen felháborító cikkeket, mert előfordul, hogy egyébként izgalmas posztok nem kerülhetnek ki az Index címoldalára.