Jut eszembe: az megvan, amikor a magyar hadüzenet kapcsán az amerikai külügyminiszter megkérdezi a magyar nagykövetet?- Hmmm… Magyarország… Magyarország… Hol is van az?- Mi egy Közép-Európai királyság vagyunk.
- Királyság… hmm… És ki a királyuk?
- Nincs királyunk, kormányzónk van. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós tengernagy úr őfőméltósága.
- Áh, tehát önök egy tengerparti ország…
- Nem.
- Hát, hogy őszinte legyek, nem egészen értem, miért akarnak hadba lépni ellenünk… Van esetleg az USA-val szemben területi követelésük?
- Nincs.
- Valamilyen más országgal szemben?
- Igen. Szlovákiával, Romániával...
- Értem. És azoknak is hadat üzentek?
- Nem, ők a szövetségeseink.
A Szentkorona-tan lényegében Magyarország történelmi alkotmánya. Lényege megmaradása mellett a történelem folyamán a társadalmi-gazdasági fejlődésnek megfelelően formálódott. Legjellemzőbb állandó vonásai a következők:1. A Szentkorona egyesíti az egész magyar politikai nemzetet. A ,,politikai nemzet” fogalma azonban változó, s alkalmasint tartalmazza azt a kiterjesztést, hogy viszonyoknak megfelelően a társadalom különböző rétegei is tagjai lehetnek. A Szent Korona tagja tehát a ,,politikai nemzet” valamennyi egyéne, valamint az uralkodó.2. Magyarországon minden hatalom forrása a Szent Korona. A hatalmat a tagok közösen, azaz az uralkodó és a politikai nemzet együtt gyakorolják.3. A Szent Koronában nem a királynak van országa, hanem az országnak van királya. A magyar király hatalma nem ,,isteni eredetű”, nem korlátlan uralkodó, hanem a nemzet választotta. Az uralkodóházon belüli trónutódlás is a nemzet akaratából, illetve jóváhagyásával valósul meg.4. A magyar állam területe, földje a Szent Korona tulajdona. A föld használója a Szent Korona jóvoltából birtokolta, vér szerinti örökös hiányában a föld birtokjoga visszaszállt a Szent Koronára.
Védekező stratégiát azok a vállalatok alkalmazhatják, akik piacvezető pozíciót töltenek be, és csak a piacvezetőknek szabad védekező háborúban gondolkodnia. A védekezésre felhasznált költség sokkal alacsonyabb, mint ami a támadáshoz szükséges. A legjobb védekező stratégia, ha egy vállalatnak van bátorsága önmagát támadni. Piacvezetőként egy védekező cég erős pozícióval rendelkezik a vevők fejében. Ha ezt a pozíciót javítani szeretné, akkor erre a legjobb módszer az állandó támadás. Ezt úgy tudja megvalósítani, hogy mindig újabb termékeket illetve szolgáltatásokat dob piacra, amely felváltja az elavultakat. Ennek eredményeképpen azt éri el, hogy a versenytársak állandóan azért fognak küzdeni, hogy utolérjék a vállalat termékeit
A gerilla stratégiáját, Al Ries és Jack Trout szerint a következő elvek alakítják: Válassz ki egy akkora részpiacot, ami elég kicsi ahhoz, hogy megvédd. Ez lehet kicsi földrajzi értelemben, a forgalom szempontjából vagy bármely más szempontból. A fontos az, hogy egy nagyobb cég csak nehezen tudja megtámadni. Ha a gerilla stratégiát vesszük figyelembe, ott a fő cél a piaci részesedés, úgy, hogy a piacvezető számára ne okozzon túl nagy feltűnést. A gerilláknak nincsenek meg az erőforrásai egy vesztett ügy támogatásához. Abban az esetben cselekednek helyesen, ha a nagy vállalatok közeledése miatt gyorsan feladják a küzdelmet és továbbállnak. Ez a gerilla hadviselés egyik legfontosabb szabálya. A gerilla gyakran tud pozíciót váltani és változtatni a nagy vállalatokkal szemben, és ezt kell neki kihasználnia annak érdekében, hogy sikeres legyen.
A minap egyik állami nagyvállalatunk egyik igazgatójával beszélgettem. Régi barátom. Ő is, mint annyi más tűzközeli ismerősöm – polgármesterek, vállalatvezetők, képviselők – arról mesélt, milyen mélyen és szervesülten szövi át a korrupció a magyar politikai-gazdasági elitet. Mint azt a városi legendákból, de akár a mostanában kibukott BKV-ügyek kapcsán sejthetjük, a hazai korrupció minden képzeletet felülmúló mértékű. Nagyjából úgy néz ki, hogy az állami, önkormányzati, hivatali és állami-vállalati szférában nincs egyetlen olyan kifizetés sem, amihez ne kötődne valamilyen sötét elem. E szabályszerűség alól talán csak az alsóbb szintű alkalmazottak fizetése, vagy a szűken vett működési költségek jelentik a kivételt, minden más kifizetés a visszaosztás, a magángyarapodás eszköze. Egyik szocialista főkorifeusunk szerint a magyar társadalom – mármint az elit társadalom - összetartó kovásza, kohéziós ereje a korrupció. Mármost a kérdés az, hogy miképpen lehet visszaszorítani ezt a hallatlanul virulens és láthatóan jó egészségnek örvendő umbulda-kultúrát. Illetve a kérdés még ennél is izgalmasabb: van-e szándék az új parlamenti többségben arra, hogy visszaszorítsa a korrupciót, és vannak-e eszközei arra, hogy megtegye?
Állítólag százezrek vannak, akik még nem döntötték el, a Fideszre, vagy a Jobbikra adják voksukat április 11-én. Márpedig, ha az ember nem tudja, mit válasszon, érdemes egyszerű litát készítenie az előnyökről és a hátrányokról. Egyik rovatba írjuk a jó, másikba a rossz dolgokat. Aztán megnézzük, melyik oszlopba kerültek súlyosabb érvek.
Most egy kis segítség következik a hezitálóknak.
Ma van a holokauszt áldozatainak emléknapja. Nem szeretem a holokauszt-megemlékezéseket. Több okból sem. Legfőképpen talán azért nem, mert elképesztőnek, döbbenetesnek, emberi mivoltomban mélységesen sértőnek találom, azt a katasztrofális önfeladást, amivel a zsidók felsorakoztak a kivégzőosztagok előtt, vagy bevonultak a gázkamrákba. Hogy tehette meg azt hatmillió ember, hogy szó nélkül, fatalista belenyugvással elfogadta a maga halálos ítéletét? Mielőtt valaki azt találná gondolni, hogy a zsidókat akarom felelőssé tenni a holokausztért, gyorsan ideírom, hogy tisztában vagyok a körülményekkel. Mi több, azt is tudom, hogy a végpusztulás elkerülésének reményében nagyon sok megalkuvásra hajlandó az ember. Még arra is, amire a gettókat irányító zsidó tanácsok és zsidó gettórendőrségek képesek voltak, arra, hogy a nácik követelései alapján összeállítsák a kivégzendők menetoszlopait, és leszállítsák a halálraítélteket a gettó kapujához…
Tisztelt Pártelnök Asszony!
Mulatságos látni, mennyire kicsinyes és szolgalelkű a tud lenni a magyar sajtó. Nem, most éppen nem a pártos elköteleződésről volna szó. Az nem olyasmi, amit felfedez az ember és mosolyog rajta. Azt egyszerűen tudjuk. Nincs benne semmi vicces. A mókás az, amikor a hazai média ész és gondolat nélkül átveszi a nagy nyugati sajtó egy-egy megközelítésmódját, és visszabüfögi mindazt, ami a világmédiában megjelenik.