HTML

Boldogok a sajtkészítők

- Következő! … Kereszthalál? - Igen. - Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. - Következő! ... Kereszthalál? - Igen. - Jó. Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet. Következő!... Kereszthalál? - Ó nem. Szabadláb. - Mi? - Engem elengedtek. Azt mondták, nem csináltam semmit, szabadon élhetek valahol egy kis szigeten. - Hú! Az nagyon jópofa dolog. Hát akkor eredj! - Nem. Én csak ugrattalak. Valójában kereszthalál. - Ó, már értem! Nagyszerű! Nagyon jó, nagyon jó! Hát, kimész az ajtón... - Igen tudom. Ki az ajtón, balra fordulok, fogok egy keresztet. - Nagyon jó, kösz' szépen. Kereszthalál? - Igen. - Jó...

Friss topikok

  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: Itt az orvosok egyik esetben sem lehettek volna jók. Azért ez milyen már? (2021.11.08. 19:30) Lengyelországban gyilkosság történt
  • midnight coder: @MEDVE1978: Igen baloldalinak nem nevezhetõk, de liberálisnak pláne nem. (2021.07.28. 15:57) Válogasd meg a szavaidat!
  • szekertabor: A probléma lényege, amit bárki, aki járt már nudista strandon, megerősíthet: a közszemlére bocsájt... (2021.07.28. 09:52) Bimbószabadságharc
  • evilwolf: " és nem kellene a méregdrága Pegazusra költeni az adófizetők pénzét." Azért a kínai vakcina sem v... (2021.07.20. 18:33) Következetesen a lehallgatásról
  • apro_marosan_petergabor: @Homo fideszbirkusz: Helyettem ne igyekezz véleményt mondani. A megzsarolt, megritkított, folyama... (2021.06.10. 21:06) Miért nem találkozik a pápa Orbánnal?

Linkblog

A második holokauszt

2009.12.02. 08:25 Ratius

 

A közelmúltban rég nem látott barátommal, ültem le sörözni. A kellemesen induló este hamarosan mulatságos fordulatot vett: barátom komoly, és nem csekély aggodalomról árulkodó képpel a Kárpát-medencét fenyegető zsidó bevándorlásról kezdett beszélni. Mint utóbb elmondta, úgy néztem rá, mint szigorú elmegyógyász a rendíthetetlen paranoiásra, de ennek ellenére végigmondta elméletét. Hátha mégis meg tud győzni…
Nos, most én is továbbadom, mindazt, amit abban a sörözőben hallottam, elvégre nem böngészgethet mindenki antiszemita oldalakat az interneten munkaidőben. A többségnek van jobb dolga is (Igen, a pornóra gondolok…), mintsem, hogy hülye összeesküvés-elméletekkel borzolja saját idegrendszerét. Ám elöljáróban leszögezném: a ,,magyar hazát fenyegető” zsidó honfoglalás tervének bemutatásával nem az a célom, hogy a zsidók, vagy az antiszemiták idétlen vitájához hordjak gyúanyagot. A poén máshol lesz…
 
Izraelnek pusztulnia kell!
Szóval, a tézis az, hogy Izrael állam hosszú távon fenntarthatatlan. Az arabok előbb-utóbb ki fogják űzni a zsidókat Palesztinából. Ez részben demográfiai okoknak lesz köszönhető. Hiszen míg a zsidóság nagyjából az európai fejlett országoknak megfelelő termékenységet mutat, addig az arabok szaporodnak, mint az arabok, s ezt a demográfiai fölényt már régóta nem ellensúlyozza a zsidó bevándorlás (sem). Részben pedig az arabok kemény partizánharca – vagy, ha úgy tetszik terrorizmusa - tesz arról, hogy a zsidók ne érezzék jól magukat, sőt egyre rosszabbul érezzék magukat Izraelben. Antiszemita barátom szerint a zsidók rettegnek a saját országukban. (Zsidó barátom szerint szintén.) Előbb utóbb el kell hagyniuk az ősi földet…
A másik premissza úgy hangzik: nézzük csak meg, mihez értenek ezek az izraeli zsidók. Nos, értenek a háborúskodáshoz. Rákényszerítette őket az elmúlt néhány évtized. Értenek a gyógyításhoz. Rákényszerítette őket az állandó háborúskodás. És értenek a mezőgazdasághoz. Rákényszerítette őket a sivatag.
És, akkor most nézzük meg, mi mindent sikerült tönkretenni a legjobban Magyarországon az elmúlt két évtized során. Hát nem meglepő az összecsengés: pont a hadsereget, az egészségügyet, meg a mezőgazdaságot! 
A következtetés szinte magától adódik: a zsidóság politikai vezetői arra készülnek, hogy kivezessék népüket az összeomlás felé sodródó Izraelből és új hazát találjanak számukra. S ez az új haza bizony itt lesz, a Kárpát-medencében.
Most itt nem sorolom elő azt a sok apró jelet, amelyeknek bő tárházából a szemfüles összeesküvés-hívő kiszínezheti ez elméletét, de van belőlük elég. Több is, mint kellene, hiszen ezeknek a jeleknek az a sajátosságuk, hogy bármilyen távol is álljanak a feltételezett összeesküvéstől, jól beleilleszthetők az összkoncepcióba, ha másként nem, látványos elterelő manőverként.
 
Te nem ismered a zsidókat!
Ellenérvként, elég gyengén, először egy logisztikai problémára hívtam fel barátom figyelmét: gyakorlatilag megoldhatatlan négy-ötmillió ember evakuálása. Képzeljük csak el, ahogy másfélmillió család becsomagolja az étkészleteket, a könyvespolcokat, meg azokat a kis apró nippeket a vitrinből, konténerbe pakolja az ülőgarnitúrát, a plazmatévét, meg az étkezőasztalt, és átköltözik Budapestre! Ez egyszerűen röhejes.  Ilyesféle népvándorlásra nem volt példa a világtörténelemben. Nem csak azért, mert nem volt rá szükség, de egyszerűen azért nem, mert megvalósíthatatlan. Egy népet nem lehet elköltöztetni. (Legalábbis demokratikus viszonyok között nem…) Gyengécske érvemet cimborám egy kézlegyintéssel söpörte le az asztalról: ez nem probléma a gazdag Izraelnek.
Gondoltam, nem vitatkozom azon, amihez nem értek, így más érvet kerestem, nevezetesen azt, hogy Izrael állam feladása azért elképzelhetetlen, mert az nagyjából a zsidó identitás feladását is jelentené. Egy nép nem húzhatja le a vécén a saját álmait. Izrael kiürítése egy kétezer éves mítosz végét jelentené, tucatnyi cionista népvezér eszméinek elárulása volna, ja és persze száz meg száz halott elárulása, akik a közelmúlt háborúiban azért haltak meg, hogy Izrael létezhessen… Nem is beszélve a holokauszt pármillió halottjáról, akiknek, ha ugyan közvetett módon, de mégiscsak van közük ahhoz, hogy a zsidó állam megszülethetett…
Cimborám megint csak legyintett. - Nem ismered te a zsidókat - mondta és úgy nézett rám, mint, aki viszont jól ismeri őket. Kicsit gyanús volt ez az érv, mert kísértetiesen emlékeztet az ,,isten útjai kifürkészhetetlenek” típusú ultima ratióra, s ezeknek ugye az a sajátosságuk, hogy valóban nem lehet ellenük védekezni. Ez az a pont, amikor hiába mondja az ember, hogy dehogynem ismerem a zsidókat: pont olyan homo sapiensek, mint te vagy én, a fölényes mosoly ettől még nem tűnik el vitapartnerünk arcáról…
 
Atom-holokauszt
 Az igazi ellenérvet csak tegnap este találtam meg. Az interneten böngészve ráakadtam egy zsidó történész, Benny Morris, cikkére, amit egy-két évvel ezelőtt publikált az Israel Insider webmagazinban. (Pontosabban a cikk recenziójára találtam rá, hiszen hébertudásom a Shalommal kezdődik és ott is ér véget… ) Nos, Morris nagyon érdekeset ír. Pesszimista látomása ugyancsak arra épül, hogy Izrael pusztulását nem lehet megakadályozni. Azt mondja: „Izraelnek néhány perc alatt vége lesz.”
Az izraeli történész szerint Teherán azért akar atombombát, hogy megsemmisítse a zsidó államot. És, ha elkészül az atombomba, Ahmadinezsád elnök, szemrebbenés nélkül elrendeli majd Izrael elpusztítását. Megszállottságában akár az egész Közel-Kelet jövőjét is gondolkodás nélkül kockára teszi a szent célért.
A megelőzést eleve lehetetlennek tartja a zsidó történész, hiszen – mint írja - az irániak mélyen a föld alá és sok helyszínre szétszórva telepítették dúsító berendezéseiket. Elpusztításukhoz amerikai méretű légierőre volna szükség, s annak is egy hónapon át éjjel-nappal bombáznia kellene Iránt. Néhány kommandós rajtaütés legfeljebb késleltetni tudná az iráni atomprogramot. Marad tehát az atomfegyver, de ennek bevetésére Izrael nem képes. Mert vagy korán alkalmazná, vagy későn. Ha még nem történt semmi, milyen címen küldje halálba irániak tömegeit? Micsoda elszigeteltség várna rá ezután? Ha pedig már kilőtték az iráni atomrakétákat, akkor semmi értelme az egésznek.
Ráadásul Morris azt is látni véli, hogy a zsidó állam elpusztításának ideológiai előkészítése is lezajlott már. Az arab világban évtizedek óta azt sulykolják, hogy Izraelt, a gonosz megtestesítőjét el kell törölni a Föld színéről. A nyugatiak meg úgy tudják, hogy Izrael rasszista, elnyomó állam, s a multikulturalizmus világában léte kész anakronizmus.
 
Nem élhetnek békében
Hogy őszinte legyek, ez a horror-forgatókönyv sokkal reálisabbnak tűnik számomra, mint a zsidók kivándorlása Izraelből. (Már feltéve, ha az alappremisszát elfogadjuk, és kimondjuk, hogy valamilyen rejtélyes parapszichológiai ok miatt a zsidók és az arabok semmiképpen sem élhetnek békében, s Izrael államnak előbb utóbb pusztulnia kell…)
De persze a lényeg nem ez. Sokkal inkább az, hogy Morris tanulmánya világosan megmutatja: íme, a zsidó őrülteknek is megvannak a maguk összeesküvés-elméleteik, amelyek ugyanolyan kiválóan alkalmasak a rettegés előidézésére, az indulatok szítására, a gyűlöletkeltésre, mint a mieink. Ahmadinezsád elnök néhány erősen antiszemita kijelentéséből kiindulva nukleáris holokausztot vizionálni ugyanakkora baromság, mint Simon Perez kijelentését szó szerint úgy érteni, hogy Izrael fel akarja vásárolni Magyarországot.
Persze, csak szerintem baromság. Szerintük véresen komoly veszély, ami ellen véresen komolyan kell védekezni. Megelőző csapással Irán ellen -  ott, jó kis zsidótörvénnyel a beszivárgás ellen - itt. Vagy valami hasonlóval, de mindenképpen vérrel, verejtékkel és könnyekkel. Mert az megnyugtatja az idegeket, kisimítja a ráncokat és általában is felemeli a hazát.
 
 

5 komment

Ha nem félsz az Orbántól, pofán verlek!

2009.11.25. 09:37 Ratius

 

Debreczeni József megírta Kende Péter könyvének, második, egyben befejező részét. (Azért befejező, mert, ha Orbán hatalomra kerül, nem lesz itt, kérem, semmiféle ellenzékieskedés, meg könyvírogatás, meg egyéb hülyéskedés, szigorú diktatúra jön.) De ez csak egy mellékszál a történetben…
 
Debreczeni előző könyvének összeállításakor Orbán még miniszterelnök volt. Közírónknak mégsem sikerült felfedeznie a megvalósult orbániádában a diktatúrát. Egész korrekt kis könyvet rittyentett. Persze szellemtelent, ötlettelent, gondolattalant, de azért korrektet.
Az azóta eltelt időben Orbán ugyan változhatott, de erről Debreczeninek csak pletyka-szintű értesülése lehet. Hogy mit fog csinálni Orbán a kétharmad birtokában, az egyelőre csak feltevés. Fikció. Igazi skolasztikus kérdés: Mit esznek az angyalok?  Volt-e Ádámnak köldöke? Ha mégis erről akarunk értekezni, akkor ellépünk a valóság talajáról, és a saját agymenésünket vetjük papírra.Ez persze rendben van, csak akkor illik odaírni, hogy MESE!
 
Debreczeni új könyvét ilyetén a fantazy kategóriájába sorolhatjuk. Abban viszont elég gyenge. Mert micsoda idétlenség az, hogy Orbán felszámolja a parlamentáris demokráciát? Hogy micsodát? Minek ezt így cifrázni? És mi lesz helyette? Parlamentáris diktatúra? Vagy nem-parlamentáris demokrácia? Ez sehogyan sem érthető. Tessék azt mondani, hogy jön a magyar Pinochet és mindenki fel lesz akasztva! Ez világos! Ebben van kaland. Izgalom, érdekesség. De ebben az ,,elfogy a levegő, jaj de nagy baj”, koncepcióban nincs semmi pláne. Nem valami ütős fantazy-téma. Sehol egy troll…
 
Ami marad az egy száraz és meglehetősen homályos értekezés, valami nyúlós, nyálkás, posványos elemzősködés, olyasmi, hogy félni kell az Orbántól, mert ha jön, akkor izé… Hát az nem lesz jó, na! Értelmes elemzéssel ugyanis nem lehet félelmet kelteni. Le lehet írni, hogy más helyzet lesz, amihez majd másképp kell alkalmazkodni, de ezt nagyjából mindenki tudja. Pont azért akar az emberek többsége a Fideszre szavazni, mert változást akar. Azt is lehet mondani, hogy kétharmados Fidesz-hatalom sokaknak nem lesz kedvező, ám ez sem valami nagy nóvum. Naná, azért választja a többség a Fideszt, mert elege van a rendszer mai kedvezményezettjeiből.
 
Így aztán sok újat, sok érdekeset nem tud írni szegény közírónk. Talán csak a félelemkeltés kétségbeesett igyekezete az újdonság. Ebben az ügyben azonban lehetnének találékonyabbak is a szocialisták. Mondjuk a holokauszttagadás tilalmának mintájára bevezethetnék a kötelező Orbán-rettegést. Végülis ma még ők hozzák a törvényeket. Javaslom, a Debreczeni könyvéhez hasonló béna kezdeményezések helyett, hozzanak egyértelmű szabályt: aki nem fél az Orbántól, az négytől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Hát nem egyszerűbb?   

1 komment · 1 trackback

Antiszemitákról és anti-antiszemitákról

2009.11.10. 12:07 Ratius

Kertész Imre Nobel-díjas író nyolcvanadik születésnapja alkalmából antiszemitázott egy jó nagyot. Azt találta mondani, hogy ,,Magyarországon az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. A szélsőjobboldal és az antiszemiták váltak hangadóvá".
Én meg mindig meglepődök, ha ,,nagy emberek” hülyeségeket mondanak. De hát én vagyok a hülye, hogy meglepődök. Hiszen a ,,nagy emberek” éppen olyan kicsik, mint a ,,kis emberek”, csak alkalmasint jobb matematikusok, jobb írók, jobb biciklisták és így tovább. Szóval attól még, hogy valaki Nobel-díjas író, egyéb területeken lehet éppen olyan frusztrált, görcsöktől gyötört, szerencsétlen lúzer, mint bárki más.
De valójában nem ezt a kérdést akarom most boncolgatni, hanem az antiszemitizmust, meg az antiszemitázást. Kertész Imre idétlen megjegyzése csak a dolog apropóját adja.
 
 
Antiszemita magyarok
Megjegyzem, a Die Weltnek adott interjújában az agg szerző sok okosat is mondott. Még olyat is, ami témánk szempontjából is fontos. Azt például, hogy ,,a zsidók megkísérelt megsemmisítését, a XX. század faji antiszemitizmusát nem szabad elszigetelten tekinteni. Azt a korszak nagy tapasztalatával összefüggésben kell szemlélni, és ez a tapasztalat a totalitarizmus. És a totalitarizmus a náci uralom megszűnésével nem ért véget. És egy olyan országon, mint Magyarország, ezen kívül még az is észrevehető, hogy a nácik bukásával az antiszemitizmus sem szűnt meg".
Miért, író úr, máshol megszűnt az antiszemitizmus? Vagy fogalmazzunk pontosabban, más népek nem gyűlölködnek, csak a magyarok fenekednek a zsidók ellen?
A fene egye meg, nem tudok elszakadni ettől az interjútól, pedig esküszöm, másról akarok írni! Foglalkozzunk végre azzal, amiről eredetileg írni akartam. Tegyünk úgy, ahogy a Nobel-díjas író javasolja, és nézzünk szembe a magyarok antiszemitizmusával, sovinizmusával, meg egyéb bornírtságaival!
 
A zsákos ember
Mert igaza van Kertész Imrének abban, hogy az antiszemitizmust nem szabad elszigetelt jelenségnek tekinteni. Szorosan összefügg, ha nem is csupán a totalitarizmussal, de a közösségi identitás kérdésével mindenképpen. Minden közösség létrehozza ugyanis a maga közösségi identitását, amelynek lényeges eleme, hogy ,,mi” – valamilyen szempontból - jobbak vagyunk másoknál. Ilyen lehet egészen békés szinten a ,,nekünk legalább értelmes hobbink van” típusú filatelista, vasútmodellező, kertészkedő önteltség, egészen békétlen szinten pedig a faji, nemzeti, vagy vallási felsőbbrendűség tudata. E felsőbbrendűség elmehet akár addig is, hogy ,,mi” nem csupán jobbak vagyunk másoknál, de ezek a mások szinte nem is emberek: félmajom niggerek, alsóbbrendű korcsok, fölöslegesek, sőt kártékonyak.
Éretlen embereknél ez az érzés nagyon fontos lehet, gyökerei a gyermekkorba nyúlnak, amikor az ismert emberi közeg megnyugtatónak, az ismeretlen emberi közeg veszélyesnek számított. Egyébként biológiai szempontból teljesen érthetően és indokoltan…
Az is köztudott, hogy mikor az egyént nehézségek érik, hajlamos regresszív viselkedéssel válaszolni ezekre a nehézségekre, azaz jól bevált, gyermekkori mintákat szed elő viselkedési repertoárjából, felértékelődnek a tekintélyek, a szülőképek, újra felbukkannak a mágikus gondolatfoszlányok, felértékelődik a vonatkoztatási csoport, és veszélyessé válik az idegen.
Az idegen persze soha nem valami fiktív elien, zsákos ember, vagy valami hasonló, hanem nagyon is konkrét csoport: az alvégen élők, a másvallásúak, a más társadalmi státusúak, a más nemzetiségűek, a más kultúrájú közösségek.
 
Haláltánc
Az igazság az, hogy ez a félelem sok esetben valóban indokolt: két hasonló terű közösség, két nemzet, két vallás, két kultúra, ha egymás közelében él, valóban akadálya lehet a másik sikerének. A szomszédos nemzetek hagyományosan utálják egymást, rendszeresen háborúznak, majd revánsot vesznek, majd végleg eltiporják a másikat, majd fellázadnak és visszavágnak, és így tovább. A franciák a németekkel és az angolokkal állnak hadilábon, a németek a franciákat meg a lengyeleket utálják, a lengyelek a németeket és az oroszokat gyűlölik, és így tovább a végtelenségig. Ráadásul a tapasztalat is erősíti a félelmet: az alvégen lakók a múlt héten is megbicskáztak egy felvégit, a katolikusok üldözték a protestánsokat, azok meg emezeket, a románok elfoglalták Erdélyt, a szerbek legyilkoltak negyvenezer magyart, viszont kiűzték őket az albánok az ősi szerb földről, Koszovóból.
 
Üsd a zsidaját!
A zsidóság különösen jól utálható közösség. Minden idegengyűlölet kivetíthető rájuk. Más a vallásuk, tehát már a középkorban üldözték őket. Más a rasszhoz tartoznak, tehát az újkorban – a szociáldarvinizmus megjelenését követően is - pompásan üldözhetőek voltak. Az üldözések következtében sajátos az életmódra kényszerültek, s kialakult körükben egy – a többségitől eltérő - értékvilág, ennek alapján aztán bárhol, bármikor újra üldözhetővé lettek. Az üldöztetések következtében szét is szóródtak, azaz minden országban jelen vannak, tehát mindenhol utálhatóak. S, mivel mindenhol fel-felbukkan az antiszemitizmus, az idegengyűlölők bármikor kijelenthetik: nyilván nem véletlen, hogy éppen őket utálja mindenki…
A vicces az, hogy ugyanezek a regresszív elemek a zsidóság körében is jelen vannak. (Meg persze minden üldözött csoport körében.) Azaz a vonatkoztatási csoport, a ,,mi” a veszély növekedésével felértékelődik, egyre különbbé válik. A fehér ember, vagy a német árja felsőbbrendűség, esetleg a magyar kultúrfölény eszméjének pontos tükörképe a zsidó kiválasztott nép-tudat. Azaz nyilvánvaló hülyeség.
 
Veszélyes kisebbség
Viszont az a tragikus, hogy ez a felsőbbrendűség tudat a viselkedésben is megnyilvánul, és a magát veszélyeztetettnek érző, másik közösségre is negatívan hat. Minél erősebb nyomás nehezedik a felvidéki magyarokra, annál többen csatlakoznak az árpádsávos zászlók alatt menetelő gárdistákhoz, és minél többször hangzik el a ,,büdös zsidó” kifejezés az országban, annál többször hangzik el az ,,utolsó csatlós, a Horthy-fasiszta, rasszista" kifejezés is. Ezek egymás erősítő folyamatok.
És aztán persze konkrét gyilkolászáshoz is elvezethet a történet. Alkalmas pillanatban neki ugorhatunk a szlovákoknak, kiirthatjuk a zsidókat, vagy épen fordítva: kipenderíthetik a románok a székelyeket Erdélyből, vagy a zsidóság – kiirtástól való félelmében – olyan pozíciókat igyekezhet megszerezni a társadalomban, hogy hatékonyan tudja elnyomni a nemzeti, tehát veszélyes kultúrát.
Kevesen tudják például, hogy a náci rendszer ellen valóban igyekezett bojkottot szervezni néhány zsidó szervezet. Vagy kevesen értelmezik a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit úgy, hogy az veszélyezteti a szlovák, vagy román állam egységét. Noha valóban veszélyezteti.   
 
Homo usion, homo iusion
A dolog azonban ezzel nem ért véget. Ha egy közösség veszélyeztetve érzi magát, hiába irtja ki a vetélytárs közösséget, ettől a veszélyeztetettség-érzés nem fog elmúlni. Nem attól van ugyanis. Így aztán az egyik ellenségtől megszabadulván újabb és újabb ellenségekre lehet, sőt kell bukkanni, hogy csökkenjen a veszélyérzet.
Nekünk, magyaroknak a XX. század második felében ez pompásan sikerült. Előbb megtámadtuk a veszélyes bolsevik szomszédot, aminek következtében elesett néhányszázezer honfitársunk, aztán elküldtük Auschwitzba a zsidókat, újabb néhányszázezer halottat produkálva, aztán a háború után elüldöztük a svábokat, néhány tízezres veszteséget okozva magunknak, majd emigrációba kényszerítettük, illetve megfosztottuk egzisztenciájától a középrétegeket, végül kiirtottuk az ,,elhajlókat”, 56-ban felkötöttünk néhány kommunistát, meg kivégeztünk párszáz ellenforradalmárt...
No, mások sem voltak sokkal ügyetlenebbek. A németek meg az oroszok – más-más szempontrendszer szerint - élen jártak a közösséget (a német népet, illetve a kommunista szovjetuniót) veszélyeztető elemek, illetve egymás likvidálásában. A francia forradalmárok is ügyesen használták e cél érdekében a nyaktilót, nem is beszélve a keresztényekről, akik a korábbi századokban ügyesen mészárolták egymást, olyan magasztos és értelmes kérdések jegyében, hogy Krisztus urunk vajon homo usion avagy homo iusion…
  
A luciferi nézőpont
Ha azonban visszatérünk a dolgozat elejére, és egy kicsit távolabbról látjuk a közösségi identitás kérdését, mindjárt feltűnik, hogy érdemi különbség nincs a vetélkedő csoportok között. Kívülről nézve a szlovák-magyar torzsalkodás, a fajvédelem, a vallásháború meglehetősen hasonlít a ,,nekünk értékesebb hobbynk van” típusú filatelista-vasútmodellező konfliktushoz.
,,Óh, jaj, ne tréfálj! - hát egy i miatt is/Mehetni ily elszántan a halálba?”- kérdezi a lényeglátó Ádám az Ember tragédiájában. Lucifer meg – talán még jobban, vagy még mélyebben megértve a közösségi identitás mindent elsöprő erejét - jól kiröhögi: ,,Tragédiának nézed? nézd legott / Komédiának, s mulattatni fog.”  
Persze ez nem azt jelenti, hogy egyik közösség olyan, mint a másik. De nagyon függ a saját szempontjainktól, hogy melyik közösséget mire értékeljük. Ha az értéket gazdasági eredményben mérjük, nyilvánvalóan az amerikai nemzet a világ legjobbja, ha istenességben, akkor az arabok vezetnek (feltéve, ha ők nem pogányok, és éppen, hogy istentelenek…), ha az érték mércéje a tudomány, akkor az akadémikusok elit klubja a nyerő és így tovább.
Azt viszont igenis jelenti, hogy a közösségi értékvilág abszolutizálása nem csak, hogy káros, de valóban veszélyes dolog. Ha, teszem azt, a ,,kiválasztott” zsidó népnek a maga ,,ősi földjén” joga van leszámolni a terrorista arabokkal, akkor a ,,szabadságáért harcoló, elnyomott és kisemmizett palesztinoknak” is joguk van elűzni a ,,betolakodókat” a maguk földjéről… 
 
A szent istváni gondolat
Hogy mi a megoldás? Nos, arra, barátaim, már Szent István is tudta a választ. Csak az elmúlt évezredben kiesett egy fél mondat a híres szövegből: Gyenge és törékeny az egynyelvű és egyszokású egyénekből álló ország.
A megoldás ugyanis a klasszikus polgári értékvilágban rejlik. Abban ugyanis, hogy az embernek nem csupán egy közössége van, hanem több. Nem csak magyar, hanem magyar-zsidó, nem csupán katolikus, de olyan katolikus, aki egyben természetvédő, nem csupán biciklista, de egyben vállalkozó is, sőt akár mindez egyszerre.
Ekkor ugyanis tudja azt, hogy a magyarság érték, mint ahogyan az európaiság is az, vagy éppen a franciaság, és azt is tudja, hogy csak számára különlegesek e közösségek, másnak nem kell, hogy azok legyenek. Egy ilyen, több kötődésű embert elég nehéz rávenni arra, hogy egy domináns közösség nevében essen neki egy másiknak. Miért tenné, ha ott olyanokat is ismer, akik egyáltalán nem veszélyeztetik emezt a közösségét?
Amikor zsidó barátom arról beszél, milyen nagyszerű élmény volt először meglátna a siratófalat, örvendek az örömének. Amikor azonban arról szónokol, hogy a magyar csendőrök tudatosan hurcolták halálba a zsidókat, egyszerűen kiröhögöm. Ugyan honnan tudhatná, mi volt egy hatvan évvel ezelőtt élt ember fejében…
Amikor nagymagyar barátom arról mesél, milyen nagyszerű, árnyalt és gazdag a magyar nyelv, bátorítva faggatom, amikor a nemzetközi zsidó összeesküvésre tér rá, kiröhögöm. Ezek, még egy autópályát sem tudnak úgy megépíteni, hogy ne sütne róla a mutyi. Hogy lennének képesek nemzetközileg összeesküdni…
Amikor vasútmodellező barátom legújabb mozdonyát mutogatja, elismerően bólogatok, amikor azonban a keresztény erkölcs fontosságát hangsúlyozza, csak kajánul mosolygok. Sokakat ismerek, akik köszönik, nem kérnek belőle…
Teszem mindezt a szent istváni gondolat jegyében!

Szólj hozzá!

A józan ész forradalma

2009.11.05. 12:30 Ratius

 

Újabb magyar település lépett rá a józan ész már-már forradalmi útjára. Nak önkormányzata megvonja az átmeneti segélyt azoktól, akik meg tudják termelni az ételt saját kertjükben. A község polgármestere, Rácz Róbert pénzbeli segítség helyett arra ösztönözné a helyi szegényeket, hogy a szükséges élelmiszert, de legalább annak egy részét termeljék meg a kertjükben.

,,A jövőben csak azok kapnának átmeneti segélyt, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy először magukon segítsenek: konyhakertjüket megművelik, baromfit tartanak, saját maguk számára megpróbálják a megélhetést biztosítani. Ha nem sikerül, akkor esetleg az önkormányzat is segíthetne rajtuk.  Elég gyakran tapasztalom, hogy a településen olyan emberek is szeretnének segítséget kapni, akiknek lehetőségük lenne arra, hogy a saját sorsukon ők is segítsenek. Fel voltam háborodva, hogy bottal, járókerettel közlekedő nagymamák botorkálva művelik a veteményes kertjüket, baromfit tartanak, és előállítják maguknak a konyhára valót, ezzel szemben fiatal, tettre kész emberek otthon ellustulva csak mástól várnák a segítséget. Úgy gondolom, hogy ezt valamilyen formában meg kéne akadályozni, illetve a folyamatot megfordítani" nyilatkozott az egyik hírportálnak a polgármester, aki nagyon bízik benne, hogy a rendelet kiállja az alkotmányosság próbáját.
A nakiak elképzelése nem pusztán ésszerű és költségkímélő, de egészen filozofikus szempontokból helyeselhető. Az emberiségnek ugyanis egy nagy közös tulajdona van: a Föld. Adott esetben a föld. A föld, amely egyebek mellett arra a különlegességre képes, hogy minden emberi beavatkozás nélkül is termést hoz. Persze a gondozás sokat segít, de azért a föld – vagy fogalmazzunk pontosabban – az anyatermészet közreműködése nélkül nehezen képzelhető el egy zamatos őszibarack…
 A klasszikus felosztás szerint a termelési tényezők között is külön hely illeti meg a földet, a természetet. Mert a termelés függ a munkától és a tőkétől, de mindennél jobban függ a természettől. Nem mindegy, hogy a bányát ott nyitod, ahol lignit van a mélyben, vagy ott, ahol gyémántot találhatsz, nem mindegy, hogy a kávéültetvényt ott telepíted, ahol ezt meghálálja a föld, vagy ahol kipusztulnak a cserjéid… Pedig a befektetett munka és tőke akár ugyanannyi is lehet.  Ugye világos?
Így aztán a föld, olyan érték, amit ugyan igyekeznek kisajátítani a gazdagok, a közösségek azonban többnyire pontosan tudják, hogy azt nem lehet. A föld mindenkié! Mindenkinek jár belőle egy darab, amin a maga és családja szükségleteit meg tudja termelni. S, ha mása nincs, ha olyan társadalmat sikerült összebarkácsolnunk, amelyben fizikai munkájára nincs igény, amelyben szellemi munkáját nem tudhatta elfogadható szintre fejleszteni, amelyben tőkével eleve nem rendelkezhet, föld akkor is megilleti.
Ha ugyanis földje van, mindene megvan, ami létezéséhez, fennmaradásához szükséges. A föld ad enni és inni, a föld alkalmas házépítésre, a föld minden ember számára biztosítja a megélhetést – még akkor s, ha az efféle megélhetés nem túl korszerű, sőt egyenesen archaikus.
Ám, az, aki nem akarja megművelni a földjét, aki segélyre vár, ahelyett, hogy a rendelkezésére álló erőforrásokat okosan hasznosítaná, az aki úgy hiszi magasabb ellátás jár neki, csak azért, mert a társadalomban vannak sokkal korszerűbb életnívói, az valamit nagyon félreért. Az még arra sem veszi a fáradtságot, hogy alapszinten megértse, mit vár tőle ez a világ. Az henyél, renyhén lustálkodik, s a csodára vár.
Megjegyzem: Drakón törvényei halállal büntették a lustálkodást! A segély megvonása, a legkevesebb.

32 komment

Emberi jogokból felmentve!

2009.10.19. 09:36 Ratius

Václav Klaus cseh elnök a hónap elején közölte: nem írja alá a Lisszaboni Szerződés ratifikációs okmányát, amíg Csehország mentességet nem kap a szerződés részét képező emberi jogi charta hatálya alól. A cseh államfő szerint csak így lehet megakadályozni, hogy a II. világháború után a Benes-dekrétumok alapján Csehszlovákiából kitelepített németek visszakövetelhessék elkobzott vagyonukat.
Ha Csehországnak sikerül kivételt elérnie az európai uniós Lisszaboni Szerződéshez csatolt emberi jogi charta alól, akkor Szlovákia is megpróbálja elérni ugyanezt - jelentette ki Robert Fico szlovák kormányfő.
- Ha azonban az EU eleget tesz a cseh kérésnek, és lesz egy kivétel az EU alapjogi chartája alól, akkor úgy fog tűnni, mintha az lenne főszabály, hogy az EU-dokumentum jogalapot teremt a volt Csehszlovákiából kitelepített szudétanámetek leszármazottainak kártérítési követeléseihez, és ezeket a cseh kivétel miatt a felbomlott ország másik utódállamával, Szlovákiával szemben fogják beterjeszteni - magyarázta.

Kaphat-e felmentést egy ország az emberi jogok alól?

Elvileg ugye nem, hiszen az emberi jogok egyetemesek, s mindenkire érvényesek. A modern atlanti civilizáció elvárja minden országtól, hogy tiszteletben tartsa azokat. Sőt, ha valaki durván megszegi az emberi jogokat, még odacsapni is hajlandó. Így járt például Szerbia a közelmúltban, vagy Irak a még közelebbi múltban.

 
No, ennyit az elméletről. A mesematiné véget ért.
 
A valóságban ugyanis az emberi jogokkal kapcsolatos elvárásokat a politikai és gazdasági érdek határozza meg. A nyugati világ – ha érdekei úgy kívánják – könnyedén elsiklik felettük. Így kapott felmentés emberi jogokból elsőként a Szovjetunió a második világháború idején, aztán sorban a többiek, akikkel érdemes volt együttműködni, akkor is, ha a legsötétebb népirtás nyomta lelküket. Tito diktatúrája egészen elfogadható, sőt dicsértetés mintaállam volt, a hidegháború éveiben, Irak felvilágosult ura, Szaddam Husszein is barátnak minősült egészen addig, amíg féken tartotta a szomszédos fundamentalistákat. Aztán fordult a világ, és a diktátorok nem fordultak vele elég ügyesen. Hát le lettek kicsinyt bombázva…
De aktuálisan, mondjuk Kínával is lehet haverkodni, bár ott az emberi jogokat hírből sem ismerik. Sebaj, elég erős ahhoz a sárga monstrum, nehogy számon kérjünk rajta olyasmit, amiről nem akar számot adni.
 
Mármost rendkívül izgalmas kérdés, mi lesz a csehekkel meg a szlovákokkal.
 
Ha ugye felmentést kapnak emberi jogokból, akkor az Európai Unió legitimálja a kollektív bűnösség elvét. Ha meg nem, akkor jönnek a kitelepített szudétanémetek (meg majd a kitelepített sziléziai, pomerániai, elzászi és a többi németek), a Felvidékről elüldözött magyarok, kártérítést igényelnek, visszakövetelik egykori ingatlanjaikat, gyáraikat, és az igazságtétel lavinája végighömpölyög Kelet-Európán…
 
Lehet, hogy mégsem kellett volna Teheránban és Jaltában olyan nyájasan elbeszélgetnie Churchillnek Sztálinnal…  Lehet, hogy Európának előbb-utóbb meg kell fizetnie annak az első hamis kézfogásnak az árát?
 

4 komment · 1 trackback

Már megint a női kvóta

2009.09.09. 09:59 Ratius

A magánszemélyek által kezdeményezett népszavazási kérelmet adtak be kedden az Országos Választási Bizottsághoz.  Az ötletgazdák célja az, hogy az EP-, országgyűlési és önkormányzati választáson felállított listák minden második helyén nők szerepeljenek. Egész pontosan így szól a népszavazásra bocsájtandó kérdés: ,,Egyetért-e ön azzal, hogy a nők méltó közéleti szereplése vállalásának elérése érdekében az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokról szóló törvények egészüljenek ki olyan rendelkezésekkel, amelyek előírják, hogy csak olyan listát lehet bejelenteni, amelyen egymás után, váltakozva hol az egyik, hol a másik nemhez tartozó személyek szerepeljenek?"

 
 
Éljünk túl valahogy!
 
Hogy a sajtó értesülései szerint a kezdeményezés valójában nem más, mint egy szadeszos túlélőkészlet, az most tulajdonképpen mellékes. (A kezdeményezés rímel a nemrégiben új liberális egyesületet alapító Magyar Bálint és Sándor Klára néhány évvel ezelőtti, női kvóta bevezetésére vonatkozó kezdeményezésére. A Nők a Pályán Egyesület elnöke, Novák Éva az SZDSZ volt borsodi első embere. A sajtó szerint a rejtélyes női mozgalom Magyar Bálint újabb manővere saját politikai túlélése érdekében.)
 
 
Vesszen a népszuverenitás!
 
Inkább az a kérdés, hogy miért kellene korlátozni a demokráciát a nők kedvéért? És, ha már korlátozzuk, miért éppen a nők kedvéért?
A demokrácia ugyanis úgy működik, hogy a T. választópolgár, a saját – olykor persze bugyuta - szempontrendszere alapján eldönti, ki fogja őt képviselni a különféle testületekben. Aztán ennek megfelelően szavaz. Ha viszont nem szavazhat Kovács úrra, csak Kovács asszonyra, akkor sérülnek demokratikus jogai.
Ha a pártoknak kötelező bizonyos arányban nőket állítani a listás helyekre, akkor a pártok nyilván nem azokat jelölik, akiket egyébként jelölnének, azaz saját – olykor bugyuta – szempontrendszerük alapján a megfelelő embereket, hanem részben olyanokat, akik igazából nem felelnének meg nekik, viszont nők.
Meggyőződésem, hogy egy ilyen szabályozás a demokrácia otromba megcsorbítása. Akkor ugyanis a jelöltek egy része nem válhat jelöltté, csak azért, mert férfinak született.  
 
 
Fejőnő-kvótát!
 
Persze megértem én a liberálisokat. Ők úgy vélik, hogy a társadalom nem valami homogén massza, hanem különféle alcsoportok hálózata, nem csupán emberekből áll, hanem nőkből, cigányokból, katolikusokból, darukezelőkből, meg mindenféle egyéb csoportocskákból.
Rendben, mondhatnánk, hát akkor tükrözze a mi demokráciánk ezt a sokféleséget, és legyen kvótája legalább a legfontosabb csoportoknak!
De miért éppen a nőknek? Miféle kitüntetett társadalmi jelentősége van a nemi identitásnak a politika, a közélet világában? Valószínűleg semmilyen. Akkor már legyen inkább nagycsaládos kvóta, nemzetiségi kvóta, tudós kvóta, egyházi kvóta, jelentős társadalmi szervezetet tükröző, tehát mondjuk szakszervezeti kvóta, meg sok ilyen hasonló.  
 
 
Csak felsőházat ne!
 
Jé, sok országban éppen erre használják a parlament második kamaráját. Oda delegálnak képviselőket az egyházak, az egyetemek, a területi önkormányzatok, a kissebségek, olykor a szakszervezetek,  meg a többi fontos társadalmi szerveződés.
De, hát az olyan izé… hát, meglehetősen konzervatív dolog… Ráadásul abban jellemzően nincs helye külön a nőknek, csak esetleg a legjelentősebb nőszervezeteknek.
Akkor lehet, hogy ez a női kvóta mégiscsak ostobaság? Hmmm... még túlélésnek sem tűnik valami bravúrosnak...

161 komment

Extraprofit a szakadék szélén

2009.09.04. 10:15 Ratius

- A klímaváltozás gyorsul,
a világ a szakadék felé rohan -
jelentette ki csütörtökön
a genfi Klíma Világkonferencián
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár.
 
Szegény, szegény Ban Ki Mun, óh, te szegény ENSZ-főtitkár, és vele együtt óh, ti szegény, szerencsétlen környezetvédők. Hát ti valóban azt hiszitek, hogy csak azért, mert néhány évtized alatt gyökeresen megváltozik Földünk éghajlata, csak azért, mert hamarosan eltűnik a sarki jégtakaró, kipusztul néhány állatfaj, csak azért, mert megemelkedik a tengerek szintje, s beláthatatlan módon megváltoznak az óceáni áramlatok, mert itt-ott melegebb, máshol hűvösebb lesz, csak azért, mert néhány millióan éhen halnak, megfulladnak, vagy belepusztulnak az újonnan terjedő betegségekbe, szóval, ti tényleg azt hiszitek, hogy néhány ilyen csekélység kedvéért a világ vezető gazdasági tényezői lemondanak akár egy dollárnyi profitról?  Nem, barátaim, tévedtek!

 
Hiába kiabálja tele a sajtót az ENSZ lelkiismeretes főtitkára a várható veszélyekkel, hiába beszél minden tudós és szakember a közeledő katasztrófa rémképéről, a gazdaságot ez nem érdekli, és nem is érdekelheti. A mindannyiunkra leselkedő veszélyek ugyanis eltörpülnek a gazdaság uraira váró lehetőségekhez képest.
 
Hiszen mit jelent, mondjuk a tengerszint-emelkedés a nagytőkének? Gátépítéseket, sőt sokvárosnyi új épületet, hatalmas építőipari beruházásokat, s az új városokkal együtt építendő új utakat, kikötőket, vasutakat… Monumentális vállalkozás. Monumentális profittal.
Mit jelent a sarki jég elolvadása? Rövidebb hajózási utakat, új olaj- és gázmezőket, talán új bányakincseket, s velük együtt hatalmas új ipartelepeket, finomítókat, kikötőket. Monumentális vállalkozás. Monumentális profittal.
Vagy mit jelent az éghajlat megváltozása, mit jelent a lakhatatlan területek bővülése, az éhínségek, betegségek terjedése? Mi mást jelentene, mint új népvándorlást? S az új hazát keresőknek ismét nagyon sok mindenre lesz szükségük. Elsősorban persze szükségük lesz fegyverekre, hogy elűzzék az őslakókat a kedvezőbb adottságú területekről, s természetesen az őslakóknak is szükségük lesz néhány tankra, repülőre, bombára és miegymásra, hogy megvédelmezzék magukat. Talán már kár is megismételni: monumentális lehetőség, monumentális profittal.
 
Nem sorolom tovább. Sok közgazdász kimutatta már, hogy egy-egy természeti vagy környezeti katasztrófa kimondottan hasznos az érintett állam GDP-je szempontjából. Munkát ad mindazoknak, akik az elhárításban, a károk helyreállításában, a terület újjáépítésében részt vehetnek. S általában a kár nem áll arányban a várható profittal. Na, igen, néhányan, néhányszázan, néhány ezren, néhány millióan meghalnak, elszegényednek, mert megszűnik a létalapjukat jelentő környezeti tér, és igen, a vállalkozásban részvevők profitját valóban a közösség – nyilván az állam, persze az adófizetők pénzéből - fizeti, de mit számít ez, ahhoz a kimagasló nyereséghez képest, amit a tőke bezsebel?
 
Jó, ha világosan látjuk: a fenyegető klímaváltozás előnyök tömegét kínálja mindazoknak, akik a szerencsés oldalra születtek. Olyan változások előtt áll világunk, amely talán csak a nagy földrajzi felfedezések korához lesz hasonlítható. Minden meg fog változni: máshová költöznek a népek, máshol húzódnak az országhatárok, máshová kerül a világgazdaság központja, máshol lesznek a tengerpartok, az erők és a sivatagok, a művelhető és művelhetetlen területek, a vízben gazdag és az aszályos vidékek, és mindezért máshol élnek majd a szegények és a gazdagok. És akik most gazdagok – legyenek népek, országok, trösztök, vagy egyének – gazdagodni fognak a változások által. Akik pedig most szegények, tömegesen pusztulnak majd bele a klíma átalakulásába.
 
És, aki most azt hinné, hogy olcsó cinizmus mindaz, amit írok, az gondolkozzon el a tőke természetén! Nem arról van szó ugyanis, hogy a vállalkozásokat gonosz emberek vezetik, hanem arról, hogy rá vannak kényszerítve arra, hogy a lehető legnagyobb profitot teremtsék elő. Mindegy milyen áron. Ne feledd el, hogy amikor Henry Ford – szociális érzékenységtől vezettetve - néhány centtel megemelte munkásai bérét, a Ford művek részvényesei beperelték, hogy herdálja a vállalat pénzét! Meg is nyerték a pert! Ugye sejthető, hogy a mai nagyvállalatok mögött álló tulajdonosi testületek, a nagy nyugdíj-, biztosítási- és befektetési alapok, sem akarják, hogy pénzük a hülye környezetvédelmi szempontok miatt kevesebbet profitáljon. és persze az államok, a kormányok sem igazán érdekeltek a klímaváltozás megfékezésében. Legalábbis azok nem, amelyek nyertesei lehetnek az átalakulásnak, tehát a leggazdagabbak. Még, ha a nagyvállalatok közvetlen befolyását, a korrupció lehetőségét elvileg kizárjuk, akkor sincs miért csökkenteniük vállalkozóik profitját, nincs miért növelniük a munkanélküliek körét, nincs miért részt venniük a környezetvédelem programjaiban, nincs okuk arra, hogy fellépjenek a klímaváltozás ellen. A tőke természete az, ami miatt csak álmokat kerget az ENSZ jószándékú főtitkára.  
 
A kérdés nem az, tehát, hogy meg tudjuk-e fékezni a klímaváltozást, hiszen persze, hogy nem tudjuk. A kérdés az, hogy egyénként, vagy közösségként hol talál bennünket az átalakulás. A kérdés az, hogy azok között lesz-e a magyar nép, vagy azok között leszel-e te, kedves olvasó, akik nyertesei a változásnak, vagy azok között, akik a vesztesei lesznek. Magyarország ma viszonylag gazdag állam. Lehetne éppen a nyertesek között is.
 

4 komment

A bojkott, a tőke és a korrupció

2009.08.25. 13:06 Ratius

Szegény jó Bayer Zsolt gazdásági bojkottot hirdetett az arrogáns Szlovákiával szemben. Még néhány komoly ember is komolyan vette az ötletet és oda nyilatkoztak, hogy erre van lehetőség. Áron G. Papp svájci gazdasági szakértő például azt mondta, hogy ,,Ha egyfajta bojkott alakulna ki a szlovák termékekkel szemben, illetőleg a magyarok egy időre elfelejtenék a szlovákiai síparadicsomokat, visszatelepítenék cégeiket, azt bizony megérezné Szlovákia gazdasága". Hozzá tette, szerinte lehet nemzetiségi kérdést gazdasági erővel kezelni, ,,csak képesség és akarat” kell hozzá. Elvileg még igaza is lehetne a nemzeti elkötelezettségű kezdeményezőknek, hiszen a Szlovák Nemzeti Bank szerint 2007 végén a Szlovákiában befektetett működőtőke állományát tekintve hazánk – kétmilliárd amerikai dollárt meghaladó befektetéssel – az ötödik legnagyobb befektető volt. A közelmúltban mintegy kilencezer magyarországi cég helyezte át Szlovákiába székhelyét, és nagyjából tízezer autóstársunk furikázik szlovák rendszámú autóval. 

Mindezek ellenére, mégis égbekiáltó butaság az ötlet.
Több okból is.
 
Egyrészt ugye azok, akik céges, vagy autós boldogulásukat Szlovákiában keresik, nem azért mentek oda, mert oda húzta őket a szívük, hanem azért, mert oda lökte őket a pénztárcájuk.  A kedvezőbb adózási szabályok, a kedvezőbbek az adókulcsok, az autókra vonatkozó, kedvezőbb rendelkezések nem a nemzeti identitás tárgykörébe tartoznak. A tőkének – mint azt Marx óta tudjuk – nincs nemzetisége.  Oda megy, ahol jobban megtérül. A vállalkozónak komoly jövedelme függ cége esetleges repatriálásától. Szerintem hülye lenne sokmilliós áldozatot hozni azért, mert Magyarországot megsértették…
 
Másrészt van egy erkölcsi jellegű megfontolás is a dolog mögött. Akad ismerőseim között olyan vállalkozó, aki azért vitte cégét Szlovákiába, mert úgy döntött, hogy a maga részéről nem finanszírozza tovább magyar politikai kleptokráciát. Végtelenül korrupt politikai elitünk ugyanis mindent elkövet azért, hogy vállalkozóink hazafias tettnek érezzék, becsületbeli feladatnak tartsák az adóelkerülést. Különösen mostanában válik értelmes döntéssé egy ilyen tett, amikor az utolsókat rúgó szabad demokrata-szocialista rezsim a leges-legutolsó adófillért is megpróbálja ellopni. Ilyen körülmények között együttműködni magyar kormánnyal, az adóhatósággal gyakorlatilag bűnpártolás. Most akkor melyik a jobb: a bunkó és magyarfaló szlovákok, vagy a bunkó és magyarfaló magyarok?
 
Végezetül komoly kérdés a bojkottfelhívással kapcsolatban, hogy józan válasz-e a marhaságra a még nagyobb marhaság? Nem lehet, hogy acsarkodás, vagyis inkább viszontacsarkodás helyett az együttműködés lehetőségeit kellene keresgélni? Szerintem akadna néhány terület, ahol egymásra találhatna, közösen dolgozhatna, értelmesen munkálkodhatna szlovák és magyar.

2 komment

A középosztály hirtelen halála

2009.07.28. 10:15 Ratius

Ha talán példátlannak nem is nevezhető, de mindenképpen elképesztő méretű vagyoni és társadalmi átrendeződés küszöbén áll Magyarország. Az év közepére ugyanis 716 ezerre nőtt a legalább 90 napos késéssel fizetők, a BAR listára felkerült lakossági hiteladósok száma - derült ki a Központi Hitelinformációs Rendszert üzemeltető BISZ Zrt. most megjelent legfrissebb kimutatásából.
 
Ami nem derül ki a közleményből, viszont némi gondolkodással kiolvasható belőle, az az, hogy az érintett hétszázezer ember valójában hétszázezer család, azaz nagyjából két és félmillió polgártársunk, a lakosság egy negyede.
Ők azok az emberek, akik egy-két esztendeje még - bízva tehetségükben, képességeikben, lehetőségeikben – bátran vágtak bele, mondjuk az új lakás megvásárlásába, volt annyi jövedelmük, sőt talán némi fedezetül szolgáló vagyonkájuk is, hogy felvehessék a hitelt, amit most nem tudnak fizetni. Egyszerűbben szólva ez a két és félmillió ember, ez a hétszázezer család volt az alsó középosztály. Ha azonban a folyamatok úgy mennek tovább, ahogyan eddig mentek, akkor az ő középosztályiságuknak hamarosan vége lesz, és a szegények amúgy is szélesedő táborát fogják gyarapítani.
Ha a Horthy-rendszer Magyarországát úgy emlegethettük, hogy a ,,hárommillió koldus országa”, akkor nemsokára büszkén jelenthetjük: van egy mutató, amelyben végre magunk mögött hagyhatjuk az átkos rezsimet, és eljutunk a négy, sőt az ötmillió koldusig! Előre a rendszerváltás útján!
 
Egy káros jelenséget, egy romboló folyamatot egyszerűen az tesz össztársadalmi problémává, hogy mennyiségileg jelentős. Ha sokan csalnak adót, akkor a szociológusok szerint nem az adómorállal van baj, hanem az adótörvényekkel. Egészen pontosan az adómorál, az adótörvények, és az adózási lehetőségek összhangjával.  Ugyanígy, ha sokan kerülnek BAR listára, az nem intézhető el egyszerűen azzal, hogy gazdasági válság van, meg, hogy nem elég előrelátóak az emberek, hanem súlyos problémát tükröz: azt jelenti, hogy a bankok hitel-kihelyezési és hitelkezelési gyakorlata, az emberek gazdasági lehetőségei, meg persze a hitelezés folyamatait szabályozó törvények között felborult az egyensúly. A bankok igazat állítanak, amikor azt mondják, törvényesen járnak el, mint ahogyan az adósok is igazat mondanak, amikor azt hangoztatják, hogy képtelenség megfizetni a sokszorosára emelt törlesztőrészleteket. A kormány, vagy, ha úgy tetszik, a parlament azonban hazudik, amikor széttárja a kezét, és úgy tesz, mintha valami sorscsapás, cunami, vagy jégverés okozta volna a kialakult helyzetet. A társadalmilag kívánatos szabályrendszer, az ellentétes érdekek összehangolását biztosító törvényi keretek megteremtése ugyanis a kormányzat feladata. Ha ezt nem teszi meg, elemi kötelességeit tagadja meg.  
 
Természetesen elképzelhető az is, hogy a politikai elit számára nagyon is kívánatosnak tűnik a középosztály kiürülésének folyamata. Egyáltalán nem kizárt, hogy a latinamerikanizálódásban a fejlődés lehetőségét látja a neoliberális gazdaságfilozófia, hiszen ennek révén az ország legalább egy mutatóban, az alacsony munkabérek ügyében versenyképes lesz a nemzetközi befektetésekért folyó küzdelemben. Hogy a versenyképességnek e mutatója mellett van, vagy legalábbis kialakítható volna számtalan más nemzeti előny, az nyilván nem érdekli a kormányzó elitet, mert a nemzetközi tőke rövid távú érdekei nyilván elsődlegesek a rövidtávon gondolkodó politikusok számára.  És még csak összeesküvés-elméletet sem kell kreálnunk ahhoz, hogy világos legyen a képlet. A politikus legfeljebb négy évre, de inkább csak egy-két évre tervez. A bankokra, a nemzetközi befektetőkre sem jellemző az, hogy nagyobb időtávban gondolkodjanak. Különösen nem magyarországi befektetéseikkel kapcsolatban. Ha a magyar középosztály eltűnik, majd lesz helyette másik, mondjuk a szélesedő kínai, vagy indiai középosztály. A politikai elit pedig már régen elszakadt a magyar rögvalóságtól. Nagyjából a Bokros-csomag óta kimutatható, hogy a magyar politikai osztályt a nemzetközi tőke tartja fenn.  
 
A magyar középrétegek számára azonban nagyon fájó lesz hétszázezer család gyors kihullása a polgári társadalomból. Az ő vásárlóerejük, az ő fogyasztásuk elvesztése vállalkozások ezreit teszi tönkre, s egyfajta válság-spirálba taszítja a középosztályt. Kevesebb újság, kevesebb hamburger, kevesebb cipő, kevesebb múzeumi belépő fog fogyni. Sokkal kevesebb. Olyan sokkal, hogy jóval kevesebb újságíróra, hamburgeresre, cipészre, és muzeológusra lesz szükség. Ők aztán tovább gyarapítják a BAR listások, később a vagyonvesztettek szélesedő csoportját.  
 
Természetesen van megoldás: a középosztály civil önszerveződése. A valódi polgári értékeket és érdekeket képviselő összefogás alighanem rövid idő alatt változtathatna a helyzeten. Megteremteni a harmóniát hitelezést szabályozó törvények és a társadalmi realitás között nem annyira nehéz feladat. A rendszer ugyanis jó közelítéssel modellezhető és folyamatosan korrigálható. Mint ahogyan az elmúlt évtizedek számos hibája is kijavítható, ha talán nem is olyan könnyen, mint ahogyan azt a demagógok állítják.
Mindenesetre az, hogy születik-e valamiféle polgári önszerveződés a közeljövőben, vagy továbbra is bénultan bámulunk társadalmunk viharos pusztulására, pillanatnyilag a magyarság legfontosabb sorskérdése.
 

2 komment

229 Sancho Panza

2009.07.16. 10:45 Ratius

Ma reggelig azt hittem, hogy van még némi esély arra, hogy az SZDSZ összeszedi magát, megtáltosodik, és 2010-ben mégiscsak átviszi a parlamenti küszöböt. Elképzelhetőnek tűnt például, hogy Retkes Attila, az új pártelnök előáll néhány újszerű, valóban liberális programtézissel, ezek mentén tematizálja a közbeszédet, karakteresen megnyilvánul, szimpatikus lesz, jókat mond, meg ilyenek. Ez meg tetszik a népnek, legalábbis azoknak, akik amúgy is valami szabadelvű gondolatkörben élnek, és mégiscsak oda teszik az ikszet…

 
No persze, egy ilyen megújulásnak előfeltétele volna az is, hogy a párt vezetői, most állítsák le a motort, szálljanak ki a kocsiból, és nézzék meg, mit csináltak. Én – nagy naivul -  azt hittem, hogy ez a szembenézés zajlik valahol mélyen, elrejtve a nyilvánosság szemei elől, de mindenképpen áthatva az egész pártot a legkisebb alapszervtől az országos tanácsig, a legöregebb demokratikusellenzéki-beszélő-szamizdatos nagy öreg brancstól, a legifjabb, tizenéves liberális-hülyegyerek-klubig.
Mert ugyebár szembenézni volna mivel. Még, ha a híres szürkeállomány ma már nem is ragyog olyan ércesen, mint korábban, azért arra talán telik belőle, hogy átfussák az érintettek az EP-választások óta megjelent elemzéseket. Azokból akár egy jó nagy papírvágó ollóval, vagy egy ctrl-c – ctrl-v variációval össze lehetett volna szedni egy helyre kis elemzést, mit, mikor, miért és hogyan baszott el az SZDSZ.
 
Na, szóval én azt hittem, halad ez a munka, sőt Retkes, új pártelnök úrnak már a kezében is van az első néhány oldalnyi anyag, és tudja, mit kell tennie.
Ám az élet nem igazolta feltevésemet.
 
Még viccesebb, hogy a sorselemző munka mélységi dimenzióival kapcsolatban is kiderült: szó sincs arról, hogy a pártban komoly tömegek elmélkednének, vitatkoznának a bukás okain.  Ehelyett az van, hogy a régi pártvezérek, és leghűbb szancsópanzáik (nagyjából az a közeg, amit úgy hívunk, pártaktíva) megsértődtek, hogy ez a jöttment pártelnök a nyakukba akarja varrni a bukást, és ,,Vesszen Retkes!” jelszóval fejest ugranak a semmibe.  Ma reggel nyilvánosságra került, idétlen tizenkét pontjuk nagyjából ugyanazt jelenti, mint Kuncze Gábor elhíresült ciánosztogatási programja: aki elégedetlen a pártvezetők eddigi teljesítményével, az dögöljön meg!
 
Mindebből az a tanulság, hogy az SZDSZ megújulásáról szó sem lehet. A hangos halálhörgés hamarosan csendes agóniává halkul. A sajtó, a rádió, a közvélemény-kutató, és a politikai elemző egyre kevesebbet beszél a süllyedő pártról, amely 2010 tavaszán egy csöndes sóhajjal kimúlik közéletünkből.

Szólj hozzá!

Üveges tótok

2009.07.02. 13:50 Ratius

Csattanós válasz lenne a most elfogadott szlovák nyelvtörvényre, ha Magyarországon új elvek szerint közelítenénk a nyelvhasználat problémájához. Mondjuk, úgy tennénk, mintha nem idióta hülyegyerekek gyülekezete volna hazánk, hanem olyasféle emberek közössége, akik jót akarnak maguknak is, meg másoknak is.

Mondjuk, félre tehetnénk a nemzethalál szörnyű rémképét, és alkothatnánk olyasféle szabályokat, amelyek nincsenek tekintettel a múlt századokból itt maradt nemzetállami baromságra. Esetleg szembe nézhetnénk azzal, hogy a nemzeti öntömjén ma már nem pusztán anakronisztikus, de egyenesen káros: ártalmára van az embereknek. Mármint azoknak az embereknek, akik a huszadik század közepe után születtek, nyelveket beszélnek, internetet használnak, külföldre utaznak, demokráciában élnek és gondolkoznak, netalántán iskolázottak annyira, hogy felfogják: a gyűlölködés, például a szlovák típusú nemzeti szűkkeblűség nem jó. Nem jó, mert azon túl, hogy egy jó nagyot belerúgok a másikba, s ez – bizonyos szint alatt – jóleső érzéseket gerjeszt bennem, sem hasznára, sem előnyére nem válik senkinek. Arról nem is beszélve, hogy a másik, előbb vagy utóbb, vissza fog rúgni.Szóval mi lenne, ha a magunk részéről félre tennénk a szomszédokkal való civakodást, és olyan nyelvi szabályokat hoznánk, amelyek jók? Jók azoknak, akik itt élnek, mert megkönnyíti az életüket, és jók azoknak, akik a szomszédságból ránk figyelnek, mert nekik is megkönnyíti az életüket. Ja, meg még azt is gondolhatnák, jé, milyen jó fejek ezek a magyarok.

De térjünk a lényegre:
Mi lenne, ha visszatérnénk ahhoz a nemes hagyományhoz, hogy pénzeinken a kisebbségek, azaz a szomszéd országok nyelvén is szerepelnének a legfontosabb feliratok? Mint a Pengőn a pfujjhorthyfasisztakirekesztő ántivilágban…
 
Mi lenne, ha Magyarországon, a határok harminc-ötven kilométeres körzetében kötelező lenne minden utcatáblát, emlékműfeliratot, múzeumi katalógust, cégtáblát, szóval a lakosság tájékoztatására szolgáló feliratokat a szomszéd ország nyelvén is kiírni? Mint a Balatonnál annak idején, amikor a sok német turista miatt szinte második, sőt első nyelvként szerepelt a német…
 
Vagy mi lenne, ha ugyanebben a körzetben - tehát a határok közelében, ahol a szomszédolás anyagi és kulturális előnyökkel járó, hasznos gyakorlat - az általános iskolákban kötelező jelleggel tanítanánk a szomszéd ország nyelvét?
 
Horribile dictu, mi lenne, ha az ország belsejében kötelező lenne – szabad választás alapján - szlovákul, románul, horvátul, szerbül, ukránul vagy németül tanulnia a gyerekeknek? (Na ja, a többség nyilván a németet választaná...)
 
Hát, szerintem az lenne, hogy eleinte berzenkednének a diákok, hogy hülyeségeket kell tanulniuk, meg hőbörögnének a nemzetmentők, hogy oda a magyarság, ám a hétköznapok valóságában nagyon is megélénkülne a határforgalom. Könnyebben vállalhatnának munkát a magyarok a szomszédoknál, egyszerűbb lenne átruccanni bevásárolni, moziba menni, nyaralni, vagy – céges szinten - üzletet kötni.
És persze a szomszédok is szívesebben jönnének ide dolgozni, bevásárolni, nyaralni, vagy üzletet kötni. Hosszabb távon pedig egyre kevesebben értenék, miért fontos idióta nyelvtörvényeket hozni otthon, Szlovákiában, vagy megtagadni az autonómiát a székelyektől otthon, Romániában…
 
Ne feledjük: a kötélhúzásnak addig van értelme, amíg mindkét fél húzza a kötelet. Ha az egyik elengedi, a másik sem tehet egyebet. Különben hanyatt esik, mint az üveges tót…

2 komment

A Fidesz köpenye

2009.06.11. 13:09 Ratius

 

Ezek a fiúk valóban a Fidesz köpenyéből bújtak elő. Kétségtelen. Igaz, korántsem abban az értelemben, amelyben Lendvai Ildikó használná ezt a mondatot. Itt ugyanis nem arról van szó, vagy legalábbis teljességgel mellékes, hogy a Fidesz a kezdetek kezdetén támogatta-e Vonáék szerveződését. A lényeg egészen más. Az ugyanis, hogy ezek a Jobbikos fiúk most ugyanazt teszik, amit a Fidesz tett húsz esztendővel ezelőtt. Azt, amit az a harmincvalahány Fidesz-alapító tett a Bibó kollégium sötét klubtermében: kimondták az igazságot, és elkezdtek az igazság szerint élni.
 
Hányan, de hányan mondták akkor azoknak a Fideszeseknek, ugyanazt, amit most a Jobbiknak vetnek a szemére! Hányan, de hányan óvták a Fideszeseket az elhamarkodott lépésektől, hogy majd várják csak meg, amíg a Párt meg a kormány lehetővé teszi az egyesületek alapítását… Hányan, de hányan néztek felelősségre vonóan az akkori Fideszesekre, hogy hát azért a szocialista tulajdonviszonyokat csak nem akarjátok felszámolni? Hányan, de hányan kiáltották őket ellenforradalmi, klerikális, forrófejű ifjoncnak… Hányan, de hányan hurrogták le Orbánt, amikor egyszer csak azt merte mondani, hogy a szovjet hadsereg menjen haza!
És a Fideszesek mindezekre azt mondták: ugyan, miért kellene a Párt döntésére várnunk, amikor semmi nem tiltja a megalakulást? Ugyan miért ne lehetne hozzányúlni a szocialista tulajdonviszonyokhoz? Ugyan, miért ne húzhatna végre haza az a megszálló hadsereg?
És úgy lett!
 
Vonáék sem tesznek mást, csak megfogalmaznak néhány kérdést, amelyekre mindannyian a megszokott, bebiflázott válaszokat adjuk, csak ezek a Jobbikos fiúk kezdtek el azon gondolkozni, hogy talán van más megoldás is.
Mert hát végül is miféle fátum írja elő, hogy a multiknak úgy kell működniük, ahogy működnek? Ki tiltja meg, hogy az államadósságról tárgyaljunk? Miféle bornírt logika állja útját a kisebbségi magyarok autonómia-törekvéseinek? Melyik kőtáblára van felvésve az, hogy a cigánykérdéssel, mit valami megoldhatatlan talánnyal kell szemben állnunk?
És persze Vonáék is ugyanazt a gusztustalan, szemforgató, nyárpolgári válaszokat kapják kérdéseikre, amit annak idején a Fideszesek kaptak. Ugyanazt a kioktató hangú hazugságot, amely a hatalmi elit érdekeit szolgálja, s már a kérdésfelvetést is bűnnek, de legalábbis súlyos eltévelyedésnek veszi.
 
Az igazi kérdések persze nem azok, amiket ezek a Jobbikos fiúk feltesznek, hanem csak az az egy, hogy megvan-e még Magyarországon a rendszerváltó fiatalok lendülete, bátorsága kérdező merészsége, dogmákat, megmerevedett megoldásokat elutasító kreativitása?
És erre a kérdésre csattanós feleletet adott az EP-választás.

 

114 komment · 1 trackback

Mit tettünk a fasizmus ellen?

2009.06.10. 11:40 Ratius

Az MTI híre szerint az amerikai Rágalmazásellenes Liga aggódik a Jobbik térnyerése miatt. Az önmagát szerényen a világ első számú antiszemitizmus-ellenes szervezeteként meghatározó liga levelet írt Bajnai Gordon miniszterelnöknek, amelyben rémülten konstatálja, hogy nyíltan antiszemita pártok ,,ilyen sok szavazatot kaptak”.  Még rémültebben szembesültek azzal, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) az antiszemitizmust minden magyar hazafi kötelességeként pártolja, és hírlevelében arra hívta fel ötezer tagját, hogy készüljön fel a zsidók elleni fegyveres harcra. (Na, ez persze önmagában is röhejes, különösen a rágalmazásellenes kifejezés tükrében, hiszen ilyen hírlevelet aligha tett közzé a TMRSZ. De nem erről akarok írni.)
Inkább arról, hogy a Liga egyúttal felszólította Európa vezetőit: gondoskodjanak arról, hogy ,,az antiszemitizmus, a rasszizmus és a fanatizmus soha többé ne vesse meg a lábát Európában”.
 
Nos, kedves zsidó barátaim, szánakozással eltelve közlöm veletek, hogy végletesen lemaradtatok és lemaradásotok katasztrofális sebességgel nő a világ élvonalához képest. Úgy jártatok, mint a harmadik világ országai, amelyek – főleg az informatikai robbanásnak köszönhetően - mostanában vesztik el utolsó esélyeiket is arra, hogy belátható időn belül a fejlett országok közé emelkedjenek. Azért különösen jó példa az informatikát megemlíteni, mert úgy tűnik, zsidó jogvédő barátaink, ti súlyos információhiánnyal küzdötök az elmúlt hatvan-nyolcvan év eseményeivel kapcsolatban.
Ezúton szeretnélek hát tájékoztatni benneteket, hogy Európa és a világ legtöbb fejlett országának vezetői az elmúlt évtizedekben a legnagyobb határozottsággal gondoskodtak arról, hogy ,,az antiszemitizmus, a rasszizmus és a fanatizmus soha többé ne vesse meg a lábát Európában”.
 
Mielőtt azonban megemlítenék néhány – a fasizmus szempontjából releváns – változást az elmúlt emberöltő történetéből, felhívnám a figyelmeteket egy apró, de nem mellékes körülményre. Arra, hogy hatvan-nyolcvan esztendő a világ újkori történetében, olyan elképesztően sok, amit szinte felmérni is nagyon nehéz. Hasonlítsátok csak össze az ezernyolcszázharmincas évek kultúráját, problémáit, szemléletét a kilencszáztízes évek kérdéseivel! Rá fogtok döbbenni, hogy már száz évvel ezelőtt is olyan gyors volt a fejlett világ fejlődése, hogy az a nyolcvan év gyökeresen felforgatta, és átalakította a kérdések sorát. Nem szeretnék itt belemenni a jobbágyfelszabadítás, a gyarmati rendszer kiépülése vagy épen a modern közlekedés által okozott XIX. századi változások taglalásába, de aligha lehet kétséges, hogy a korszak elejének és végének problémái gyökeresen eltértek egymástól.
 
Hasonló a helyzet az elmúlt nyolcvan évvel kapcsolatban is. Sőt, az elmúlt évtizedekre ezerszer igaz az, hogy velejéig átformálták a világot. Lássunk néhány, a fasizmus szempontjából fontos tényezőt:
 
Kommunikációs forradalom
A jelenben is zajló folyamatot talán jobb lenne kommunikációs atomrobbanásnak nevezni, hiszen a nyolcvanas évek kereskedelmi televíziózásával kezdődő és jelenleg az internet diadalmeneténél tartó folyamat olyan döbbenetes átalakulást hozott, amilyenre talán soha nem volt példa az emberiség történetében. Ez az átalakulás egyszer, s mindenkorra megszüntette a diktatúrák kommunikációs monopóliumát. Ami, azt hiszem, nagyon fontos tényező.
 
Globalizáció
A nyolcvanas évek óta zajló jelenség a fasizmus szempontjából azért nagyon izgalmas, mert bár a nemzeti gondolatot nem söpörte el, a nemzetállamok eszméjét alaposan megtépázta. A nemzeti eszme ma nem a ,,Minden németet egy államba!” szlogent jelenti, sokkal inkább a ,,Bajor szabadállamot!” követelést támasztja alá. Nem jelentéktelen változás!
 
Gyarmati rendszer összeomlása
Talán aprónak látszó körülmény így harminc-negyven év távlatából, de mégsem mellékes, hogy a hatvanas, hetvenes években megszűnt a gyarmati rendszer. Ma nem csupán azért lehetetlen a hódító politika, mert a meghódítandók elég kemény ellenállást tudnak kifejteni, de a hódító közvéleménye számára is elfogadhatatlan. Márpedig én jobbfajta fasizmust agresszív térpolitika nélkül nemigen tudok elképzelni.
 
Popkultúra
Az a fajta életigenlő szemlélet, amely az ötvenes, hatvanas években bontakozott ki, és ma már egyértelműen uralja a fejlett világ kultúráját ugyancsak döntő változás. Akadnak persze ma is militarista csoportok, vagy olyanok, akik készek személyes áldozatot hozni nagynak gondolt eszméikért, de ők egy marginális kisebbséget alkotnak. A többség számára az önfeláldozó hősiesség, a hierarchikus társadalmi struktúra, a vezérelv, a társadalom ,,magunkfajtákra és magukfajtákra” osztása nem csupán elfogadhatatlan, de egyenesen röhejes. A magunk- magukfajta felosztás elutasításához némi magyarázatként annyit kell hozzátenni, hogy azt az első baráti sörözés, vagy szerelem fölülírja. Amire egyébként éppen a kommunikációs forradalom miatt kerülhet sor.
 
Jóléti állam
Ugyancsak érdemes szót ejteni a jóléti államról, amely nem pusztán gyökeresen alakította át az emberek életszínvonalát, de olyan gazdaságfilozófiát is képvisel, amely példátlan a történelemben. Talán érdemes megemlíteni itt azt a történelmi kutatást, amely szerint az emberiség 99%-a a szegénység határán lavírozott az elmúlt tízezer évben, és ez a helyzet csak az ötvenes években, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar forradalmi átalakulásával változott meg igazán. De megváltozott és ez sem elhanyagolható elem a fasizmus szempontjából.
 
Demokrácia
Hasonlóan természetesnek tetsző, de korántsem mellékes tény a demokratikus politikai kultúra döntő térnyerése a fejlett világban. Persze sok bajunk van a demokráciával, nyilván rettentő rosszul működik, de egyet mindenképpen megmutat minden embernek: azt, hogy politikai elitünk olyakkora tahókból áll, hogy egyiküket sem szabad kizárólagos felhatalmazással a kormányrúdhoz engedni. Ez a Tapasztalat persze ismét összefügg a kommunikációs robbanással, és alapvetően húzza ki a talajt a fasiszta igények alól.
 
Eugenika
E rövid és korántsem teljes lista végére hagytam egy igen-igen fontos, bár előszeretettel elhanyagolt tényezőt: az eugenika, fajnemesítés, avagy rasszhigiénia kérdését. A fasizmus térnyerése szempontjából döntő jelentőségű tudományos tévedésről van szó. Arról, hogy a XIX. század végén, illetve a XX. század első felében komoly tudományos elmélet tételezte fel, hogy az emberek között igenis vannak biológiai jellegű különbségek, s ezeknek befolyásolásával a nemzet nemesíthető. Ennek az elméletnek az alapján korlátozta például az Egyesült Államok az alsóbbrendűnek tartott kelet-európaiak bevándorlását, ennek az elméletnek a jegyében zajlott a gyarmatosítás, és legborzalmasabb következményeként a zsidóüldözés. Hangsúlyozni szeretném, hogy a rasszhigiénia egyértelműen tudományos elmélet volt akkoriban. A modern genetika kialakulásával azonban az eugenikának nevezett tudományos tévút, a flogisztonelmélet, meg a geocentrikus világkép mellé, a meghaladott paradigmák tárházába került, s ma már nincs komoly ember, aki egy zsidót, vagy egy cigányt ,,fajilag” akarna megkülönböztetni a többi embertől. És ez a fasizmus szempontjából ugyancsak nem mellékes változás.
 
Lezárva ezt a nyúlfarknyi listát, kérlek benneteket, zsidó barátaim, lássátok be, hogy mi, Európa szellemi, politikai és gazdasági vezetői, azaz polgárai, mindent megtettünk a fasizmus újáéledése ellen. Munkánkkal egyszer, s mindenkorra lezártuk azt a korszakot, amelyben a hitleri típusú gondolkodásmódnak esélye volt az érvényesülésre. Egyúttal kérlek benneteket, találjatok új, hiteles elnevezést annak a rémnek, amitől ma rettegtek, mert a fasizmus életfeltételei megszűntek az elmúlt évtizedekben! Így aztán fasizmussal való riogatás egyre anakronisztikusabb, s mint ilyen, egyre mulatságosabb közéleti tényező. Ráadásul nem is tudjuk kezelni problémáitokat, ha folyton olyasmiről beszéltek, ami nincs... Még a végén azt hisszük, csupán szorongásos neurózissal küzdötök, aminek megoldását a pszichológus helyett nem vállalhatja a társadalom.
 
Utóirat
A bejegyzés egyébként értékes segédanyagot nyújthat, mind a baloldali-liberális média megmondó embereinek, akik a Jobbik térnyerését látva egyre csak a fasiszta előretöréssel riogatják a békés polgárokat, és értékes háttéranyag lehet a Jobbik ideológusai számára is, akik talán észreveszik, hogy eszméik többsége fölött bizony eljárt az idő.
 

2 komment · 1 trackback

Gábor, én félek tőletek!

2009.06.05. 16:50 Ratius

Ma délelőtt levelet kaptam Dr. Fodor Gábortól, az SZDSZ elnökétől. Hozzám hasonlóan valószínűleg mind a kétszázezer+1 iwiwes ismerősének elküldte az elnök a szavazásra hívó levelét, ezért a válasz is több lehet, mint magánlevél. Az egyszerűség kedvéért itt teszem közzé.

Íme:

 

Kedves Gábor!

 
Hetek óta tervezgetem, hogy levelet írok neked itt, az Iwiwen, mert az EP-kampányban, illetve annak uszályában megjelenő szabad demokrata propaganda egyszer-kétszer jócskán átlépte ingerküszöbömet. De hát ki vagyok én, hogy üzengessek neked?
Most megelőztél. Üzenetedet a sors üzenetének veszem, olyasféle jelnek, mint Brian saruját, amelyet követni kell, s ez a jel azt sugallja nekem, válaszoljam meg szavazásra buzdító soraidat.
 
De nem lesz ez olyan egyszerű! Mivel emberileg nagyra becsüllek, ellenállok a kísértésnek, hogy rád zúdítsam azokat a bűnöket, amelyeket az SZDSZ elkövetett az elmúlt években. (Ezeket egyszer már különben is leírtam itt:
Most olyasvalamit akarok írni neked, elsősorban személyesen neked, de másodsorban persze mindazoknak, akik elolvassák ezt a bejegyzést, ami megtisztel téged azzal, hogy a frappáns szlogeneken túl, őszintén feltárja előtted a helyzetet.
 
Nos, Gábor, a szomorú helyzet az, hogy eljárt fölöttetek az idő, és ti nem vettétek ezt észre!  
Ti nem vettétek észre, hogy az európai társadalmat új törésvonalak osztják meg, s a harmincas évek repedéseit betemette az idő. Még mindig a fasiszták ellen harcoltok, pedig a fasisztákat már régen elvitte az ördög. Ti nem vettétek észre, amit már minden modern európai társadalomtudós észrevett, azt, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal egészen közel került egymáshoz, mert ugyanazokra a problémákra keresnek radikális választ. Ezek pedig nem a hagyományos liberális kontra konzervatív kérdések, hanem a globalizáció kihívásai. A bevándorlás-politika, a multinacionális tőke túlhatalma, a média összemosó hamissága, s nem utolsó sorban a politikai elit mélységes elidegenedése a társadalmi valóságtól, a hétköznapi problémáktól.
Ti azt hirdetitek, hogy a globalizáció - mint hajdan a kommunizmus, vagy még korábban az ész uralma, esetleg még előbb a keresztény eszmék diadala - majd automatikusan megoldja az emberiség problémáit. Pedig dehogy oldja meg! Ép ellenkezőleg: eltöröl egy csomó problémát, és helyettük új kihívásokat állít elénk. És mivel ezt minden ember tudja, alig hihető, hogy éppen ti ne tudnátok. Ha viszont tudjátok, akkor nem a kiszolgáltatottak, az üldözöttek, a globalizáció veszteseinek oldalán álltok, hanem éppen, hogy az ellenoldalon. Kirekesztésről beszéltek, miközben nincs nagyobb kirekesztettség annál, mint amit a multinacionális tőke, a politikai elit, vagy éppen a média produkálni tud. Mert ebbe bele lehet halni!
És ti, ahelyett, hogy igaz liberálishoz méltóan, feltárnátok, melyek azok a veszélyek, amelyek a modern világban valóban fenyegetik az egyéni szabadságot, még mindig fasizmusról kiabáltok, antifasiszta harcot folytattok. Úgy jártatok, mint az óceániai szigeten rekedt egyszeri japán harcos, aki évtizedekkel a háború után is védelmezte állásait.  Valaki elfelejtette megmondani nektek, hogy a háborúnak vége. Győztek a  liberális eszméket képviselő szövetségesek, és eszméik azóta már az Elbától keletre is elterjedtek.
 
De nem, nem akarok ennyire elszakadni a hétköznapok valóságától! Másról kellene írnom neked!
Mondjuk arról, hogy eljárt fölöttetek az idő, és ti nem vettétek észre.
Ti nem vettétek észre, hogy ma Magyarországon és Európában nem azok fenyegetik az európai értékvilágot, a szabadság eszméit, akikkel szemben álltok, hanem éppen, hogy azok, akiket meg akartok védelmezni.
Nem a Jobbik áll szemben a szabadelvű gondolattal, hanem a cigányság egy része a tulajdon eszméjével. Nem az európai konzervatívok állnak szemben a szabad letelepedés eszméjével, hanem az európai mohamedánok egy része a vallásszabadsággal. Nem a holokauszttagadók állnak szembe a történelmi igazággal, hanem azok, akik börtönbe akarják zárni őket, azok állnak szemben a gondolatszabadság eszméjével.
Ma az európai közgondolkodásba – így a magyarba is - mélyen beépültek a felvilágosodás eszméi. Nincs esélye a harmincas évek diktatúráinak, terrorrendszereinek az újjáéledésre. Efféle álmokat még a legszélsőségesebb csoportok sem kergetnek. Ezt nyilván te is tudod. Az én ismereteim szerint, a legszélsőségesebb pártok is kitartanak a legfontosabb európai értékek, a szólás- és gondolatszabadság mellett, elutasítják az emberek közti faji, vallási, nemi és mindenféle egyéb megkülönböztetést, és hívei az életmód szabad megválasztásának.  
Ám egyre több olyan csoport bukkan fel Európában, amelyek tagadják a mi kétszáz esztendős értékrendünket. Magyarországon a törzsi értékvilágot képviselő cigányság, Európában a teokratikus iszlám mozgalmak, vagy éppen a történelmi igazságot kisajátító csoportok jelentenek veszélyt, s nem a szélsőjobboldal.
Eljárt fölöttetek az idő, Gábor, és ti még csak azt sem vettétek észre, hogy ellenfeleitek legkésőbb a hatvanas, hetvenes években, a diáklázadások során, a popkultúra elterjedésével végképp kimúltak. És mivel ezt nem vettétek észre, most fantomokkal hadakoztok! Olyan szellemekkel, amelyek nincsenek! És mivel nincsenek, hogy léteteket, harcotokat igazoljátok, ráhúzzátok a rasszista, fasiszta, kirekesztő, antiszemita lepedőt mindazokra, akik egy kicsit is mást, vagy másképp gondolnak, mint ti, liberálisok!
Gábor, én félek tőletek!
Olyanok vagytok, mint a középkor inkvizítorai, a dominikánusok, akik bárkit hajlandók voltak eretneknek kiáltani, s megégetni, csak, hogy bizonyítani tudják: Istennek igenis vannak ellenségei ezen a földön.
Ha kívülről látnád pártodat, megdöbbennél, mennyire félelmetesek lettetek.
Hát mit gondolsz, azért gyűlöl titeket mindenki, mert rasszistákból áll az ország?
Nem, Gábor, nem azért!
Azért gyűlölnek titeket, mert félnek tőletek!
Tudnod kell: nem hibákat követett el az SZDSZ, mint ahogyan írtad, hanem szörnyű bűnöket. És ebben a bűnlajstromban nem is az a legszörnyűbb, ami közszájon forog, hanem az, amiről mindenki hallgat, mert kimondani is képtelenség. Az ugyanis, Gábor, hogy az SZDSZ a koncepciós perek logikája, az eretneküldözések szelleme szerint válogatja ki ellenfeleit, mert annak az eszmének, amit képvisel valójában már régen nincsenek ellenfelei. Hovatovább odáig jutottatok ezen az úton, hogy képesek voltatok a parlament elé terjeszteni egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében börtönnel fenyegetitek azokat, akik nem értenek veletek egyet.   
Gábor! Én félek a te pártodtól!
Gábor, én igaz liberálisként nem szavazhatok rátok.
 
Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad soraimat, és külön köszönöm, hogy el is gondolkodtál állításaimon.
Kívánok neked sok sikert a politikán kívüli polgári életben.
 
Őszinte tisztelettel
 

147 komment · 6 trackback

Szavazz a Nemzeti Abortusz Pártra!

2009.06.03. 10:56 Ratius

Minden politikával vagy gazdasággal foglalkozó honfitársunk keresi a válság megoldásának útját, módját, lehetőségét. Én megtaláltam! El is határoztam, hogy pártot alapítok, amely 2010-ben remélhetőleg elnyeri a választók jelentős részének bizalmát. Az új párt első kiáltványát itt, az internet nagy nyilvánossága előtt teszem közzé. Íme:

 
Szavazz a Nemzeti Abortusz Pártra!
 
A Nemzeti Abortusz Párt jólétet és gyarapodást jelent.
A Nemzeti Abortusz Párt a nemzet gazdasági felemelkedésén munkálkodva, a túlszaporodott emberiség javát szolgálva kívánja fölvirágoztatni országunkat. 
Pártunk fölismerte azt a - multinacionális nagyvállalatok által már régen meglátott - gazdasági elvet, amely szerint a hosszú távú beruházások nem kifizetődőek. Pártunk e nagyszerű elvet a gazdaság szférájából a társadalom egészére is kiterjeszthetőnek tartja. úgy véljük, a társadalom életéből is ki kell küszöbölnünk azokat a hosszú távú, drága és nem, vagy csak nagyon lassan megtérülő tehertételeket, amelyek valójában szükségtelenek a boldog jelen szempontjából.
Éppen ezért pártunk, a Nemzeti Abortusz Párt a leghatározottabban föllép a családalapítás és a gyermekvállalás ellen.
A gyermekvállalás állatias ösztönének határozott korlátozásával óriási kiadásoktól óvhatjuk meg a polgárokat, és az államot egyaránt.
Pártunk tehát - hatalomra jutván - minden törvényes eszközt megragad a gyermekvállalás korlátozása érdekében.
1. Ingyenessé tesszük az abortuszt és a magzatelhajtás mindenféle formáját, ingyenessé tesszük a fogamzásgátló szereket. E lépés ugyan kiadással jár, ám a nem várt gyermekek megszületésének esélyét jelentősen csökkenti, így végső soron a társadalom egésze számára jelent megtakarítást.
2. Megszüntetjük a családdal és a gyermekekkel kapcsolatos állami támogatásokat, adókedvezményeket, segélyeket. Ez a lépés több milliárd forintos megtakarítást tesz lehetővé az állam számára.
3. Megszüntetjük az anyasághoz kötődő kedvezményeket.
4. Törvénybe iktatjuk, hogy a gyermekvállalás nem társadalmi ügy, hanem egyéni ösztönkiélés, s mint ilyen semmiféle állami támogatásban nem részesíthető.
5. Megszüntetjük az óvodák, iskolák állami támogatását, önkormányzati fenntartását. Az épületeket privatizáljuk, lehetővé téve, hogy magániskolákba taníttassák gyermekeiket azok, akik a gyermekvállalás hóbortjával azonosulnak. Mert mi, amellett, hogy rendkívüli megtakarításokat teszünk lehetővé az állam egésze számára, azt is megengedjük, hogy mindenki szabadon válassza meg azt az életformát, amelyet élni kíván.
6. Megszüntetjük, a gyermekorvosi, védőnői, gyermekétkeztetési és egyéb szociális intézményrendszereket, újabb milliárdokat takarítva meg a társadalom egésze számára.
7. Az éretlen és véletlen gyermekvállalás elkerülése érdekében, minden állampolgár számára kötelezővé tesszük a pete-, illetve ondóvezeték elkötését, a nemi érést megelőzően. Amennyiben a felnőtt állampolgár mégis gyermeket akarna vállai, akkor a későbbiekben megalakítandó bizottság előtt kell bizonyítania, hogy anyagilag, szellemileg és lelkileg egyaránt alkalmas a gyermekvállalásra, azaz ostoba kezdeményezésével nem válik a társadalom élősködőjévé, majd a megfelelő illeték és műtéti költség kifizetése után engedélyt kap a gyermekvállalásra.
8. A zug-gyermekvállalást szigorúan büntetjük.
9. A legszabadabb módon lehetővé tesszük a már megszületett vagy a szigorú szabályozás ellenére is megszülető gyermek külföldre való örökbefogadását. Az állam támogatásban részesíti azokat, akik lemondanak gyermekükről, s az így gondozásba vett gyermekeket külföldre értékesítjük. Ez már rövid távon is megtérülő beruházás.
10. Amennyiben a zugszüléseket nem lehet az említett eszközökkel visszaszorítani, úgy ezekben az esetekben a külföldre való örökbeadást kötelezővé tesszük. Ez ismét jelentős anyagi gyarapodást tesz lehetővé a nemzet egésze számára.
11. A gyermeknevelés költségeitől megszabadult nemzet munkaerő-utánpótlását a későbbiekben felnőtt bevándorlókkal biztosítjuk.
 
Csatlakozz Te is a Nemzeti Abortusz programjához!
Rajtad is múlik a boldog jelen!
 

Szólj hozzá!

Homoszexuális érdekvédő szélsőjobb

2009.06.02. 11:21 Ratius

A Heti Válasz Online leleplezőnek szánt cikket közöl a Jobbik EP listavezetőjéről, Morvai Krisztináról. A cikk szerint Morvai a kilencvenes években a homoszexuálisok érdekében kifejtett jogvédő tevékenységéért Freddy Mercury-díjban részesült, feminista jogvédőként vállalt aktív közéleti szerepet, 2005-ben könyvet írt a családon belüli erőszakról, sőt neve felmerült a Medgyessy-kormány egyik átalakításakor, Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter lehetséges utódjaként is.

 
Olvasatomban a Heti Válasz oda akar kilyukadni, hogy Morvai jobboldali elkötelezettsége meglehetősen kétes, és e kétely hatására néhány jobbikosnak érdemes lenne elgondolkodnia azon, kire adja voksát, akkor, amikor a szélsőjobboldal EP-listájára szavaz. Úgy tűnik, abban reménykednek a Heti Válasz szerkesztői, hogy a cikk hatására megrendül a radikális párt ereje, csökken népszerűsége, és mégsem visz el annyi szavazatot a Fidesztől, mint amennyire most esély van.
 
Gyanítom ugyanakkor, hogy a cikk közlése éppen akkora öngól, mint az SZDSZ kampányának árpádsávos rémképei. (Melyeknek megdöbbentően félrevivő hatásáról korábban itt írtam: http://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/2009/05/21/titanic_ante_portas) A Heti Válasz cikke ugyanis egyáltalán nem csökkenti Morvai Krisztina hitelességét. Épp ellenkezőleg: a Jobbikét növeli. Ha ugyanis a Jobbik képes egy Freddy Mercury-díjas, feminista jogvédőt indítani listavezetőként, akkor ez a párt mégsem lehet egy amolyan igazi, félfasiszta alakulat, mint amilyennek a média lefesti. Akkor viszont a Jobbik valószínűleg mást mond, mint ami hallatszik belőle.
 
Lehet, hogy nem is akarja kiirtani a cigányokat, hanem csak szeretné visszaszorítani a ,,megélhetési bűnözést”? Lehet, hogy nem is a zsidókra gondol, amikor az ország kiárusításáról beszél, hanem (vallási elkötelezettségtől függetlenül) valóban a nemzetközi tőke által okozott problémákat szeretné orvosolni?  Lehet, hogy nem is a melegekkel van baja, hanem pusztán a hagyományos családmodellhez kötődő értékvilágot akarja népszerűsíteni?
 
Abban persze biztos vagyok, hogy a Jobbik, mint valamennyi nagyobb párt, rengeteg idiótát tud maga köré gyűjteni. Hívei között bizonyosan ott vannak ez elvadult fasiszták ugyanúgy, mint ahogy az MSZP-ben otthonra találnak a megrögzött Kádáristák. De könnyen lehet, hogy vezetői, döntéshozói számára a Freddy Mercury-díjas, feminista jogvédő értékrendje a meghatározó.
 
Nahát, mennyire sokrétű a valóság ahhoz a sematikus ábrázoláshoz képest, mint amit a média nyújtani tud…
 

2 komment · 3 trackback

Mi a baj az Orbánnal?

2009.05.28. 11:44 Ratius

A Szonda Ipsos legfrissebb - széltében-hosszában ismertetett - felméréséből kiderül: még mindig van az országban csaknem egymillió polgártárs, aki képes lenne az MSZP-re szavazni. A kutatás szerint kormánypárt táborában megmaradt kilencszázezres ,,szavazói mag" sok tekintetben egységes: Egyértelműen kiállnak a mostani kabinet mögött és drukkolnak, hogy mandátuma kitartson 2010-ig. A maradék szocialista hívek - az Szonda Ipsos szerint - elementáris ellenszenvvel viseltetnek a Fidesszel és annak vezetőjével szemben.
 
És ezzel el is érkeztünk a hithű szavazóbázis létének archimédeszi pontjához, amelyen megállva kimozdíthatjuk a Földet a tengelyéből (megfelelő csigasor segítségével…) Mert a Fidesz és Orbán gyűlöletén kívül kevés olyan értelmezhető pont van, amely arra hajlítaná az embert, hogy az MSZP-re szavazzon. (A keveset úgy kell érteni, hogy nulla.) Amikor már a teljes államcsőd szélére sodródott az ország, amikor minden szempontból mélységes válságba zuhant a társadalom, amikor lassan nincs is mit megvédeni az Orbántól, a kitartó gyűlölet még akkor is azt hirdeti, hogy nem, ez az ember semmiképp sem kerülhet hatalomra! 
 
Hogy miből, honnan származik ez az elementáris elutasítás, azt végül is nagyon nehéz megérteni. Orbán nyilván jelképez valamit, ami semmiképpen nem elfogadható ezeknek az embereknek. Olyan emlékeket ébreszt, olyan asszociációkat támaszt, olyan mélyrétegeket mozgat meg, amelyek rémületesek, ijesztőek, vagy egyszerűen csak ellenszenvesek. Persze ezekkel a mentális folyamatokkal az ember gyakran maga sincs tisztában, s mivel mindannyian ésszerű lénynek tudjuk magunkat, hát igyekszünk racionális magyarázatot találni döntéseinkre. Így vannak ezzel a maradék szocialista párthívek, a legelszántabb Orbán-gyűlölők is. Mindenféle ,,észérvet" zúdítanak ránk, ha szóba kerül a téma, s nehéz mást tenni, mint megértő, ám kancsal mosollyal fogadni az Orbán -ellenes bizonyítékokat.
 
Ez a csaknem egymillió polgártárs olyan sok, hogy még szűkebb környezetünkben is akad közülük egy-kettő, aki annyira utálja Orbánt, hogy bármilyen áldozatra hajlandó (rákényszeríteni az országot), csak ne kerülhessen hatalomra. Ők azért elég viccesek. Velük ugyanis lehet beszélgetni.
Hát én megtettem, mert nagyon kíváncsi voltam, miféle érvek képesek felülírni a magától értetődőt. Rögeszméik petárdáiból következzék tehát egy kis csokor, és mellettük néhány gondolat.
 
- Az Orbán egy arrogáns alak!
Meglehet. Sőt, szerintem is az. De nem a szomszédja, az alkalmazottja, vagy a beosztottja leszek, ha hatalomra kerül, hanem semmije. Engem ugyan nem érint az ő arroganciája. Aggódjanak miatta közvetlen munkatársai! (Hozzáteszem, csendesen, hogy egy ennyire lerombolt társadalomban, mint a miénk, némi erőszakosság feltétlenül kell ahhoz, hogy a vezető utásításait végrehajtsák.)
 
- A Fidesz a szélsőjobboldallal paktál!
Az óriásplakátokon is hirdetett propaganda-érv néhány esztendeje még igaz is lehetett volna, de mostanában, a Jobbik megerősödésével, gyakorlatilag semmivé foszlott. A Fideszt éppen, hogy középre nyomja a szélsőjobb. Emez vetélytársa annak, nem szövetségese. A Jobbik pillanatnyilag a Fidesztől viszi el a szavazatokat.
 
- A Fidesz diktatúrára tör!
Hmm… Nagyon nehéz a rögeszmékkel hadakozni. Mindenesetre a XXI. századi Európai Unióban diktatúra bevezetésére a leghalványabb esélye sincs senkinek. Akik komoly formában megpróbálták ezt a közelmúltban, azok ma már a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt állnak. Ráadásul Orbán - bár karizmatikus és ezért nyilván tekintélyelvű vezető - azért vitathatatlanul demokrata.
 
- A Fidesz is lop!
Ez is igaz. Még csak azt sem állítom, hogy kevesebbet, mint az MSZP, hiszen ahol egyáltalán lopni lehet, ott a mennyiségi kérdés másodlagossá válik. Csakhogy a lopás, a korrupció nem a Fideszhez, vagy az MSZP-hez kötődő probléma, sokkal inkább egy szervezeti kultúra, vagy politikai szubkultúra része. A visszaéléseket tehát nem szünteti meg sem a Fidesz, sem az MSZP. Ezzel a kérdéssel egyszerűsíthetünk. (Ám, ha egyáltalán esélye van a korrupció felszámolására valakinek, akkor az csakis az ,,arrogáns" Orbán lehet.)
 
- A Fidesznek nincs programja!
Ez hülyeség. Van annak programja, nagyjából bárki tudhatja, hogy miféle, csak egyelőre nem nagyon hangoztatja. A választási kampánylogika szerint a programalkotásnak, programadásnak most nincs itt az ideje. Amúgy az sem olyan nagy baj, ha nincs. Magyarországon az első kormányprogramot 1932-ben írták. Annak előtte egyszerűen kezelték az ügyeket - nyilván a megfelelő kormánypárti értékrend szellemében.
 
- Ők sem tudnának mást csinálni!
Ez viszont egyenesen égbe kiáltó hülyeség! Nyilván sok szempontból kényszerpályán van az ország, de azt azért senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy milliónyi változóval működő struktúrában nem lehet ,,mást csinálni"! Mást csinálni mindig lehet. Mást csinálni egy egysejtű is tud. Hát még egy állam vezetése! Hogy mi legyen ez a más, arról persze érdemes lenne vitatkozni, de az Orbánnal szembeni gyűlölet elfedi ezt a kérdést. Hogy mi mást lehetne tenni, arról kínos vitát nyitniuk a szocialisták maradékának.  
 
Hát nagyjából ennyi. Más populáris érvet nem hallottam. Egy pszichológus nyilván ki tudná hámozni az érvek mögötti személyiséget is, és jól meg tudná határozni, miféle emberek, miféle rettegések húzódnak a háttérben. Na, de ez végül is mindegy.
Inkább azt vetem föl búcsúgondolatként, vajon kire szavazna, hogyan viselkedne ez az egymilliós törzsgárda, ha 2010-ben nem Orbán lenne a Fidesz miniszterelnök jelöltje… Lehet, hogy egy részük akkor már nem is akarna az MSZP-re szavazni? Milyen eredmény születne akkor? 

1 komment

Titanic ante portas

2009.05.21. 08:35 Ratius

 

Hannibal ante portas! Az ellenség szőrös keze betette büdös lábát demokráciánk virágzó konyhakertjébe! Hohó, nem a Jobbik és a Tettrekész Sünök paktumáról fog szólni ez a bejegyzés: az csak a jéghegy csúcsa! És, aki látott már közelről jéghegyet, netán sajátélményt szerzett a Titanic katasztrófája során, az tudja, hogy az árpádsávos lobogók alatt a parlament felé masírozó Jobbik ezer szállal szőtte bele magát demokráciánk virágoskertjébe, hogy - mint valami fonalizékkel terjedő gombás fertőzés - szörnyű gyűlöletbe, meg abba a másik hogyishívjákba (abba, a... na..., amit a Senki Alfonz is tud…), abba borítsa országunk demokratikus és szabad közéletét.
 
Mert, aki nem vette volna észre, annak most elújságolom: a Jobbik emberei megszállták az MSZP és az SZDSZ kampányagytrösztjeit. Nem pusztán a valószínűség magas fokán vélelmezhető, de egyenesen a kétségtelen bizonyosság, sőt afféle fenomenológiai magától értetődőség szintjén állítható, hogy a két (esetleg másfél) kormánypárt választási kampányát a Jobbik szervezi és irányítja. Mert olyat nem tesz épeszű marketinges, hogy piacvezetőként egy gerillát kinevezzen oldaltámadónak!
 
És akkor most egy pillanatra félre téve a tréfát, lássunk egy kis alapszintű marketingismeretet! Nem vagyok valami hű, de jártas a témában, de ilyeneket azért tudok: a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező vállalatok, a piacvezetők egészen más marketingstratégiát kell, hogy folytassanak, mint az úgynevezett piaci kihívók, vagy oldaltámadók, s megint másféle stratégiára van szükségük a gerilláknak, azoknak a kisvállalatoknak, amelyek egy-egy apró piaci szegmens igényeit elégítik ki.
 
Nagyjából hasonló a helyzet a pártok versenyében is. A piacvezető pozícióját, ha a kormányzati oldalról nézem, akkor az MSZP-SZDSZ foglalja el, ha a népszerűség szempontjából vizsgálom, akkor a Fidesz tartja. Az mindenesetre biztos, hogy ennek a két (illetve három) pártnak egymással kellene versenyeznie a választók fejében elfoglalt helyért. S afféle gerillaként, a Jobbik begyűjtheti a maga szélsőséges szavazóinak voksait.
 
Ezzel szemben a kibontakozó kampányban az MSZP és SZDSZ a Jobbik ellen indított elsöprő támadást, mintha bizony az árpádsávosoknak esélyük volna leváltani a kormányt. Az üzenet végtelenül egyszerű: ha nem akarod a szélsőségeseket, válaszd az MSZP-t, illetve az SZDSZ-t! Csakhogy ez a flinta visszafelé is elsülhet: ha nem akarod az MSZP-SZDSZ kormányt, válaszd a Jobbikot!
 
Körülbelül olyan ez a kampány, mintha a Walt Disney Company - tévében, rádióban, filmjeinek elején, és lapjainak minden hátoldalán - azzal reklámozná termékeit, hogy ha nem akarod a (blogomban is hirdetett, de amúgy igazi gerillaként működő) Mozaik gyermeklapot olvasni, vásárolj Disney-magazinokat! Kinek tenne jót egy ilyen kampány? A Mozaiknak vagy a Disneynek?
(A helyesen válaszolók között Mozaik képregényeket, árpádsávos kitűzőket és megmaradt Hiller-haver pólókat sorsolunk ki.)
 
Most tehát az a helyzet, hogy az MSZP és az SZDSZ tetemes kampány-költségvetésének súlyos millióiból a Jobbikot reklámozza, a Jobbikkal verseng, a Jobbikot emeli ki a gerillák közül, s hozza új státuszba, a piaci kihívók helyzetébe. A másik oldalról szemlélve persze ezzel a kampánnyal az MSZP és az SZDSZ is oda kerül, ahol mostanáig a Jobbik volt, az LMP, a Munkáspárt vagy a Vitézi Rend mellé, azaz a gerillák közé.
 
A nagyvonalú baloldali plakáthadjáratnak köszönhetően megjósolhatóan nőni fog a Jobbik népszerűsége. A gyűlöletkampány ugyanis csak addig hatékony, amíg a gyűlölet tárgya arctalan, elvont, s mint ilyen, valóban szorongást keltő fantom. Ha arccá válik, mindjárt alternatíva is lesz!
A most folyó kampányban tehát, alternatívaként jeleníti meg a Jobbikot a baloldali agytröszt. Baloldali? Dehogy! Nyilvánvaló, hogy a kriptojobbikosok állnak az ügy mögött! Meg egyszer leírom: az MSZP és az SZDSZ választási kampányát a Jobbik szervezi és irányítja! Demokráciánk bimbózó rózsakertjében elszaporodtak az árpádsávos jéghegyek! Titanic ante portas!

1 komment

Bukási spirál közelről

2009.05.12. 10:38 Ratius

Az MSZP pécsi kudarca, és a hamarosan várható, hasonló arányú EP-vereség, a politológusok szerint bukási spirálba ránthatja a pártot. A jól hangzó kifejezés azonban érdemel néhány szót. Mert azon túl, hogy a szocialisták körében az egyre reménytelenebb helyzet egyre lemondóbb magatartást, s ennek következtében – afféle önbeteljesítő jóslatként - egyre nyilvánvalóbb bukást hoz, jó lenne tudni, mégis mit jelent az az egyre lemondóbb magatartás.
 
Mielőtt azonban körülnéznénk a biztos bukást hozó magatartásformák világában, azt is el kell mondanunk, kiket érint a bukási spirál. Nos, elsősorban a párt káderállományát, legfölül kezdve a minisztereket, államtitkárokat, aztán a képviselőket, polgármestereket, megyei vezetőket, különféle felügyelőbizottságokba delegált szocialista pártembereket, végül pedig a helyi szervezetek vezetőit, helyi képviselőket, s legvégül az egyszerű aktivistákat, illetve hithű szavazókat. (E két utolsó csoport között, a párt zsugorodásával, lassan egyenlőségjelet lehet tenni…) Ők azok, akik különféle viselkedésmódokkal reagálnak a párt fokozódó népszerűségvesztésére, ők azok, akik tetteikkel, illetve mulasztásaikkal megtestesítik a bukási spirált.
 
És akkor nézzük is, miféle magatartásformákra számíthatunk!
 
A csodaváró
Jelszava az lehetne: Várjunk, hátha valaki, valami, megmenti a pártot!
Ez a viselkedés általában is jellemző az emberek többségére, problémák esetén sokan hajlamosak halogatni a szükséges döntéseket. Különösen akkor, ha fogalmuk sincs arról, mit kellene tenniük. Az MSZP vezérkarára azonban már hónapok óta jelen van ez a tehetetlenség. Amióta Gyurcsány körül végleg megfagyott a levegő, senki sem tudja, mi menthetné meg a pártot, így a többség arra vár, hogy majd valaki megmondja neki…
 
A lúzer
Jelszava az lehetne: Kitartás, éljen… őőőő… na… ki is?
Ő abban különbözik a csodavárótól, hogy erősen hiszi, van megoldás. Csak még nem tudjuk, mi az. Reménykedik abban, hogy előbb-utóbb valóban történik valami, és készen áll arra, hogy ezt a történést alkalom adtán támogassa a maga eszközeivel. Gyakran fon glóriát reményteljes személyek feje köré, s amikor bebizonyosodik, hogy hamis megváltóban bízott, sürgősen más megváltót keres. Legutóbb Szili Katalinról derült ki, hogy mégsem ő az MSZP sikerének titka, várhatjuk tehát a következő jelöltet.  
 
Az aspiráns
Jelszava az lehetne: Vedd át a hatalmat!
Ő az, akire várnak az előbbiek. Ügyes, okos, rátermett embernek hiszi magát, s a pártvezérek sorozatos kudarcait látva egyre inkább bízik benne, hogy egyre közelebb kerül személyes felemelkedésének lehetősége. Szervezkedik, frakciót alapít, tábort gyűjt, gondosan tanulmányozza Napóleon, Orbán és Gyurcsány életrajzát, majd, ha úgy érzi, eljött az idő, új eszmékkel, új programokkal zászlót bont. Mivel viszonylag sok van e típusból, harcát nehezíti, hogy nem csupán a párt régi vezéreivel, de más aspiránsokkal is meg kell küzdenie. Acsarkodásuk sok esetben a párt felaprózódásához, hatalmi harcokban való szétforgácsolódásához vezetett, mint a kisgazdák, vagy a régi KDNP esetében. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy az aspiránsok áldozatául esett párt újra talpra álljon.
 
A lokális
Jelszava az lehetne: Építs helyi szervezetet, hátha az fenntart!
Bizonyos fokig ő is egy aspiráns, de korántsem bízik magában annyira, hogy egy országos párt élére akarjon állni. Megelégedne azzal is, ha egy jól működő, azaz népszerű és sikerre esélyes helyi szervezet jelöltjeként folytathatná politikai karrierjét. Amikor tehát a bukási spirál felpörög, a lokalisták nekilátnak helyi szervezetek gründolásának. A koncepció egyébként sok esetben nagyon is működőképes, számos hajdani MDF-es politikust, például Gémesi Györgyöt, ilyen helyi mozgalom tartott, vagy tart életben. És jó néhány szocialista akad, akinek van esélye hasonló karrierre.  
 
Az emigráns
Jelszava az lehetne: Menekülj más pártba, hátha ott összejön!
Az emigránsok elég vicces emberek. Nagy garral meghirdetik, hogy nem tudnak tovább egyetérteni a párttal, vállalhatatlanná lett annak programja, diktatúra alakult ki, vagy éppen túl erőtlen a vezetés, és sietve keresnek egy másik szervezetet, amelyik otthont, de legfőképpen további karriert nyújt nekik. Ilyenek voltak például a Fideszt elhagyó Fodor Gábor féle csapat tagjai, s láthatjuk, meglehetős sikerrel csatlakoztak új pártjukhoz. A szocialista emigránsoknak azonban nehezebb dolguk lesz, hiszen gyakorlatilag nincs olyan párt, amelyben a parlamenti politizálást folytatni tudnák. Sokan az erősödő Kapolyi féle szociáldemokrata pártban hisznek, de látni fogunk különb megoldásokat is. Hamarosan elindul az áramlás a régi MSZMP, azaz a munkáspárt felé, lesznek, akik a feltörekvő LHP-ben keresnek otthont, de, ami a legviccesebb, akadnak majd olyanok is, akik egyszerűen átülnek a Fidesz frakcióba. (Őszintén szólva, nekik lesz a legnagyobb esélyük a túlélésre...)
 
A gátlástalan
Jelszava az lehetne: Lopj, amit lehet, amennyit lehet, ameddig lehet!
A pártvezetés régi kádere ő. Kezét a pénzeszsákok egyikén tartja, hozza-viszi a kenőpénzeket, kapcsolatban áll a pártot támogató nagy- és kisvállalkozókkal, benne van a tutiban. Eddig is lopott, de most már értelmét sem látja annak, hogy a pártnak is juttasson valamennyit abból, ami átmegy a kezén. Nem kell tartania sem megtorlástól, sem feljelentéstől. Hamarosan nem lesz párt, azaz nem lesz, aki megtoroljon, és mivel e pénzek úgyis sötét utakon járnak, senki nem lesz, aki feljelenthetné anélkül, hogy magát is bajba ne sodorná. Ő az, aki útját állja az aspiránsoknak, mert sem bennük, sem a pártban nem hisz. Politikai pályafutását (egyelőre) befejezettnek tekinti, s pillanatnyi célja a kiváló civil egzisztencia megteremtése. Pillanatnyilag ezek az emberek vezetik a szocialista pártot és az országot.
 
A politikai túlélés egyéni stratégiái ezek. Akkor jelennek meg, amikor a politikai közösség, azaz a párt mindenféle taktikai és stratégiai koncepcióját elvesztette.
Sokaknak sikerülni fog, sokak azonban eltűnnek a közéleti süllyesztőben.
Kívülről nézve nagyon vicces folyamatok ezek.
Belülről nézve meg kár, hogy én is ebben a (vicces) országban élek…

Szólj hozzá! · 1 trackback

Mítosz és valóság

2009.04.29. 10:59 Ratius

Kedves Mélymagyar Barátaim!
Ma reggel a neten bolyongva elolvastam egy fantasztikusan szellemdús írást (itt: http://ostortenetunk.blogspot.com/), amely a Kárpát-medencét, mint földi paradicsomot, a magyarságot, mint kiválasztott népet mutatja be. A rendkívül szuggesztív összefoglaló nyilván hemzseg a hamis állításoktól, de ez egy mítosznál nem olyan nagy baj. Sokkal nagyobb gond az, hogy a Földi paradicsom: a Kárpát-medence című opusz meglehetősen idegengyűlölő, rasszista, antiszemita iromány. Nem azért említem meg, mintha én ebben valami szörnyű bűnt látnék – a hétköznapi, szalonrasszizmust teljesen ártalmatlan, lényegtelen, meglehetősen emberi, és következmények nélküli jelenségnek találom – inkább az ,,egyedül vagyunk”, az ,,ostromlott várat védünk” ideológiát gondolom károsnak, sőt már-már betegesnek. (Ezúton kérem a táltos-szittya-hun szervezetek agitprop osztályait, legyenek szívesek ezen a ponton módosítani a koncepción!)
 
Mi a teendő?
No, de nem erről akartam most írni, csak kicsúszott belőlem. A felvetésem sokkal prózaibb. Elolvasva ezt a remek, belsőleg logikus, zárt és nagyjából koherens elméleti munkát, önmagától adódik a kérdés: jó, de akkor most mi van?
Mert tegyük föl, hogy elfogadjuk a felsorolt állításokat, amelyek szerint a Kárpát-medence a legtutibb hely a Földön, itt van a legnagyobb édesvízkészlet, itt a legváltozatosabb az élővilág, itt a legjobb a termőföld, a magyarok pedig – akiknek amúgy különleges génkészletük van – nagyjából a jégkorszak óta itt tanyáznak, a zsidók, meg - a velük szövetséges teljes atlanti kultúra támogatásával - ide akarnak települni, és így tovább. Ámde azon kívül, hogy mindezt tudomásul vesszük, mégis mi a fityfenét kellene csinálnunk?
 
És te?
Az állításokból persze nagyjából következnek a tennivalók is, de – és ez a lényeg – én erősen kétlem, hogy mélymagyar honfitársaink e tennivalók szellemében szerveznék életüket.
Tehát a kérdés az, hogy Te, Mélymagyar Barátom, igen Te, személyesen  
-         hány gyermeket nevelsz, és milyen korán vállaltad őket, hogy néhány évtized múlva újra benépesíthesse nemzetünk a Kárpát-medencét?
-         miféle élelmiszereket vásárolsz a boltban, s milyen messzire kerülöd el a Tesco-Auchan-Cora globalizációs, génmanipulált Bermudaháromszöget, hogy vásárlásaiddal is támogasd a hazai parasztgazdákat?
-         mennyit tanultál, hány diplomát szereztél, mire tanítod gyermekeidet, hogy tudásoddal segíthesd a nemzet felemelkedését, vagy megelégszel azzal a ,,különleges génkészlettel”, amit a jégkorszak óta őrzöl?
-         sportolsz-e, mentes vagy-e a káros szenvedélyektől, mit teszel egészségedért, hogy fizikai jóléteddel kevesebb terhet, és több munkát jelents a közösségnek, vagy úgy gondolod, elég martens bakancsban masírozni olykor?  
-         vettél-e fel hitelt autóra, lakásra, plazmatévére a nemzetünket kiuzsorázó karvalytőkétől?
-         kerékpárral, netán tömegközlekedéssel jársz ugye, hogy ezzel is óvd a Földi Paradicsom rendkívüli mikroklímáját?
 
Szavak és tettek
Kérdezgethetnék még, de minek. A tények magukért beszélnek. Magyarországon a nemzeti radikális mozgalmak támogatói a választókorú lakosság 3-5 százalékát adják. Ez közelítőleg 250-400 000 ember. Ha ők mind három-négy gyermeket nevelnének, valamennyien diplomások lennének, mindannyian egészségesen élnének, és kistermelőktől származó élelmiszereket fogyasztanának, valamint biciklivel járnának, és értelmes, alkotó munkát végeznének, talán nem is ott tartana az ország ahol tart.
De hát nagy a szakadék a szavak és a tettek között. Nagyon, de nagyon nagy.
És ez így van rendjén…
 
 

 

55 komment

Helyi zsenik és országos tökkelütöttek

2009.04.28. 11:07 Ratius

Egyre több olyan hírrel találkozhatunk, amelyek szerint kistelepülések értelmes vezetői, az országosan szinte kezelhetetlen problémákra okos és szellemes helyi választ találnak. A monoki ,,munkáért segély” programra és annak hullámaira mindenki emlékszik. Most Gadácson (egy alig 140 lelkes Somogy megyei településen) álltak elő hasonlóan szellemes elgondolással, és ütköztek bele nagyjából ugyanabba a falba, mint a monokiak.
 
Ember és közösség
Gadácson úgy döntöttek, nem adnak segélyt azoknak, akik dohányoznak, isznak, kávéznak vagy játékgépeznek, azaz rendszeresen élvezeti termékeket fogyasztanak, s költekező életmódjukkal veszélybe sodorják a család megélhetését. - Segély ugyanis csak annak jár, aki ,,önhibáján kívül” került a ,,létfenntartását veszélyeztető élethelyzetbe” - mondta ki helyi rendeletében az önkormányzat. 
Olyannyira magától értetődő elgondolás született a gadácsiak fejében, hogy szinte érthetetlen, miért nem született meg ez a gondolat korábban is. Arra adjon segélyt az önkormányzat, hogy bedobálják a játékgépekbe? Álljon már meg a menet! Hát persze, hogy ne adjon!
Természetesen tudom jól, hogy az efféle magatartást nehéz ellenőrizni, de hát ezért születtek meg azok az elgondolások, amelyek szerint a segélyt nem pénzben, hanem, például élelmiszerjegyben, adja az önkormányzat, vagy átvállalja a gyerekek iskolai étkeztetésének költségét, esetleg, ahol van az öregek számára kiépített ebéd-házhozszállítás, ott a szegényekre is kiterjeszti ezt a gondoskodást.
 
Ember és föld
De ez eddig nem volna újszerű. A lényeg most következik: A helyi képviselő-testület szerint önhibának minősül az is, ha a kérelmező vagy családja nem műveli a házához tartozó kertet!
Hát ez zseniális! És ismét annyira magától értetődő, hogy csak döbbenten kérdezhetjük, miért bukkant fel ilyen nehezen ez az ésszerű és nyilvánvaló gondolat.
A ház körüli kert évezredek óta a megélhetés elsődleges forrása. Persze nyilván nem elég egy család eltartásához párszáz négyzetméter, de hogy mégis mire elég, arra álljon itt néhány adat.
Az elsődleges élelmiszernek tekinthető burgonya terméshozama kb. 26 tonna/hektár.
Az egy főre eső átlagfogyasztás 95 kg/év.
Egy öttagú család éves burgonyaszükséglete kb. 200 négyzetméteren megtermelhető.
A kiskertben ugyancsak favoritnak számító zöldség- és főzeléknövények átlagos terméshozama (nagyon nagy szórással) 10-14 tonna/hektár.
Az egy főre eső átlagfogyasztás kb. 75-95 kg/év.
Egy öttagú család éves zöldség- és főzelékszükséglete kb. 400 négyzetméteren megtermelhető.
A baromfitartás helyigénye alig néhány négyzetméter.
Háztáji gazdaságokban, családi szükségletre termelve, gyakorlatilag csak munkaidő kérdése a nyúl- és baromfitartás.
 
Ember és munka
Nem megyek tovább, mert egész kis háztáji kézikönyv kerekedhetne a dologból. De azt mindenképpen érdemes megfontolni, hogy néhányszáz négyzetméteren, tehát egy minimális falusi portán az élelmiszereknek fantasztikus tömege állítható elő. Ha egy-egy efféle kiskert nem is lehet elég a család biztonságos ellátására, azt azért teljes joggal várhatja el a társadalom, hogy akinek van kertje, az művelje, s csak eztán legyen jogosult a segélyre.
Nem pusztán azért tűnik jogosnak ez az elvárás, mert magáért és családjáért elsősorban az egyes ember a felelős, s a rendelkezésre álló erőforrások kiaknázásával, például a kiskert gondozásával, ezt a felelősséget veszi magára, de a munkához való viszony kérdésére is üdvösen hat egy ilyen elvárás.  
Éppen a napokban olvastam Polányi Károly könyvét az archaikus gazdaságról. Döbbenetes dolgokat ír. Egyebek mellett azt, hogy a kapitalizmust megelőző világban a munka nem pénz, vagy jövedelem kérdése volt, hanem elsősorban becsület dolga. Megvetették azt, aki pusztán pénzért dolgozott, valamilyen alkalmazotti státuszban állt, s azoknak járt a közösség megbecsülése, akik munkájukat valamiféle hivatástudattal végezték, tehát bizonyos fokig a jövedelmezőségtől függetlenül, a szépség, a természetes (vagy annak tartott) rend szellemében dolgoztak.  
Persze nem hiszem, hogy ez a világ visszatérhetne, nem is lenne kívánatos, mert az egyéni szabadságot jelentősen korlátozza, de azt azért hiszem, hogy a legszegényebb falvakban, a nyomor küszöbén igenis elvárható a segélyt kérőktől, hogy maguk is keressék boldogulásuk útjait.

És az Alkotmánybíróság
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a gadácsiak által hozott szabályt. Magyarországon, életmódjától függetlenül, mindenkit el kell tartania a társadalomnak.
 

2 komment

Holokauszt-emléknap-tagadó vagyok

2009.04.16. 11:52 Ratius

Az Országgyűlés döntése értelmében 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját. Azaz ma. A kormány megalakulásának zaja persze elnyomja a megemlékezést, de a magam részéről mostanában nagyon unom a politikát…

Holokausztozzunk inkább egy kicsit! Mert a holokauszt emléknapoknál kevés rettenetesebb dolgot tudok elképzelni. Hazug, álságos, szemforgató, beteges rendezvények ezek! És én még csak nem is hiszek az összeesküvés-elméletekben. Azt sem gondolom, hogy a legnagyobb baj a holokauszt-üzlettel, vagy a perverz üldözött-identitással volna. Még kevésbé tartom magam holokauszttagadónak, vagy olyasvalakinek, aki szerint a zsidók megérdemelték volna a sorsukat.
Mégis, ki nem állhatom ezeket az emléknapokat. Mondhatnám: holokauszt-emléknap- tagadó vagyok. Mindjárt le is írom, miért.
 
Mi vezetett a gyilkoláshoz?
A holokauszt-emléképítmény legnagyobb baja talán az, hogy végzetesen összemossa az egymással össze nem függő dolgokat.
Egy baráti társaságban egyszer arról beszélgettünk, visszatérhet-e a díszmagyar. A társaság zsidó tagja azzal vetett véget a kedélyes témának, hogy: előbb a díszmagyar, aztán jön a Dávid-csillag…
Istenem, mekkora hülyeség! Istenem, milyen mély neurózis! Istenem, mennyi szorongás!
Szeretném leszögezni: a holokauszthoz felé nem mutat sem a díszmagyar, sem a Horthy-rendszer eredményeinek elismerése, de még csak az antiszemitizmus sem, mi több, még a zsidótörvények sem.
Az, hogy megkülönböztetik, korlátozzák, gettókba kényszerítik a zsidóságot, vagy bármilyen kisebbséget, noha természetesen elfogadhatatlan, mégsem vezet feltétlenül az üldözöttek meggyilkolásához. Igaz a történelem során nagyon sok esetben vezettek e korlátozások gyilkos pogromokhoz, és az is igaz, hogy mindez megkönnyíti a nagyüzemi népirtás kivitelezését, de a holokauszt borzalmainak csupán vékony mellékszálát alkotják ezek a szörnyű folyamatok.
A köztudatban élő vélekedésekkel szemben az igazság az, hogy a népirtás javarésze nem a megsemmisítő táborokban zajlott, hanem közvetlenül a kelti front mögött, ahol a sonderkommandók – nem egyszer a helyi lakosság hathatós támogatásával - halomra lőtték a zsidókat, kommunistákat és más nem kívánatos elemeket. Ezeken a területeken a gyilkolást nem előzte meg semmiféle megkülönböztetés. Ha spontánnak nem is nevezhetők ezek a gyilkosságok, azért ekkor még messze állt a népirtás attól a szervezettségtől, ahova néhány hónapon belül eljutott.
Sőt - és ezzel lényegi ponthoz érkeztünk – a szervezett, megsemmisítő-táborokban zajló holokauszthoz éppen az vezetett, hogy a front mögött zajló mészárlással kapcsolatban komoly problémákba ütközött a náci vezetés. Mind a lakosság, mind a megszálló hadsereg állományának többsége elfogadhatatlannak tekintette a tömeges kivégzéseket, ezért Hitler és szűk környezete úgy döntött, elrejti a népirtást a biztosan felháborodó és esetleg tiltakozó be nem avatottak elől, és zárt, sőt álcázott táborokban folytatja azt.
Mindez azt jelenti, hogy Hitler és bűntársai eredetileg a háborús zűrzavar és a háborúval együtt járó pusztulás fedezete alatt próbálták meg kiirtani a zsidóságot, s csak később döbbentek rá arra, hogy a legképtelenebb háborús őrület sem álcázza eléggé a népirtás szörnyűségeit.
Azaz a holokauszthoz a szabadjára engedett háborús indulatok adták meg a kezdő lökést, és a náci diktatúra belső logikája – a vezér tévedhetetlenségébe vetett hit, a parancsuralmi rendszer, az ellenkezés lehetőségének elfojtása, na meg persze a hivatalossá vált fajelmélet - vezetett oda, hogy a halálkommandók szerepét a gázkamrák vették át.   
 
Kik voltak a gyilkosok?
A holokauszt-építmény hasonló összemosó hamissága az, hogy mindenkit bűnösnek, de legalább is cinkosnak tekint, aki bármilyen módon is kollaborált, vagy akár csak egyetértett a náci rezsimekkel, netán ma szimpatizál a náci eszmékkel. A megemlékezések szónokai hajlamosak arra, hogy felelőssé tegyenek korokat, nemzeteket azokért a borzalmakért, melyeket a zsidóság elszenvedett, pedig a felelősség ilyen kiterjesztése kétségtelenül hamis.   
Simon Wiesenthal , a legismertebb nácivadász, éppen e a hamisság ellen küzdött egész életében. Úgy vélte a holokauszt felelőseinek felkutatására, és bíróság elé állítására nem azért van szükség, hogy bosszút álljon a világ az embertelenségekért, hanem azért, hogy kimutatható legyen a személyes felelősség. Hiszen az NSDAP-tag müncheni cipész, vagy a nyilas őrvezető soproni házmester az esetek többségében semmit nem tudott arról, milyen sors vár a zsidóságra. A gyilkosságokra azonban néhányan parancsot adtak, mások pedig végrehajtották ezeket. Nos, ők és csakis ők a felelősek a holokausztért. Senki más.  
 
Kiket gyilkoltak meg?
Van egy belső ellentmondása is a holokauszt-építménynek. Erre akkor döbbentem rá, amikor utána olvasva megtudtam, hogy semmi biztosat nem lehet tudni arról, végül is hány zsidót öltek meg a népirtás során. Mégpedig azért nem, mert a háború lezárultával megszűnt az emberek faji, vallási, etnikai stb. megkülönböztetése. Így az áldozatok között is elég nehéz azt kutatni, ki volt zsidó és ki nem. Az kimutatható, hogy ki halt meg a fronton, ki lett a bombázások áldozata, kik pusztultak el a munkaszolgálat során, kit végeztek ki haláltáborokban, és kiket lőttek a Dunába, de hogy ezek közül ki volt zsidó és ki nem, arra nézve csak becslések vannak.
De – és ez ismét nagyon lényeges – ha elutasítjuk az emberek megkülönböztetését, akkor ezt a halálban is el kell utasítanunk. Becsületes ember nem tartja számon senki zsidóságát. Sem az élőkét, sem a holtakét. És számomra ez a holokauszt-építmény legbántóbb vonása.
Hát hogy jön ahhoz bárki is, hogy kisajátítsa az én halottaimat. A világháború alatt meghalt és meggyilkolt magyarok számomra magyarok voltak, függetlenül attól, hogy akkoriban megkülönböztették őket valami ostoba ideológia alapján. Én, és a modern világ nem ismer ember és ember között különbséget.
Ha sarkosan akarnék fogalmazni, azt mondhatnám: a holokauszt-építmény egy rasszista ideológia, a zsidóságnak nincsenek halottai, mert ez a megkülönböztetés a szabad világban érvénytelen.
 
Kikre kell emlékezni?
Végezetül el kell mondanom azt is, hogy a holokauszt-építmény súlyos hibájának tartom az áldozat-centrikusságot. Áldozatnak lenni nem jó és a legkevésbé sem emlékezetes dolog.
Ha én zsidó lennék, semmiképpen sem akarnék magamra venni egy ilyen borzalmas emléket. Kézzel-lábbal tiltakoznék a sok egyforma holokauszt-megemlékezés ellen. Mert rettenetes, beteges és megnyomorító gondolatnak tartanám azt, hogy én egy olyan népnek a tagja vagyok, amelyet, mint a barmot, vágóhídra lehet vinni. 
Ha már a zsidóság rettenetes sorsáról kerülne szó, sokkal inkább megemlékeznék a varsói gettólázadásról vagy a sobibori felkelésről. Vagy megemlékeznék azokról az Igazakról, akik mentették a zsidókat, megemlékeznék Kéthly Annáról, ,,az egyetlen férfiről a magyar parlamentben”, aki elutasította a zsidótörvényeket, a bolgár kormányról, amely a náci csatlósok közül egyedüliként tagadta meg a zsidók deportálását, netán Horthyról, aki megtiltotta a budapesti zsidók összegyűjtését és elszállítását, de semmiképp sem emlékeznék meg magáról a népirtásról. Mi értelme van annak?

406 komment · 1 trackback

Elemér álmai

2009.04.06. 14:32 Ratius

Őszintén Tisztelt Hankiss úr!
Diagnózisával egyetértek. Kezelési javaslataihoz azonban kórházunkban nincsenek meg a szakmai-tudományos, technikai, és személyi feltételek. A kezelésre tett kísérlet során – úgy vélem - fölöslegesen vonnánk el erőforrásokat azoktól a betegektől, akik még megmenthetőek (család, gyerekek sikeres pályára állítása, egyéni boldogulás, stb.). A kezelést tehát nem javaslom. Magyarország menthetetlen.  
Dr. Ratius
 
Az Index ma délelőtt közreadta Hankiss Elemér Haláltánc vagy társadalmi reformok című írását. Mivel a cikket kommentálni nem lehet, itt írom le rövid véleményemet.
Rengeteg ehhez hasonló tanulmányt olvastam az elmúlt húsz évben. Magára valamit is adó magyar szobatudós feszítő kényszert érez arra, hogy efféle összefoglalással taszítson egyet országunk szekerén. S, noha elméletileg minden sora helyes és igaz e gondolatoknak - nem csupán Hankissé, de bárki másé is - gyakorlatilag teljességgel haszontalanok.
Le is írom, miért:
1.     Olyan államban, amelyben a lakosság fele-harmada nem érzi a hazájának az országot, mert lépten-nyomon kirabolja, becsapja, megalázza és semmibe veszi a politikai, gazdasági elit, ott semmiféle nemzeti, polgári összefogásról, civil mozgalomról, jogokról, s főleg kötelességekről szó sem lehet.
2.     Olyan államban, amelyben az ország vezetői, valódi komprádor-elitként maguk is inkább egyfajta állomáshelynek tekintik az országot, s nem hazának, a civil kezdeményezések tényleges befogadásáról, állami szintre emelt megújulásról szó sem lehet.
3.     Olyan államban, amelyben a gazdasági siker (csaknem) egyetlen reális útja a politikai klienssé válás, a gazdasági és politikai szféra szétválásáról szó sem lehet.
4.     Olyan államban, amelyben az elszegényedéssel, betegséggel szemben, vagy az elemi biztonság érdekében csakis egyéni út járható, szolidaritásról összefogásról szó sem lehet.
Nem sorolom tovább. A közbizalom teljes hiánya, a közjó fogalmának kiürülése, a közérdek eltűnése minden hanyatló civilizáció jellemzője. A hanyatló civilizációkat pedig rettentő nehéz megmenteni. Csaknem lehetetlen. Múltjukból, hajdani értékeikből inkább átmenteni lehet valamit. Egy új morállal bíró, új nép, egy új vallási mozgalom, esetleg valami rettenetes társadalmi megrázkódtatás képes arra, hogy a hanyatló kultúrából működőképes, új civilizációt teremtsen.

Szólj hozzá!

Jöjjenek a japánok!

2009.04.02. 14:11 Ratius

Kevesen tudják, hogy a japán iskolai történelemkönyvek szerint a magyarok a japánok vérrokonai, Magyarország pedig nem más, mint ,,Ázsia lándzsája Európa szívében”. Hogy mennyire délibábosak ezek az elgondolások, azt nem tudom, de hogy most valósággá lehetnének, azt nagyon is jól látom.
 
A legfrissebb nemzetközi színes szerint: Japán úgy védekezik az emelkedő munkanélküliséggel szemben, hogy pénzt kínál a munkaerőpiacáról (és az országból) távozóknak. A kormány szerda óta érvényes ajánlata szerint egyszeri 300 ezer jen (mintegy 700 ezer forint) jár a távozónak és minden családtagja után további 200 ezer jen. A rendelkezéssel a munkaerő-piaci feszültséget igyekeznek enyhíteni: a munkanélküliség három év óta a legmagasabbra, 4,4 százalékra nőtt. Aki elfogadja a kormány ajánlatát, soha nem térhet vissza a szigetországba munkavállalási szándékkal. A programmal főként az országban tartózkodó, közel 400 ezer japán származású dél-amerikait akarják távozásra ösztönözni.
 
Én azt mondom, fogadjuk be a japánokat! Jöjjön ide az a párszázezer – otthon fölöslegessé vált - vágottszemű. Képzeljük csak el, milyen nagyarányú programot lehetne indítani a letelepítésükre!
A kezdeményezést természetesen államközi egyezménnyel és nagyarányú japán támogatással képzelném el.  Épülhetne a bevándorlóknak néhány lakópark az ország nagyobb városaiban, egy-két összeszerelő üzem, amelyekben, mondjuk az Európába szánt japán termékeket kalapálnák össze, nyilván alakulna egy csomó japán kisvállalkozás, fellendülne a magyar-japán kereskedelem, és visszatérnének a ma már egyre inkább elmaradozó japán turisták, akik immár nem csak úgy átabotában, halászbástyát fényképezni, hanem családlátogatóba jönnének.  
 
Az áttelepülők hoznák magukkal a fejpénzüket, és ami ennél sokkal fontosabb, a magánvagyonukat. Ha egy alsó középosztálybeli japán – vélhetően ez az a réteg, amelyik tud is és  hajlandó is vállalkozni egy ilyen kalandra - nem sokkal gazdagabb, mint egy ugyanilyen magyar, ami azért meglehetősen szerény elképzelés, akkor a betelepülők fejenként jó tíz-húszmillióval gazdagíthatnák az országot. Három-négyszázezer betelepülő esetén ez kegyetlenül nagy összeg lenne. Én 3 000 milliárdnál nem megálltam a szorzásban, mert elvesztettem a fonalat…   Ezért a pénzért ezek az emberek lakást, hűtőszekrényt, cipőt, autót vásárolnának, ami hirtelen-nagyon meglendítené a hazai gazdaságot.  
 
A betelepítés önmagában is megfékezné az aggasztó népességcsökkenést, ráadásul nyilván fiatal, életerős korosztályokkal gyarapítaná a lakosságot. Olyan emberekkel, akiknek öreg szüleit nem az ország tartja el, sőt akiknek felnevelése, taníttatása sem az ország gondja volt.
 
De ne legyünk ennyire földhöz ragadtak! Egy ilyen nagytömegű japán bevándorlás gyökeresen átalakíthatná a magyar kultúrát. Természetessé válnának a keleti sportok, elterjedne a zen, uralkodóvá válna a szorgalom és a munka iránti elkötelezettség, jellemzővé lenne az udvariasság és a másik ember tisztelete, és egyre több mosolyt látnánk az utcán, a boltban és a hivatalban. Persze virágzásnak indulna a manga-irodalom, megjelennének a leghülyébb vetélkedők, és új lendületet venne a hazai kocsmákban a karaoké is.  
 
Néhány évtized múlva elkeverednének a betelepült japánok az itt élő magyarokkal, szép cicaszemű lányok születnének, s úgy általában is visszanyernénk egy csomó hajdani ázsiai vonásunkat. A lakosság többsége, ahogy eddig, úgy ezután sem bontaná le a laktózt, élvezné a pentaton dallamokat, és ugyanúgy előre írná a vezetéknevét. Ezek ugyanis mindkét népre jellemzőek.
 
Igazi gazdasági, kulturális, etnikai felpezsdülést hozhatna a dolog. Én nagyon támogatnám.
 
 
Néhány megjegyzés utószó gyanánt:
1.      Az egyik unkahúgom férje egy japán fiú. Évek óta él nálunk, és szerinte Magyarország sokkal jobb hely, mint Japán.
2.      Noha nem tartom a japánokat barbárnak, nagyon ide kívánkozik Konsztantinosz Kavafisz A Barbárokra várva című  verse, illetve legalább utolsó sorai: S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk? / Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy...
3.      Nyomatékkal felszólítom a Japán csajok minden nap című blog szerzőjét és valamennyi olvasóját/nézegetőjét, hogy feltétel nélkül támogassa az elképzelést!
4.      Na, jó, nem hallgatom el azt a kérdést sem, hogy mi a csudát csinálna nálunk az a sok japán, ha egyszer nélkülük is egymillió munkahely hiányzik az országból?

21 komment

Bajnai gyorsmérleg

2009.03.30. 09:39 Ratius

Mi jót és mi rosszat várhatunk az új miniszterelnöktől?
 
Ki ez?
Az új miniszterelnök-jelölt szűkszavú, férfias karakter. Miniszterként szerezhetett jó tapasztalatokat az államigazgatásban.
Ebben az a jó, hogy nem egy olyan idegesítő, tenyérbe mászó, ostoba ripacs, mint elődje, sokakat meg tud majd győzni arról, hogy érti a dolgát.
Ebben az a rossz, hogy az új stílus mögött nincs új tartalom, Bajnai valójában egy Gyurcsány-klón.
 
Kiket nem képvisel?
Párton kívüli közszereplőként Bajnai kevéssé kötődik a parlamenti pártokhoz, nem véletlen, hogy szerződésben akarja rögzíteni programjának támogatását.
Ebben az a jó, hogy programjának megvalósítása során elvileg nem kell tekintettel lennie a népszerűségi mutatókra, bármilyen szigorú intézkedéseket hozhat a válság hatásainak enyhítése céljából.
Ebben az a rossz, hogy a pártok által ma még úgy-ahogy képviselt társadalmi rétegek végleg kiszorulnak az érdekegyeztetésből, a várható intézkedéseknek óhatatlanul együtt fognak járni széles tömegek elszegényedésével.
 
Kiket képvisel?
Bajnai annak a pártsemleges lobbycsoportnak a képviselője, amelyik az államon, illetve különféle gazdasági szereplőkön élősködik, s valós gazdasági teljesítmény nélkül tesz szert hatalmas vagyonra.
Ebben az a jó, hogy hitelesen képviseli a gazdasági szereplők egy bizonyos körének – az extarnalizációban általában érdekelt nagyvállalatoknak, bankoknak, multinacionális cégeknek - az érdekeit. Paradicsommá teheti számukra az országot.
Ebben az a rossz, hogy a lobbytevékenységre képtelen, állami kapcsolatokkal nem rendelkező hazai kis és középvállalatok továbbra sem kerülnek helyzetbe, sőt félő, hogy a gazdasági megszorítások terheit javarészt ők fogják viselni.
 
Mit nem tehet?
Bajnai megválasztása a választásoktól rettegő MSZP-SZDSZ félelmének lesz köszönhető, s így kormányzása alatt folyamatosan tekintettel kell lennie az általa hatalomban maradó pártok minimális érdekeire.
Ebben az a jó, hogy a politikai érdekérvényesítés szükségszerűen minimális szintre szorul vissza, szóba sem jöhetnek az olyan nagy, hosszú távú érdekek, mint a népszerűség növelése céljából megvalósuló osztogató politika, választási költségvetés és hasonlók.
Ebben az a rossz, hogy a minimális érdekek elsősorban a lobbyérdekek, durvábban fogalmazva a korrupció szabadjára engedését jelentik, Bajnai tehát, ha akarna, sem tehetne semmit a közpénzekkel való visszaélések megakadályozására. (Bár nyilván nem is akar…)
 
Mit tehet?
Ma úgy tűnik, az új miniszterelnök a Reformszövetség javaslatainak egy részét kívánja megvalósítani, s a válság hatásainak enyhítésére tesz majd kísérletet.
Ebben az a jó, hogy ha elég elszánt, valóban visszafoghat valamennyit az állami túlköltekezésből, és ha szerencséje is van, nagyjából kialakíthat valami bizonytalan költségvetési egyensúlyt.
Ebben az a rossz, hogy valódi strukturális reformokra nem is gondolhat (nyilván nem is gondol), s a hatalmas pénznyelő intézményrendszerek, a nyugdíjrendszer, a szociális ellátórendszer, az egészségügy, az oktatásügy, a bürokrácia racionalizálása ismét elmarad.
 
Milyen hatásai nem lesznek kormányzásának?
Minden bizakodó jóslat dacára, Bajnai kormánya kihúzza a 2010-es választásokig, aligha számíthatunk arra, hogy ősszel feloszlatja magát a parlament.
Ebben az a jó, hogy bizonyos, szűken értelmezett stabilitás mellett elindulhatnak a válságkezelés elemi folyamatai, ám a várható kormányzati lépések a szocialisták és a szabad demokraták teljes erodálódásához vezetnek, s a Fidesz várhatóan kétharmados többséggel nyeri meg a 2010-es választásokat.
Ebben az a rossz, hogy a valódi stabilitást és valódi strukturális reformok lehetősége 2010 utánra tolódik, megint elvesztünk egy évet a lehetőségeinkből.
 
Milyen hatásai lesznek kormányzásának?
Az imént említett gazdasági-társadalmi következményeken túl politikai változásokat is hozhat Bajnai kormányzása. Szinte biztosra vehetjük a szocialista párt megroppanását, hiszen az MSZP sikereiben elsődlegesen érintett középvezetők – a népszerűségi mutatók katasztrofális zuhanását látva - hamar ki fognak hátrálni az új miniszterelnök mögül.
Ebben az a jó, hogy a megújulásra láthatóan képtelen MSZP a kirobbanó torzsalkodások, pártszakadások miatt végleg a kis pártok közé szorul, talán ki is esik a parlamentből.
Ebben az a rossz, hogy a kormányt továbbra is támogató szűk csapat, élén minden bizonnyal Gyurcsány Ferenccel, új pártot hozhat létre és gusztustalan bohóckodásával még sokáig jelen lehet a magyar közéletben.   
 

2 komment · 1 trackback

süti beállítások módosítása